1. fejezet: Edzések - mikor még nem is gondoltam, mi fog történni

Jasmine kecses teste megnyúlt az oxer felett. Most különösen figyelt a hátsó lábaira is. Mindig azzal veri le a rudat. Leérkezéskor nem kallódott el, összeszedetten vágtázott tovább. A sarokban felvettem ügetésbe és megveregettem a nyakát.
- Szép volt! Jól megugrotta. Vidd rá a meredekre! -hallottam ezdőm hangját.
Újra beugrattam vágtába a kancát. Megpróbálta felcsapni a fejét, oldalra tekintgetni, de nem hagytam. Nem akartam, hogy elveszítse a lendületét. Akkor tuti veri az akadályt. Már nem ellenkezett, a meredeken is szépen átment. Jasmine a maga érdekes módján ugrik, de nagyon jól. Elugrás után kicsit kirúg hátra, mintha előre akarná magát tolni. Jane szerint úgy ugrik, mint egy bakkecske, fiatalabb korában sokat hezitáltunk emiatt, hogy érdemes-e foglalkozni vele. Végül láttunk valami pluszt benne és megvettük. Érdemes volt. Jasmine nagyon tehetséges és rohamosan fejlődik. A versenyeinken eddig még csak dobogósak voltunk vele, sorra győzi le a nála tapasztaltabb lovakat.
A meredeken szinte áthullámzott és megint kirúgott egy hatalmasat hátra.
- Komolyan mondom ez a ló olyanokat ugrik, hogy öröm nézni! - Jane nevetett a fiatal kancán. - Ugorj vele még párat, aztán léptesd le! - lement a pályáról. Bizonyára Kate-tel akart beszélni az új lányról aki Monaco-hoz jön.
Ismét megveregettem Jasmine nyakát. Úgy döntöttem megcélzom vele a sarokban lévő kis x-et. Legalább gyakoroljuk, hogy az éles kanyarokban se veszítse el a lendületét. Kicsit megnyújtuk az eddigi rövidvágtát és ritmusos vágtában haladtunk az akadály felé. A rövidfal felől közelítettük meg. Amikor a közelébe értünk visszafogtam Jasmine-t, nehogy kisodródjon. Lassú vágtában ment, de éreztem, hogy tombol benne az energia. Mint egy lefeszített rugó. Ha kiengedem felpattan és átrepül a rudak felett.
Közben Shelby is előkerült.
Kate-tel és Jane-nel beszélgettek Rosie edzéséről. Ahogy közelebb értem már jobban hallotttam mit beszélnek.
- Értem, és addig nem edzhetnénk őt Evie-vel? - kérdezte Shelby Kate-től.
 - De, persze, miért is ne, ez egy jó ötlet!
Felvettem Jasminet lépésbe és elindultam a pálya melletti padok felé.
- Oksa, akkor kihozhatjuk most? – kérdeztem.
- Persze, szólok akkor Cintiéknek.
Kate felállt és Shelbyvel elindultak a póni karámja felé.
- Jane! Megyek Shelbnek segíteni, felülteted Polly-t Jasmine-ra lejártatni?
- Mindjárt szólok neki.
Ezzel átvette tőlem Jasmine kantárszárát. Adtam Jasmine-nek egy jutalomfalatot és megsimogattam.
Rohantam Shelbyhez aki már vezette ki a karámból Rosie-t. Lefutóztuk, utána pedig felült rá Shelby. Csendben figyeltem az edzést. Öszintén szólva Rosie nem volt túl jó kondiban. Egyrészt nagyon teli volt energiával, de ez nem is csoda, hiszen már lassan egy éve nem  ültek rajta. Másrészt  a lábai is elég rossz állapotban voltak, mondjuk úgy, "pattogtak" az izületei. Sok idő kellett, amíg bemelegedett. A segítségekre nem reagált túl jól, de legalább könnyen tanult.
Edzés után legeltettük kicsit. Láttuk, hogy jön Page és Matt.
- Sziasztok! – köszöntek.
- Sziasztok! Hova, merre?
- Megyünk ki terepre, nem jöttök? – kérdezte Page.
- Ááá… én nem, holnap megyek Lara-val és Ascabannal. - Shelby nem akarta túlterhelni a lovait. Mondjuk ahogy Mattet és Page-et ismerem friss lovaknak is elég durva lenne ez a mai terep.
- Nekem ma már volt két edzésem, mindkét lovammal. – mondtam.
- Kár… akkor elhívjuk Jane-t, nem láttátok?
- Uhh… szerintem ő már kinn van terepen egy ideje… akkor ment ki, mikor én felültem Mary-re, magyarul két órája kb. De beszéltem tegnap Jason-nal, ő ma kijön, kb. 20 perc múlva Damaskus-hoz. Szerintem ő kimegy veletek, várjátok meg.
- Jó, remek! Úgy is akartam vele beszélni, hogy mi lesz akkor a jövő heti versennyel.
- Mész versenyre? – néztem rá csodálkozva. Ez meglepett. – Hova?
- Kentucky. Holnap este, megyünk és szombaton van a verseny, meg vasárnap.
- Díjugratás? Milyen kategória?
- Jaja, B2.
- Húha… - csodálkoztam én is. – Vagytok úgy Kenyával?
- Hát most figyelj… másfél éve lovagolom, tegnap olyanokat ugrott, hogy azt jó volt nézni. Meg már ideje feljebb lépni. 10 hónapja versenyzünk folyamatosan B1-ben, és az utolsó hat versenyen elsők lettünk. Már nem tudnak újat mutatni.
- Hát jó… de vigyázzatok magatokra… am. addig melegítsetek be, ne macskásodjanak el a lábaik.
Bólintottak, majd elmentek bemelegíteni a hobby pályára.
- Szerintem ez nem jó ötlet… - bukott ki belőlem.
- Mi? B2?
- Ja… figyelj nekünk volt Caligulával másfél év a B1 és akkor is, mikor a B2 első versenyén voltunk, Caligula megtorpant háromszor, és négyszer vertünk, ezért zártak ki. Kenya nem fogja tudni végigvinni… nem lesz ez így jó…
- Mondd meg neki!
- Szerinted hallgatni fog rám? Soha nem hallgat rám, mikor B1-ben indultak, akkor is megmondtam, hogy az első tízben sem lesznek benne, mert felkészületlenül mentek és én mondtam, hogy inkább edzenek még három hetet, menjenek rá a pontosságra, csatlakozzanak többször is, bízzanak egymásban… de hallgatott rám? Nem, akkor sem és most sem fog.
Elindultam, hogy bevezessem a karámból Caligulát és Jasmine-t, akit Jane elngedhetett ki 1-2 órája. Caigula már észrevette, hogy jövök, ezért ott várt a karám kapujában. Megvakartam a fülét. Ezt nagyon szereti. Cali előszeretettel vette ki lónasiját a kezemből.
- Jól van szépfiú! Gyere!
Bemásztam hozzá a karámba, felcsatoltam a karabínert a kötőfékjére és kinyitottam a kaput. Odamentünk Jasmine-hez. Ő is megkapta a jutalofalatját. Olyan jóban vannak Caligulával, hogy simán jönnek egymás mellett, anélkül, hogy bármelyikük problémázna. Ez pedig elég ritka fiatal kancánál és ménnél. Amint beértünk az istállóba Calit kikötöttem a falhoz, hogy Jasmine-t bevihessem a bokszába. Amikor levettem róla a takarót és elbúcsúztam tőle, az orrával megbökte a vállam.
- Nyugi Jasmine, még jövök ma! - nevettem.
Caligulát le is kellett pucolni, mert belehempergett a sárba és nem akartam, hogy beleszárdjon a szőrébe a kosz. Miután végeztem vele, kimentem Shelbyhez.

*

Caligulával és a lányokkal kimentem délelőtt terepre és úgy gondoltam Jasmine-nek is jót tenne egy kilovaglás. Miután felnyergeltem elindutunk a lovaglópályák melletti kis ösvényen. Shelby éppen Maryvel edzett, odaszóltam neki, hogy kimegyek.
- Shelb! Kimegyünk terepre, egy-másfél óra és jövünk!
Shelby intett, hogy hallotta.
Lassan kiértünk a lovadából. Egy nagy mező szélén haladtunk el, amit egyik oldalról fasor szegélyezett. Itt jót lehetett volna vágtázni, de Jasmine lábai még nem melegedtek be, úgyhogy csak léptünk. Utunk ezután egy kis erdőbe vezetett. Tulajdonképpen egész romantikus hangulatú volt, de kicsit ijesztő is. Pont olyan hogy egyedül ne menj be, de ha a pasiddal vagy, garantáltan összehozzon titeket. Jasmine már eléggé "bejáródott", elkezdtünk ügetni. Munkaügetésben kocogtunk a fák között. Jasmine mindenre figyel ami körülötte történik. Most is fülelt, de közben figyelte, hogy milyen utasítást adok. Mikor finoman odazártam a csizmám az oldalához, rövidvágtára váltott. Kiértünk az erdőből és elvágtáztunk egy patak mellett. Nem messze tőlünk megláttam Sallyt, az egyik szomszédos farm lovasát. Feket heréltje Damon rögtön kiszúrta Jasmine-t és nyerített neki. Damon és Jasmine féltestvérek, egészen három éves korukik együtt nevelkedtek. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Damon a szomszéd farmra került, hiszen így nem kell örökre megfosztanom tőle Jasmine-t. Intettem Sallynek és ügetésre fogtam a kancát.
- Szia! Rég láttalak! - szólt Sally.
- Szia! Hogy vagytok?
- Jól. És ti?
- Mi is.
- Nem hallottad, hogy betörtek a Red Valley Ranch-re?
- Micsoda?
- Elvittek, vagy húsz nyerget, nyolc csikót és két versenylovat. A többmilliós kárról nem is beszélve, amit okoztak. Az istálló lakattal volt bezárva, az ajtót leégették, hogy bejussanak. A bokszokat megrongálták, sőt állítólag a hátsó nyerges falába belehajtottak kocsival, de hogy azt miért csinálták azt végképp nem értem. Valószínűleg, inkább akartak a tulajnak kárt okozni, mint maguknak hasznot...
- Jézusom! De miért csinálhatták?
- Nem tudni. Jelenleg azt sem tudják, hogy ki - helyesebben kik csinálták.
Együtt lovagoltunk és beszélgettünk, amíg Sallyt nem hívták haza telefonon. Kb. másfél órája lehettünk kint terepen, amikor elindultunk hazafelé. Beértem az istállóudvarra és első dolgom volt lakattal bezárni a kaput. Már úgysem megy ki senki terepre.