Egyedül a nagyvárosban

Az érettségi időszaknak rég vége volt és már nem kellett bemenni a gimibe. Végre szabad voltam, ha csak egy nyár erejéig is. Már biztosítva volt a jövőm, felvettek az orvosira. Örültem, hogy ősztől Teddel együtt tanulhatok, ráadásul még közelebb kerülhetek a pszichiáteri pályához. De aggódtam is, hiszen nem tudtam, lesz-e elég időm versenyezni a suli mellett. Bíztam benne, hogy igen. Reggel felvettem egy leopárdmintás-fehér Magistral bikinit, amin arany díszítés futott végig. Arra felkaptam egy vékonyabb anyagú, fekete Pikeur lovaglónadrágot és hozzá egy fehér Zara topot. Bepakoltam egy nagy matt aranyszínű táskába. Előszedtem Jay kantárját, amit tegnap vettem. A tízéves fogatos kancát most én lovagoltam át, Kate később a hintózás mellett kezdőket akart rajta oktatni. Az ötlet tetszett, hogy vett két új lovat, akiket hajtóval és hintóval együtt ki lehet bérelni esküvői felvonulásokhoz. Az viszont nagyon nem volt ínyemre, hogy mostantól idegenek özönlenek az istállóba. Csak nehezítik a lovak munkáját. De ez Kate döntése, ezért bíztam benne, jól oldja majd meg. Kimentem az állomásra és felszálltam a buszra. Húsz perc alatt kint voltam a lovardában. Ted még februárban eldöntötte, hogy újra elkezd lovagolni és most vett magának egy lovat. Nagyon reménykedtem benne, nem csikót vesz, hogy még annak a belovaglásával is én szenvedjek a másik két ló mellett, de már csak azért is egy négyévest választott. Szerencsére Shelby elvállalta Joanne-t a másik lipicait. Amikor beléptem az istállóajtón valaki felkapott. Ted a karjában tartott és megcsókolt.
- Jézusom! – sikítottam. Megint megcsókolt.
- Nem tetszik, picur? – viccelődött. Mostanában mindig ezzel idegesített. Az ő 186 centiéhez én tényleg nagyon kicsi voltam 164 centisen. Mondjuk ennek is volt jó oldala: olyan magassarkú cipőt vehettem fel, amilyet csak akartam, úgy sem voltam magasabb mint ő.
- Aki akkora mint te, annak könnyű… - mosolyogtam.
Lerakott.
- Na, hogy tetszik Savannah? – egy  közeli bokszra mutatott egy sötétpej kanca felé.
- Még nem hoztam ki. Most Jessie jön Tyra-val, aztán felülök Jayre. Majd utána megnézem.
- Oké.
Kimentem a legelőre és behoztam Caligulát. Addigra Jessie már itt volt. Nem igazán csíptem a lányt. Lerítt róla, hogy nagyon gazdag és a pasija megveszi alá a legjobb lovat, de ő nem tudja kezelni. Kate-nél jelentkezett, mert már nem bírt a lovával a pályán, de sem Jane, sem Lara nem vállalta. Az pedig életveszélyes lett volna, ha Shelbyre bízzák. Nem tudta elviselni az ilyen lányokat. Mondjuk én is nehezen. De elég jó pénzszerzési lehetőséget jelentett és így már nem voltam anyáékra utalva. Szóval elvállaltam.
- Na helloka. – már a hangnemétől kirázott a hideg, de próbáltam hozzászokni. Végignéztem a kancája boksza mellett álló lányon. Tyra még ott állt a helyén, szóval már remélni sem mertem, hogy nyereg van rajta. Hát valóban nem volt, de úgy látszott, le sem ápolták egy ideje. 
- Hello. Miért nincs kész a lovad?
- Joey késik.
- Joey? - Ki az a Joey?
- A lovászom. Ő szokta előkészíteni.
- Hát ő nincs itt. Nyergeld fel! - kezdett felforrni az agyvizem. Még soha nem találkoztam olyannal, hogy a lovas nem képes felnyergelni a saját lovát. Úgy gondoltam, ezzel csak a lovas gyerekfilmekben próbálják mégjobban megutáltatni valamelyik szereplőt. De így, a valóságban nagyon felháborított.
- Éééén? – úgy nézett rám, mintha lehetetlen lenne.
- Igen. A nyereg nem varázsolódik fel magától a lóra.
- De én nem nyergelek!
- De.
- De én…
- Tudsz szerszámozni?
- Igen.
- Akkor mire vársz?
- Én…
- Nézd, nekem van jobb dolgom is, úgyhogy, ha nem nyergelsz, nem ülsz róla sem. Vagy legalábbis nem foglak edzeni.
Jessie odatipegett a lóhoz és elkezdte felszerszámozni. Ment neki, valószínűleg tanulta valakitől.
- Aúúúúú! – felsikított – Letört a körmöm! Így nem lehet nyergelni!
- Nekem is van műkörmöm, mégis tudok.
Lehet már most is túl bunkó voltam hozzá. De nem bírtam ki. A lány kivezette Tyrát a pályára. Felült rá és bemelegítette.
- Mutasd meg, mikor kezd el hisztizni!
Bólintott. Beugratta a lovat ügetésbe. A ló csak ütemtelenül zötyögött. Láttam, hogy megpróbálja összeszedni. Ekkor a kanca hirtelen elkezdte dobálni magát. Folyamatosan bakolt, ugrált és kitépte Jessie kezéből a szárakat. A lány tehetetlenül pattogott a ló hátán. Már alig ült rajta és pár perc múlva le is esett. Odarohantam és megfogtam a lovat, majd odamentem a lányhoz.
- Jól vagy?
- Szerinted, baszki? Letört a többi körmöm is és a karom is sajog. – levágta kobakját a földre. Kiviharzott a pályáról. – Kezdj vele, amit akarsz, de én fel nem ülök erre a dögre!
Na, most mit csináljak? Legszívesebben én magamat vágtam volna földhöz, de nekem volt önuralmam. Fel akartam ülni a lóra, de akárhányszor odaálltam mellé, hogy felszálljak, elugrott oldalra.
- Hóóó! Cssss! Állj meg! – Tyra idegesen bakolt – Tyra! Áll!
A ló még mindig kezelhetetlen volt. Egyszerűen nem bírtam egy percre megállítani, hogy felszálljak. Próbáltam megnyugtatni, de sehogy sem sikerült. Úgy döntöttem inkább kiviszem a legelőre, hogy megnyugodjon, és délután újra kihozom. Jessie nem jön vissza egyhamar. Leszerszámoztam a kancát és kiengedtem. Már most iszonyatosan fáradt voltam, pedig még állt előttem minimum hat óra lovaglás. Bevánszorogtam Jayhez az istállóba. Felnyergeltem és kivittem a hobbi pályára. A ló lépésben csak cammogott, de amikor hajtottam egész jól ment. Mondjuk így is volt hova fejlődnie. Ügetésre ösztönöztem. Ez a jármód még rosszabb volt. Éreztem, ahogy pakolja magát, valószínűleg régen még ment neki. Elég régen. Nagyon nagy élvezettel csinálta, viszont annyira szét volt esve, hogy hirtelen nem is tudtam mivel kezdjem a tanítását. Igazából nem lett volna nehéz dolgom, minden nagyon szépen be volt neki gyakorolva, de irtó nehezen jött elő a tudás. Megnéztem a vágtát is. A többihez képest fantasztikus volt. Elsőre nem is találtam benne hibát, bár szerintem csak elvesztem a többi problémában. Minden erőmmel azon voltam, hogy kihozzak belőle valamit. Amit három év alatt egy díjlovas felépített, azt valaki előttem nagyon csúnyán lerombolta. Próbáltam hajlítgatni. Az egyórás edzést izzadtan, kifulladva fejezte be, pedig még dolgozni akartam vele. Csak lepucoltam és kiengedtem legelni. Ted felszerszámozta nekem Savannah-t és kihozta a futószáras körbe. Kihajtottam körre. A ló egyszerűen fenomenálisan dolgozott futószáron, szóra lépett, ügetett vágtázott és minden jármódja hibátlan volt.
- Ted, ezért a kancáért igencsak a zsebedbe nyúlhattál.
- Áh, annyira azért nem. - megróvó tekintettel ránéztem. Tudtam, hogy szépíti a dolgokat.
- Szóval igen.
- Hát ja. - nevetett - Jó lesz vele dolgoznod.
- Csak egy darabig foglalkozom vele én. Tudod. - mosolyogtam rá.

*

Délután átmentem Tedhez. Felvettem egy magasabb derekú Citizens of Humanity farmershortot és egy Emma Cook felsőt. Hozzá egy Marc Jacobs táskát választottam, a kedvenc Pedro Garcia szandálommal. Mikor beléptem a kapun hirtelen valami nekicsapódott a lábamnak.
- Jézusom! - felsikítottam. Ted az ajtóban állt és nevetett. Most volt időm alaposabban szemügyre venni támadómat. - Úristenem! De édes!
Egy nagy bociszemű, fekete foltos kiskutya állt előttem.
- Akita? - mosolyogtam rá.
Bólintott - Tetszik?
- Nagyon aranyos! Honnan van? - hülye kérdés, persze, hogy tenyésztőtől.
- Már egy hónapja előjegyeztem az egyik közeli kennelben. Ma hoztam el.
- De tudod, hogy ez hatalmas lesz. Ugye?
- Persze.
Bementünk a házba. A kutyus követett minket.
- Hogy hívják?
- Mojito.
- Találó. - a bárpultra pillantottam, ahol éppen két ilyen koktél díszelgett. Nevetni kezdtem - Van valami összefüggés?
- Igazából semmi.
Leültünk a bulthoz.
- Holnap megyek New Yorkba. - kezdte - Nem jössz velem?
- Hány napra? - belekortyoltam az italomba.
- Kettőre.
- Elmegyek szívesen.
- Akkor holnap reggel indulunk.
- Oké. De a ruháim...
- Holnapra van ruhád. Majd még veszek neked.
- Ezt nem gondolod komolyan. - jelentettem ki komoly arckifejezéssel, de tudta, hogy csak viccelek.
- De. Komolyan gondolom. Még úgysem vettem neked semmit.
- És az Morrison szandál a szülinapomra? - még áprilisban kinéztem egy Belle Sigerson Morrison cipőt, ő pedig megvette nekem - Vagy a Pamela Love gyűrű?
- De akkor szülinapod volt. Az nem számít. - mosolygott.
- Hát persze. - felnevettem.
Csörögni kezdett a telefonom.
- Bocsi. - elfordultam Tedtől. Ránéztem a kijezőre és szinte elállt a lélegzetem.
- Jenna?
- Ted?
- Te-ed? - nyújtottam el a szót idegességemben.  Hogyhogy Ted? Engem hívott! Mit akar Tedtől? - Evie vagyok.
- Ohh, bocsi. Add már...ja nem kell. - ezzel lerakta a telefont.
- Ez mi volt? - Ted zavart arckifejezéssel nézett rám. Bizonyára leolvasott valamit az arcomról.
- Jenna hívott. Téged keresett.
- Engem? - nem értette miért. Ahogy én sem.
- Téged.
- Miért?
- Fogalmam sincs.
Este nem igazán tudtam lazítani. Elképzelésem sem volt arról, miért hívott Jenna, arról meg pláne nem, miért kereste Tedet. És vajon mit jelentett az utolsó mondat? Mit akart megszerezni? Ted és én szótlanul ültünk a tévé előtt.
- Most mi a baj? - kérdezte.
- Csak... zavar az a telefonhívás. Ennyi. Nem olyan vészes.
Magához ölelt. Üres tekintettel váltogattam a csatornákat. Vajon mit akart Jenna?

*

Reggel Ted csókkal ébresztett.
- Jó reggelt Picur!
Finoman vállba vertem.
- Már most kezded? - nevettem.
- Téged szekálni élvezet.
- Ezt valahogy gondoltam. - kiugrottam az ágyból és bevonultam a fürdőbe. Ted követett.
- Elviszem Mojito-t a kutyapanzióba.
- Oké.
Kiment. Egyedül maradtam. Előkerestem a telefonom és tárcsáztam Shelby számát. Kicsöngött, de nem vette fel. Ez furcsa. 7:04 perc volt. Ilyenkor már fent szokott lenni. Biztos épp nincs a mobilja közelében. Ennyivel letudtam a dolgot és írtam neki SMS-t. Letusoltam, majd felvettem egy naracsos árnyalatú piros J Brand csőfarmert, egy fehér Splendid topot, arra pedig egy ujjatlan fekete Thakoon felsőt. Cipőnek egy egyszerű fekete Jimmy Choo-t választottam. Egy L'Oreal mattító alapozóból vittem fel az arcomra, majd tussal és szempillaspirállal finoman kifestettem a szemem. Egy hajszárító és körkefe segítségével egyenesre szárítottam be a hajam. Raktam pénzt egy Marc Jacobs pénztárcába, ami ugyanolyan színű volt, mint a nadrág. Az utazótáskámba beraktam a tegnapi cuccaimat, a pizsamámat. Bepakoltam egy fehér Valentino táskába és kimentem a konyhába, hogy csináljak magamnak egy cappucino-t. Mire kiértem Ted már ott volt.
- Mikor indulunk?
- Kész vagy?
Bólintottam.
- Akkor tíz percen belül. - elmosolyodott és kivitte a táskákat. Megittam a cappucino-t és beraktam a csészét a mosogatógépbe. Ted visszajött és átölelte a derekam. Megcsókoltam.
- Indulhatunk?
- Persze.
Kimentünk a reptérre és felültünk egy gépre. Szerencsére nem kellett átszállnunk, de az út New Yorkba így is 4 óra volt. Mikor leszálltunk elég nyúzott voltam. Kimentem a mosdóba. Fújtam az arcomra egy frissítő Chanel arcpermetből, majd megigazítottam a sminkem.
- Na, hová megyünk? - érdeklődtem.
- Először neked vásárolni...
Elmosolyodtam.
- Utána egy orvosi segédeszköz fogalmazóhoz, aztán a szállodába.
Bólintottam.
- Addig bérelünk kocsit.
- Oké.
A reptéren kibéreltünk egy fekete Merci kabriót és elindultunk. Először vettünk egy egyszerű, fekete Michael Kors shortot és egy Zero+MarijaCornejo felsőt. Aztán bementünk a D&G üzletébe. Amikor beléptünk egy lány, aki a kasszánál állt, idefordult hozzánk.
- Ohh, szia Ted! - Jessica szinte sikított. Otthagyta a pénztárnál a ruháit, és iderohant hozzánk. Pontosabban Tedhez. Engem észre sem vett. Igazából nem azzal volt bajom, amit Jessica csinált. Ő ilyen. Ted reakciója aggasztott. Megpuszilta és szorosan magához ölelte a lányt. Úgy mint engem reggel. Jessica egy pillanatra rámnézett.
- Hello. - majd újra Tedre.
- Szia szívem. - folytatta Jessica - Úúúúúúgy hiányoztál! Már épp hívni akartalak, hogy talizzunk. Jaj, istenem, de rég láttalak! - megölte Tedet. Felvillant bennem a kép, ahogy Ted megcsókolja Jessicát. Zavartan az ajkamba haraptam.
- Menj csak, nézelődj! - szólt barátom. A barátom. Sóhajtottam.
- Mi majd el leszülnk. - Tedre  nézett.
- Inkább veszek egy kávét. Majd jövök. - kiléptem az üzletből. Iszonyatosan éreztem magam amiatt, hogy Ted így viselkedik Jessicával. Talán még mindig érez iránta valamit? Vajon még mindig együtt lennének, ha Jessica nem lett volna terhes? Leültem egy padra. Kezeimbe temettem az arcom. Sóhajtottam. Hogy lehettem ilyen bolond? Könnyek szöktek a szemembe.
- Szia! - ijedtem kaptam fel a fejem. Leült mellém egy srác.
- Hello.
- Megkérdezhetem mit csinálsz itt teljesen egyedül? - mosolygott rám bizonytalanul.
- Ez itt New York. Nem hiszem, hogy annyira furcsa látvány volnék. - nevettem. 
- Elmondod mi a baj?
- Egy idegennek?
- Ez itt New York. Nem itt laksz, ugye?
- Nem.
Ted kijött az üzletből.
- Evie?
Odamentem hozzá, hogy ez az idegen srác ne hallja, mit mondok.
- Ted, hazamegyek.
- Miért?
- Nézz magadra! Még mindig odavagy Jessicáért. Szóval szerintem itt fejezzük be. Kiveszem a bőröndömet. - visszaadtam neki a ruhákat. Könny szökött a szemembe. Ha hagytam volna az egészet a fenébe, simán kiszerethettem volna Tedből. Talán legbelül nem is éreztem, Ted úgy rajongna Jessicáért, de a büszkeségem nem engedte, hogy fussak utána. Keserű érzés járt át.
- Mostmár nem akarsz megküzdeni a kapcsolatért? - oh, mintha csak én mondtam volna. Túlságosan női mondat volt ez az ő szájából, ahhoz, hogy komolyan vegyem. Tudtam, ezzel akar hatni rám, de nem tudott. Csak rontott a helyzeten.  Szomorúságom hirtelen átcsapott dühbe, bár magam sem értettem miért.
- Nem. - úgy láttam ez neki is elég volt, mert kinyitotta a kocsi ajtaját. Kipakoltam a bőröndöm és a táskáim, aztán intettem egy közeledő taxinak.
- Evie! - kiáltott utánam még utoljára.
- Szia, Ted! - beraktam a cuccaimat és beszálltam - Jó napot! A reptérre kérem!
A kocsi elindult velem. Gyorsan kiértünk a reptérre. Magamban ennyivel lezártam a dolgot. Felszálltam a legkorábbi repülőre, pár óra alatt hazaértem. Először elmentem Helyaért a panzióba, majd hazavezettem. Adtam neki enni és inni. Még csak hat óra körül volt.