10.fejezet: Azért jó, hogy zajlik az élet...

Pár nap telt el Matt rosszulléte óta és már a lovardai hanulat sem volt olyan pocsék. Sőt, egészen jó volt. Mattet minden nap meglátogattuk. Ő is kezdett visszatérni a régi énjéhez és már bunkóskodott is. Azért így természetesebb volt. Ma estére szervezték a Black Iron Lovasközpont szövetségének a buliját, amit - mivel idén a verseny is nálunk volt - a magánistállóban tartottak. Reggel vásárolni voltam és vettem egy gyönyörű Guess ruhát, úgyhogy rögtön tudtam mit akarok felvenni. Fekete alapon apró, rózsaszínes virágok voltak rajta. Egy fekete, pántos Zara cipőt választottam hozzá, a karomra pedig egy egyszerű fekete karkötő szettet húztam. Befújtam magam egy Giorgio Armani parfümmel. A hajam kiegyenesítettem és kiengedtem, a tővénél pedig megemeltem, hogy ne lapuljon le. Az arcomat lealapoztam, felvittem kis púdert, a szememet pedig, fekete-rózsaszín füstös hatású szemhéjfestékkel kiemeltem. Az ajkaimra halványrózsaszín szájfényt kentem. Felkaptam egy Calvin Klein táskát és belepakoltam mindent, amire szükségem volt. A kocsimmal mentem ki a farmra. Shelby jól elvolt Jasonnal, úgyhogy én Kate-nek segítettem feltölteni az italpultot. Kate ma estére felvett egy pultost, aki fantasztikus koktélokat tudott csinálni, de ő csak később jött. Miután mindenki megérkezett, Shelbyvel és Jasonnal megálltunk az istálló mellett.
- Hova siettek el Jake-ék? – kérdeztem Shelbytől. Mondjuk majdnem biztos voltam bennem hogy mi lesz a válasz...
- Nem tom, biztos épp illetlenkednek.
Felvontam a szemöldököm.
- Hát csak gratulálni tudok nekik… Mi volt az a kis vita?
- Á, szokásos féltékenységi roham. De megbeszéltük, segáz – őszintén mosolygott. Akkor biztos minden rendben. Hamarosan megjelent Page és Jake. Page azonnal elment, Jake pedig odajött hozzánk.
- Mizu babák?
Undorodó arckifejezéssel néztem Jake-re - Te részeg vagy.
- Én? Neeeeeeeeeem!
- Perszem hogy nem. Azért nem tudod mit beszélsz és azért bűzlesz a sörtől.
Jake megsértődőtt és elfordult. Page visszaért és Jake-nek odaadott egy üveg sört. Jake kortyolt egyet az üvegből, majd letette egy padra. A változatossság kedvéért elkezdte csókolgatni Page-et. Egyre hevesebben csókolóztak. Page fűzőjének pántja lecsúszott, az alja pedig beakadt a padba. Jake-et nem nagyon érdekelte, hogy tönkreteszi Page ruháját, egyszerűen megfogta az anyagot és elkezdte rángatni. A rózsaszín mini a derekáig felszakadt és kilátszott alóla Page tangája. És én még azt hittem Jake részegsége az undorító... Jake elkezdte lehúzni a ruha cipzárját.
- Nem tudom szólnom kellene-e... Úgysem mennék vele sokra.
- Inkább menjünk be a házba átöltözni. Iszonyat hideg van.
Elindultunk a ház felé és egy dühös negyvenes férfi viharzott el mellettünk. Ha jól láttam a B&B Lovasclub tulaja volt. Mire odaértünk Kate-tel ordítozott a teraszon. Intettünk a nőnek, hogy bemegyünk. A vendégszobában voltak a cuccaink.
- Szerinted mi baja van annak a férfinek? - kérdezte Shelby zavart arkifejezéssel.
- Nem tudom. De elég dühösnek tűnt.
Felvettem egy fekete csőfarmert és egy élénkrózsaszín pólót. A cipőt nem cseréltem le.
Kimentünk az udvarra. Mikor kiértünk Kate éppen Jake-kel és Page-dzsel kiabált. Kis részletet hallottunk belőle, de nem akartunk beleavatkozni.
- Elegem van belőletek. Page, téged már elküldtelek, de visszajöttél. Jake, te meg totál részeg vagy. Már a vendégek panaszkodnak nekem arra az "őrült fiatal libára, akit valami részeg disznó vetkőztet le az istállónál"...
- Sejtettem, hogy ez a baja annak az embernek. - szólt Shelby. - Minden más tökéletes a buliban, csak ők teszik tönkre.
- Őszintén szólva nekem már marhára elegem van belőlük.  Kimegyünk lovazni?
- Persze.  
Hamarosan Jason is csatlakozott hozzánk. Úgy döntöttem visszamegyek még a többiekhez és magukra hagytam Shelbyéket.

*

Reggel csak halványan szivárgott be egy kis napfény a vendégszoba ablakán. Ránéztem az órámra. 7:38 volt. Felkeltem az ágyból és elhúztam a sárga sötétítőt. Kivettem a szekrényből egy világos farmer lovaglónadrágot és egy sötétlila Puma topot. Bementem a fürdöszobábam hogy rendbeszedjem magam. Mikor végeztem, fel akartam ébreszteni Shelbyt, de már nem volt szükség rá. Már felöltözve pakolászott a táskájában.
- Te meg hogy készültél el ilyen gyorsan? Végig én voltam a fürdőben... - kérdeztem és zavart tekintettel bámultam Shelbyre.
- A másik fürdőben voltam. - értetlenkedett.
- Megyünk ki a lovakhoz?
Shelby bólintott. Elindultunk az istálló felé.
- Akkor most Kate vett fel egy büfést? -kérdezte Shelby.
- Igen, egy lányt. Állítólag ő is lovagol. - Kate nyitott egy büfét annak reményében, hogy lovasokat vonz vele a farmra. Ugyanerre a célra alakíttatta át az egyik patamosót lószoláriummá és építtetett fedett lóúsztató medencét. Az istálló melletti házba is rakatott szaunát és jacuzzit. Bár az utolsó kettő szerintem fölösleges vol, elvégre csak akkor alszanak itt lovasok, ha hajnalban indulunk versenyre és nem akarunk éjszaka kocsikázni a farmra. Odamentem a büféhez, Shelby pedig az istállóba indult.
- Szia! Evie vagyok.
- Sandy. Kérsz valamit?
- Igen. Egy sonkás szendvicset és egy szénsavmentes vizet. ... Köszi. És szólj, ha segíthetek valamiben. Hallottam, hogy te is lovagolsz.
- Igazából már eléggé kijöttem a formámból. Úgyhogy kéne egy kis segítség az elején. Majd ha ráérsz szólj!
- Oké. De most mennem kell.
Bólintott és elfordult. Shelby után mentem az istállóba. Megetettünk és lepucoltuk a lovakat. Aztán kocsiba pattantam, hogy elmenjek Mattért, mert kontrollra kellett mennie és más nem tudta ma elvinni. Mikor odaértem már láttam Matten, hogy valami nincs renben.
- Hello.
- Hello. - kontrázott unottan.
Az út némán telt. Fogalmam sem volt, mi baja lehet. Elképzelni sem tudtam vajon miért duzzog. Tegnap történt valami? Vagy most mi van? Velem lenne baja? Nem tudtam eldönteni. Ahogy beértünk a kórházba ment is a dolgálra én meg leültem egy asztalhoz a büfében. Nem akartam semmit rendelni, de szerencsére nem is kellett. A pult mögött egy fiatal srác állt. Nálam fiatalabbnak tűnt, bizonyára nyári munkán dolgozott itt. Szánalmas arckifejezéssel méregetett. Tíz perc után megszólalt.
- Figyu maca, rendelsz is valamit?
- Nem. - úgy csináltam, mintha nem venném észre a gúnyos hanglejtést.
- Mert akkor arrébb kéne fáradnod... mondjuk haza. - ezen már felkaptam volna a vizet, de most nem igazán érdekelt.
- Fogd be Kyle! Hozzám jött! - hallottam Ted hangját. Kicsit felvidultam, hogy itt van. Mindig jó kedve volt és ez rám is átragadt. És nem is nézett ki rosszul... Magamban elmosolyodtam. 
- Hozzád jöttem? - kérdeztem.
- Nem, de akkor abbahagyja. Az apám a főorvos. Csak megláttalak és miután már tíz perce itt punnyadtál totál egyedül, gondoltam idejövök kicsit, hogy emeljem a színvonalat...
Felnevettem.
- Úgy látom sikerült. - ő is mosolygott. Lenézett az asztal mellett a székemre - Lovaglóruci? Csini!
- Honnan tudtad? - nevettem.
- Kis koromban lovagoltam. Te?
- Á, én még nem láttam lovat, csak a lovasbolt kirakatában jól nézett ki... Igazából van két versenylovam és őket edzem ma, csak elhoztam Mattet kontrollra.
- Gyanús ez nekem... nem a pasid, nem a tesód, minek hurcolászod?
- Ma pont nem tudta elhozni senki és ő ugye még nem vezethet. Megkért...
- Akkor biztos nincs közetek semmi? - felhúzta a szemöldökét.
- Nincs. De ez téged miért érdekel?
- Nem is tudom. - nevetett. De hazudott is. Kizárt, hogy nem tudta. Rám kacsintott. Elővettem egy papírt és egy tollat a táskámból és ráírtam a számom. Odatoltam elé. Diadalittasan vigyorgott. Én is mosolyogtam. De felnéztem és megláttam Mattet ot állni mellettünk. Felálltam.
- Megyek. Szia! Majd...
Bólintott. Matt felsegített és megcsókolt. Ellöktem magamtól.
- Most mi a francot csinálsz? Bunkó! - kiviharzottam az épületből.
Matt lassan, vigyorogva jött utánam. Próbáltam nem problémázni rajta, hogy mit csinált. Nem bírtam ki...
- Ez meg mi volt? Mi a franc bajod van? Honnan jött ez a nem normális ötlet, hogy csak úgy lesmárolj? Minek gondolsz? Azt hittet majd örülni fogok neki? Vagy talán megkattanok és halálosan beléd fogok zúgni? Hogy holnap már az ajtód alőtt fogok sírni neked? Komolyan, mi ütött beléd?
- Beléd mi ütött, hogy ennyire felhúzod magad rajta? Csak nem a milliárdos strici paraszt mondott valami szépet?  
Szerencsére már odaértünk a farmra.
- Ahhoz neked semmi közöd. - szóltam gúnyosan. Kiszálltam és elmentem. Menet közben, amikor már Matt is kiszállt a kulccsal bezártam a kocsit.
-Shelby! - kiálltottam fel - Olyan dolog történt!
Barátnőm kijött Prayers bokszából.
- Mi történt? - kérdezte ijedten.
- Emlékszel arra a srácra a kórházban, akivel a múltkor is beszélgettem.
Bólintott.
- Nah, tökre bejön nekem meg úgy vettem észre, én is neki és megadtam neki a számom... Erre odajön Matt és megcsókol! Rendesen letámadott! Érted? Lesmárolt! Aztán a kocsiban elkezdte szidni a srácot. Azzal jött, hogy a "mondott valami szépet a milliárdos strici paraszt".
- Jézusom! Ez tönkre akarja vágni a kapcsolataidat. - Shelby tágra nyílit szemekkel nézett rám.
- Ugyan már! Miért tenne ilyet?
- Volt az a dolog, tudod, amikor kitalálta, hogy felszed. Csak nem sikerült neki. Lehet, hogy most bosszút akar állni. Tudod milyen, ha nincs jobb dolga.
- Ne mááááár!
Olyan ideges voltam, hogy nem tudtam mit csinálni, csak berontottam a nyergesbe, felkaptam Jasmine cuccait és elindultam a legelő irányába.

*

Az edzés Jasmine-nel lenyugtatott. Kellett is, hogy lenyugtasson, mert Polly jött hozzám és nem akartam vele feleslegesen veszekedni. Bemelegítettem neki Holly-t és vágtáztam is vele egy kicsit, hogy biztosan tudjam, nem ragad el. Bevittem a körkarámba és felültettem rá Pollyt. Ma arra fektettem hangsúlyt, hogy Polly átérezze Holly mozgását és hozzáigazodjon lóhoz. Ügyesen lovagolt, de ma nem tanult semmi újat. Polly lefürdette Hollyt, én pedig addig Caligulát. Kate szólt, hogy pár perc múlva megérkezik az első kamion a lovakkal. Segítenem kellett őket megfelelően elhelyezni és útba kellett igazítanom a lovasokat. Shelby az építkezést figyelte, mert még pár bokszot beépítettek. Kate mondta, hogyha elmennek a versenyzők jön egy hétre egy Monty Roberts tanítvány tanfolyamot tartani. Nagyon örültem, mert már ránk fért egy kis változatosság és mindig van hová fejlődni. Először egy nagy fekete kamion érkezett, az oldalán ezüst lóval. Kiszállt belőle egy ötven év körüli férfi és egy hasonló korú nő. Odamentem hozzájuk. Bemutatkoztam nekik, ők pedig átadták nekem a lovakat. Mikor az utolsó lovat zártam be a bokszába rezegni kezdett a telefon a zsebemben. A kijelző ismeretlen számot írt ki.
- Tessék?
- Hello. Ted vagyok.
- Hello... - nem gondoltam, hogy ilyen korán hívni fog, de örültem neki.
- Szóval azt hallottam lesz a hétvégén a városban egy lovas verseny. Te nem indulsz?
- De. Igazából nálunk lesz. Miért? Érdekel?
- Hát... Őszintén?
- Nem érdekel ugye? - nevettem.
- Nem igazán. De azért jó bulinak tűnik.
- Hát a bulijáról lekéstél... az tegnap volt.
- Ilyenkor rendeztek bulit? - hallottam a hangján, hogy meglepődik.
- Igen.
- És ha erre elmegyek, meghívtok a következőre? - viccelődött.
- Csak ha szépen nézel.
- Azt tudok. Szóval hol lesz?
- A Leader Magánistállóban. Most viszont le kell tennem... Még vár rám egy-két edzés.
- Oké. Majd találkozunk.
Letettem a telefont.

*

Kimentem Caligulához. Az egyik ménkarámban járkált.
- Szia, nagyfiú! - köszöntem neki és megvakartam a homlokát.
Elvezettem az istállóhoz, hogy kikössem. Alaposan lepucoltam és felnyergeltem. Kivittem a pályára és bejártattam. Ügettünk mindkét kézre 10-10 percet, majd ugrottunk pár kis x-et. Rátértünk a komolyabb akadályokra.
- Eddig szép, vidd rá a meredekre! - hallottam Jane hangját. - Úgy van, hajtsad, hajtsad! Ne tétovázzon! De maradjon precíz! ... Jó, jó! Nagyon szép! Most menj rá a arra a piros oxerre!
Kimentem a hosszú falra és onnan irányítottam át a sarokban lévő díszes akadályra. Cali most is gyönyörűen megugrotta, bár ez már természetes volt. A triple bartól még kicsit féltem, de próbáltam belőle mindent kihozni.
- Na és most triple bar!
Megnyújtottam Caligula lépteit de kicsit vissza is fogtam, hogy koncentráljon. Amint felért az akadály fölé teste végignyúlt a levegőben, majd puhán érkezett le a földre.
- Oké, szerintem nem lesz semmi baj. Menni fog ez. Kicsit még megfuttathatod, de utána hagyd pihenni.

 *

Bólintottam. Már reggel úgy izgultam, hogy alig tértem magamhoz. Pedig verseny előtt mindig nyugodt vagyok. Felvettem egy fekete lovaglónadrágot és egy fehér felsőt. A versenycuccomat egy nagy táskába raktam. Mindent bepakoltam a kocsiba. Lassan sikerült elindulnom. Még csak negyed hat volt, de egyátalán nem voltam álmos. Leparkoltam a több tíz kamion közé. Mikor odeértem Shelby már ott volt. Gyorsan lemostam Jasmine-t és Caligulát. Befontam és bogyókba tekertem a sörényüket, a farkukat pedig parkettafonással szépítettem meg. Holly ott állt a helyén. Hirtelen megpillantottam Shelbyt.
- Jaj, Shelby, jó hogy találkoztunk, kéne egy kis segítség.
- Miben állhatok szolgálatodra?
- Polly indul Hollyval az alapszintű díjlovaglásban és azt beszéltük meg, hogy hat előtt öt perccel a büfé előtt találkozunk, de gőzöm sincs hol van, pedig még rengeteg dolgot kéne elintézni a pej mellett.
- Mi a kérés?
- Mikor indulsz és hol?
- Lassan indulok majd Rose-zal, még egy óra. Miért?
- Le kéne fürdetni, lepucolni a nyergét és felszerszámozni. Ha ez meg van, odaadhatod nekem, bemelegítem meg minden, csak azt se tudom hol áll a fejem. Megtennéd?
- Persze! - gyorsan elmentem, hogy intézzem a dolgom.
Elmentem, hogy csináljak valamit Jasmine-nel. Tisztára be volt kattanva és nem tudtam mit kezdjek vele. Már a bokszban is ugrált, de amikor kivittem végképp megvadult. Bakkolt, ágaskodni próbált, rángatta a kezemben a vezetőszárat. Jane azt javasolta, hogy még most futtassam meg, aztán már csak a verseny előtt melegítsem be. Felnyergeltem aztán felültem rá. Többször is majdnem ledobott. Bejártatáskor folyamatosan ijedezett, bakugrásokat csinált. Ügetésnél csak rosszabbodott a helyzet. Dobálta magát és próbálta kitépni a szárat a kezemből. Végül elegem lett belőle és mikor már teljesen bemelegedtek a lábai, rövidebbre vettem a szárakat, a csizmámat odazártam és előrelöktem a derekammal. Jasmine örült száguldásba kezdett. Egyszer azt vettem észre, hogy már az ötszázas táblánál járunk. Villámgyorsan elértük az egy kilométeres táblát, de éreztem, hogy Jasmine már fárad. 1200 méternél megálltunk. Visszafelé lassú ügetésben haladtunk, majd lejártattam. Visszavittem a bokszba, hogy még kicsit száradjon mielőtt lemosom. Közben el akartam kezdeni összeszedni Rose cuccait. Nem voltak sehol. Már nagyon ideges voltam miatta. Megérkezett Polly.
- Jaj, bocsi, hogy nem jöttem előbb, de elromlott az órám és elfelejtettem felkelni.
- Jó, semmi baj, menj, keresd meg Shelbyt, vele van Holly és vidd ki az edzőpályára! Ülj fel és jártasd be, ott van Lara, ő majd segít bemelegíteni, én most nem tudok menni.
Tovább kerestem a cuccokat, amikor azt vettem észre, hogy rezeg a telefonom.
- Hallo? - szóltam bele zavartan.
- Evie. Shelby vagyok. Kész vagyok Hollyval, hova vigyem?
- Tartsd ott. Találkoztam Pollyval, útban van az istállóhoz. Várd meg.
- Oké.
- Köszi.
Nagyon ideges voltam. Mit rakok fel Rosyra, ha nincsenek meg a cuccok? A nyergesben volt több póni nyereg is, de nem pakolhattam fel rá akármit. A rossz nyereg verseny közben feltörheti a hátát. Közben behívták Shelbyt a pályára. Odasiettem a pályához, hogy megnézzem. Én nem nagyon vettem benne észre hibát, csak egy kis bizonytalanságot az egyik feladatnál. Amikor vége lett Larával együtt rohantunk oda hozzá.
 Nagyon jó volt! Ügyesek voltatok. - szólt Lara.
- Köszönöm.
- Tényleg jó volt! De hol vannak az ugrós cuccai?
- Milyen ugrós cuccai? - értetlenkedett Shelby..
- Az a nyereg, a hasvédős heveder, a piros szett... letettem Ascaban boksza elé még este rajta egy cetlivel, amit neked címeztem.
- Nem találtam semmit!
- Hát ez remek. De más cuccal nem indulhatok. Még a szett hagyján, de a nyereg....
- Nincs a nyergesben?
- Nem, már néztem.
- Kérdezd meg Gemmát vagy Dave-et. Ők biztos tudják. Ha nem, akkor Kate.
- Remek ötlet. 5 perc és itt vagyok, addig tisztelt kör után ügess vele lécci meg lépjetek, ne léptesd le.
Elrohantam. Megpillantottam Gemmát az istálló oldalánál.
- Nem láttad Rosy ugrós cuccait? Ott voltak a boksza előtt.
- De! Azt hittem Monsternek hozta őket a gazdája és beraktam a szekrényébe. Gyere, mindjárt oda adom!
Követtem Gemmát, odaadta a cuccokat. Átszerszámoztam Rose-t és felültem rá. Shelby eredményhirdetését már nem láttam, mert elmentem bemelegíteni, de a hangosbemondón hallottam a nevét. Rosy kicsit lenyugodott, de azt vettem észre, hogy az új szerszámoktól és az új lovastól  újra előjön a lámpaláza. Bejártatni már nagyon nem kellett, úgyhogy pár kör ügetés után rögtön rámentem egy kis x-re, majd egy kisebb meredekre. Ráhajtottam egy oxerre. Mikor épp megcéloztam egy nagy meredeket, megszólalt a bemondó.
"Következik Evie Blake, felkészül Donna Aldrin."  nem igazán figyeltem, csak lassan esett le, hogy az én vagyok. Shelby rohant oda hozzám.
- Evie! Gyere, te jössz! - hangja zavartan szólt.
Arra irányítottam a pónit. - Mikor mondták, hogy majd jövök?
- Nem mondták.
Odaügettem. Majd újra megszólalt a bemondó:
"Elnézésüket kérjük, helyesbítünk: Következik Donna Aldrin, felkészül Evie Blake."
Shelby már előre felém fordult.
- Ne menj addig el!
Megráztam a fejem. Próbáltam nyugodt maradni. De nem sikerült.
- Shelby, ez nem fog menni, még bemelegíteni sem tudtam rendesen, tegnap meg többször is megtorpant. Tuti megijed majd!
Időm sem volt végigmondani, mert Donna leesett és előbb szólítottak a pályára. Beügettem. Megkerültem pár akadályt, majd odaügettem a starthoz. Biccentettem a bírónak. Megszólalt a csengő, én pedig vágtára ösztönöztem Rosyt. A kis kanca nagyon lendületesen ment. Az első akadály egy piros-fehér meredek volt. Rosy kicsit bizonytalan volt előtte. Picit visszafogtam, nem akartam, hogy rárohanjon, inkább az akadályok között hajtottam. Már csak kicsivel voltunk előtte, amikor rövidebbre fogtam a szárat, gyorsítottam a tempón és megszorítottam az oldalát. Szinte átrobbant a rudak felett. A következő egy nagyobb oxer volt. Jobban megnyújtottam az ugrást. Nem volt nehéz a pálya, de az időre nem tudtam figyelni, ezért a végén nagyon meghajtottam, full vágtában haladtunk át a célon. Egy ismerős arcot láttam a kilátó első sorában. Mikor kiéértem a pályáról, intettem neki. Nagyon ideges voltam az eredményhirdetésig. Shelby próbált meggyőzni, hogy jók voltunk, de nem hittem neki. Tudtam, hogy nem vertünk, de 10 lovasból 9 hibátlent ment, az időt pedig egyikőnk sem tudta pontosan. Ted és a haverjai odajöttek beszélgetni. Nem igazán voltam beszámítható állapotban. Folyamatosan a pályát vizslattam, nem tudtam figyelni. Biztos szereztem náluk pár rossz pontot, de nem nagyon érdekelt. Most nem. Egy órát kellett várni az eredményhirdetésre, addig pihentettem Rosyt, majd felültem rá és a többi versenyzővel együtt belovagoltam a pályára. Nem hittem a fülemnek, amikor meghallottam a bemondót.
- Első helyen Evie Blake White Rose-zal...
Magamban szinte sikítottam a boldogságtól. Megkaptuk a díjakat és levágtáztuk a tiszteletkört. Miután kimentem a pályáról, odarohantam Shelbyhez.
- Shelb! Megnyertük! - kiáltottam örömömben. Leugrottam a nyeregből és megöleltem a barátnőmet.
- Mondtam, hogy ügyesek voltatok!
Végül lejártattam Rosyt. Utána indultam Jasmine-hez. Vele teljesen természetes volt versenyezni. Tökéletesen ment, mint mindig. Első helyen végeztünk holtversenyben. Egész este Teddel beszélgettünk a vendégházban. Már megnyugodthattam a verseny miatt, hiszen - annak ellenére, hogy másnap még mentem Caligulával is - átestem a nehezén. Szóval már el tudtam kicsit engedni magam.