Hát, nem mondhatom, hogy ez a pár nap unalmasan telt...

Miután hazaértem, letusoltam és beültem a tévé elé. Ki akartam még menni a lovak etetésére, de az unokahúgom felhívott, hogy elmesélje, szerelmi bánatban szenved.
- És Tony most még csak rám sem néz... - visszhangzott fejemben Annie mondata - Pedig tudom, hogy tetszem neki. A múltkor, amikor odaadtam neki a füzetem, hogy lemásolja a  matek leckét, adott egy puszit...
Vicces volt ilyen problémákat alsós szemmel nézni, főleg úgy, hogy közben engem is ilyenek gyötörnek. Miután letettem a telefont, felnéztem az e-mailemre. A sok értelmetlen körlevél és hirdetés között találtam egy üzenetet, ami érdekelt. Egy bizonyos Claire Daniels írta. Nem volt ismerős a neve. Megnyitottam az e-mailt.

"Szia, Evie!
A Leader Magánistálló honlapján láttam az adatlapodat és, hogy foglalkozol csikókkal. A segítségedet szeretném kérni.
Van egy három éves póni kancám, Shelley. Két hete fogadtam örökbe egy alapítványtól. Mondták, hogy eddig nem foglalkozott vele senki, de nem gondoltam, hogy ennyire el van hanyagolva. Kötőfék még nem volt rajta, vezetni sem lehet, csalogatni tudom, akkor általában jön utánam. Ha rájön, hogy kötőféket akarok rá tenni, elrohan és nem tudom újra megállítani. Ha bokszban próbálkozom, egyszerűen megőrül. Csíp, rúg, ágaskodik. Nem tudom mi váltja ezt ki belőle, mert egyébként nagyon barátságos, a légynek sem árt. Sok mindennel próbálkoztam már, de ha egyszer megun valamit, egyszerűen csak otthagy. Megfogni pedig nem tudom. Így semmi sem megy. Már vagy tíz-húsz edzővel beszéltem, de vagy el sem vállalják, vagy csak akkor, ha már futószáron nagyjából megy. Nagyon hálás lennék, ha segítenél.

Előre is köszi! Claire"
 

Rögtön visszaírtam neki. A lány valószínűleg gépközelben volt, amikor megkapta az e-mailt, hiszen azonnal válaszolt. Elküldte az számát és mobilon megbeszéltük a részleteket. Úgy döntött, három nap múlva hozza a lovát Lexingtonba. Mikor befejeztük a beszélgetést, Shelby hívott.
- Szia! - szóltam bele.
- Szia. Nincs kedved ma este valahova elmenni? Jason elhúzott a barátaival, mert összevesztünk.
- Jaj, édes. Nekem is van mit mesélnem, nem megyünk el Green House-ba? - kérdeztem.
- De, ez egy remek ötlet.
- Oké, akkor egy óra múlva a Green előtt.
Letettem a mobilt és gondolkodni kezdtem, miben menjek vacsorázni. Először belebújtam egy fekete J Brand, leggingsszerű nadrágba, mert ahhoz nagyon sokminden jó. Felvettem egy testhezálló fehér Splendid topot és rá egy Notify farmeringet. A lábamra egy élénkpiros Brian Atwood magassarkút húztam és bepakoltam egy fekete válltáskába. Szolidan kisminkeltem magam, a hajam kissé begöndörítettem és a fülembe akasztottam egy kis piros fülbevalót. Korábban odaértem a pubba. Leültem az asztaunkhoz. Hamarosan Shelby is megérkezett.
- Szia!
- Szia! - két puszival köszöntött.

*

Shelby ma nálam aludt. Miután hazaértünk, átöltöztem és lemostam a sminkem. Felvettem egy Juicy Couture kék pizsama shortot és egy ugyenilyen szürke-kék felsőt, arra pedig egy szürke köntöst. Leültünk a kanapéra és beraktuk a Rémálom az Elm utcában-t a DVD lejátszóba. Elég álmosak voltunk, úgyhogy horror ellenére elaludtunk. Valami összekuszált hülyeséget álmodtam, nem is emlékeztem mit, amikor zörrenést hallottam. Kinyitottam a szemem. A filmnek már vége volt, ezért a fekete LCD átkapcsolt a kábeltévére. Az ablak előtt halványan egy emberi alak rajzolódott ki. Hirtelen ideges lettem. Begráztam barátnőm vállát.
- Shelby! Shelby!
- Mi az? - kérdezte álmosan.
- Shelby, kelj fel! Van itt valaki.
A szívem már a torkomban dobogott. Hirtelen az a valaki rángatni kezdte a kilincset.
- Jézusom! - Shelby kislányos sikollyal ejtette ki ezt a szót.
- Várj! - felugrottam a kanapéról és átslisszantam a hálószobámba. Próbáltam észrevétlen maradni. 
- Mit csinálsz? - megálltam egy pillanatra az ajtóban. Hátrafordultam. Mikor megláttam barátnőm arckifejezését, csak még jobban megijedtem. Végigfutott a hideg a hátamon. Nem válaszoltam.
- Hívom a zsarukat!
Visszafordultam és bementem a szobába. Emlékeztem, hogy Ted a múltkor itthagyta a golfütőit. Felkaptam egyet. Igazából fogalmam sem volt, mit csinálok. A rablónál bizonyára pisztoj van, úgyhogy semmire sem megyek egy golfütővel. De per pillanat nem volt jobb ötletem. Mikor kiértem Shelby épp letette a telefont.
- Rögtön jönnek! - suttogta.
Az alak átugrott a kerítésen, egyenesen a teraszomra. Mielőtt meglátott volna, Shelbyvel elbújtunk a konyhapult mögé. Folyamatosan figyeltük a hapsit. Nagyon magas volt és úgy láttam kopasz. Biztos valami kigyúrt izomagyú csávó, akinek nincs jobb dolga, minthogy esténként ezt-azt kiraboljon. A fickó  pár perc múlva eltűnt, de sokáig hallottam, hogy a szomszédban motoszkál. A rendőrök megérkeztek, de akkor már nem volt itt. Kikérdeztek minket, hiszen egyik szomszédunk sem volt otthon.

*

Nem igazán sikerült aludnom éjszaka, ráadásul hajnalban a telefonom SMS jelző hangja ébresztett. Ted írt.
Ott vannak nálad a golfos cuccaim és itthagytad egy cipődet.
Hívj!
Fájt, hogy Tednek a szakítás csak ennyit jelent. Bár lehet, hogy igaza van és ez az egész nem olyan nagy dolog. Elvégre úgy látszott én is gyorsan ki tudom heverni. Egyszerűen csak furcsa volt ez a hétköznapi SMS. Felkeltem. Még csak 5:31 volt, nem akartam zavarni. Úgy döntöttem, majd dél körül felhívom. Hideg vízzel letusoltam. Felvettem egy fekete Pikeur lovaglónadrágot és egy sárga Guess topot. Felhúztam a De Niro Augusto bőrcsizmámat. Összeszedtem a sarkantyúm, a pénztárcám, a telefonom, egy törölközőt és a fekete bandeau fazonú fürdőruhát, amit pár napja vettem a Magistralban. Bedobáltam őket egy nagy fekete táskába. Shelby is felkelt, nem sokkal utánam. Hazament még valamiért. Én elindultam a lovardába. Kate kint volt már az istállóban és Cinti is ott rohangált körülötte, de még pizsamában.
- Menj vissza aludni Cinti, még nem lehet! Majd délután. - hangzottak Kate szavai az istállóból.
Cinti csúnyán nézett anyjára, de aztán visszacammogott a házba, kezében plüssmacskáját lógatva.
- Nehéz eset. - mosolygott rám Kate - Hogyhogy ilyen korán kijöttél?
- Nem tudtam alduni. Éjszaka betörtek a szomszédba és mi Shelbyvel végignéztük. Hozzánk is be akart jönni a pasas... - kirázott a hideg.
- Úristen! Szegénykéim. Pedig az egy jó környék. - láttam rajta, hogy mondani akar még valamit, de megszólalt a telefonja.
Bementem a nyergesbe, hogy összaállítsam a lovak reggelijét, aztán hét körül kiosztottam az adagjukat. Caligula ezen a héten már "ledolgozta" a hat napot, úgyhogy ma pihent. Bementem a bokszába és fejére húztam a világosbarna kötőféket, majd leápoltam. Mikor csatoltam rá a vezetőszárat, idegesen horkantott. 
- Hó, Cali! - szóltam nyugodt hangon. A mén nem reagált rá, csak felcsapta fejét. Kivezettem a bokszból. A többi ló üdvözlésképpen nyerített körülötte, mire ő hangtalanul lépdelt végig a folyosón. Szemét forgatta, orrlyukai kitágultak. Beteg lenne talán? Izmos nyakán egy izzadtságcsepp folyt végig.  Mi baja lehet? Nincs hőség, nem is nagyon mozog, nem kellene izzadnia! Kiengedtem az egyik ménkarámba. Figyeltem, mit csinál. Idegesen ügetett fel-alá az karámfal mentén.
- Kate! - odamentem az istállóban járkáló nőhöz.
- Igen? 
- Caligula nagyon furcsán viselkedik. Nem hívnád ki hozzá az állatovost? 
- De, persze. Rögtön hívom.
Újra elővette mobiltelefonját, amit az elmúlt pár hétben szinte le sem tudott tenni. Idén sem volt valami kihalt a lovarda. Főleg nem most. Szegény Kate éjjel-nappal dolgozott. Visszaindultam Caligulához, de egy az ajtóra akasztott papírfecnin megakadt a szemem. Biztos Stellának hagyta itt őket Kate, mert ő  szervezte meg a két hét múlva induló pónis edzőtábort. Caligula már egyhelyben állt és mereven bámult az istálló irányába. Nem is igazán az istállóba. Inkább mellé. Ösztönösen arra indultam. A fű itt kivételesen hosszú volt, hiszen csak tegnap este sikerült megszerelnie Dave-nek a fűnyíró traktort. Ahogy közelebb értem furcsa szag csapta meg az orrom. Nem tudtam, az előbb,  miért nem éreztem, amikor leparkoltam. Láttam, hogy a fű középen le van taposva. Az élénkzöld szálak szélén vérvörös foltok éktelenkedtek. Na ne! Ez most csak valami rossz álom! Nem lehetek egyazon napon egy betörés és egy gyilkosság szemtanúja is. Ez egyszerűen képtelenség. Földbe gyökerezett a lábam. Nem voltam képes közelebb menni. Hálát adtam az égnek, amiért Jason kocsija gördült be a kapun. A srác kiszállt belőle.
- Jason! - nyikorogtam eszméletlen magas hangon. Arckifejezésem látán azonnal rohanni kezdett felém.
- Mi a baj? 
- Itt van valami állat vagy ember, nem merem megnézni. De vérzik.
Jason közelebb ment ahhoz a valamihez, hogy szemügyre vegye.
- Ez egy óriáskígyó. 
- Micsoda? 
Kíváncsiságom erőt vett a félelmen és én is odamentem. Valóban kígyó volt. Nem nyújtott valami szép látványt. Az állat testét hosszú késszúrások tarkították, feje pedig már nem igazán volt kivehető a hosszú izomkötegből. 
- Uhh...
- Már nem él.
- Hát ezt én is észrevettem. - sóhajtottam - Vajon ki csinálhatta ezt vele? És hogy került ide?
- Fogalmam sincs. Úgy látom meg akarták nyúzni. - arcán dühös fintor futott végig.
- Hogy csinálhattak ilyet? - tettem fel a költői kérdést. Természetesen valaki pénzt akart szerezni, azzal, hogy eladja az állat kikészített bőrét. Mostanában sajnos elég sok ember fogalkozott ilyennel Lexingtonban. Phoenixből hoztak lopott példányokat, hogy itt adják el őket. Még a híradóban is benne volt. Egy kocsi  hangját hallottam a hátunk mögül. 
- Mit csináltok itt? - szólt Shelby nevetve. Ahogy közelebb ért bizonyára ő is rájött. - Jézusom! - sikította.
- Szólni kéne a rendőrségnek. - az agyam végre kitisztult. Végtelenül sajnáltam az állatot, ugyanakor örültem, hogy nem gyilkosság. Legalábbis nem emberi. 
Shelby előkapta mobilját és tárcsázta a rendőrség számát. A rendőrök hamarosan kijöttek és ismét kikérdeztek minket. Az egyik fiatal rendőrsrác, aki kint volt ez esti betörésnél, nagyon jól szórakozott rajta, hogy ez is velünk történik. Úgy döntöttem, nem stresszelem magam miatta. Egyszerűen csak szerencsétlen voltam, ennyi az egész. 
A továbbiakban nyugisan telt a napom. Este sikerült felhívnom Tedet, de azt mondta, most nem ér rá, majd másnap elhozza a cuccaim. Annyira fáradt voltam, már nem is volt erőm gondolkodni a mai napon, csak álmosan zuhantam be az ágyamba. 

*

Jayt hevederjét igazgattam, amikor valaki mögém lépett és megcsókolta a nyakam. Ijedtemben ellöktem magamtól. A hátam mögül Matt röhögését hallottam. 
- Matt! - kiáltottam dühösen, de amikor megfordultam valaki más állt előttem. Valaki, akit még soha nem láttam.
- Te meg ki a franc... - a srác szinte letámadott és a következő pillanatban a nyelvét már a számban éreztem. Még nagyobb erővel löktem el, mint az előbb.
- Bocs, de bunkófalva máshol van. Nem szólt neked senki? - dühtől izzó szemmekkel meredtem rá. Az arcvonásaiból ítélve nálam kicsivel fiatalabb lehetett.
- Tom Westwick. - a fiú olyan elszánt vigyorral nézett rám, mintha szavaimat meg sem hallotta volna - Örülök, hogy megismerhetlek.
- Hát én nem... 
- Na, szivi, ne izélj már! Szabad vagy, nem élvezed ki? - Matt  abbahagyta a röhögést és hozzám fordult.
- Miről beszélsz?
- Hát szakítottál a menőmacsóval. 
- Ezt meg honnan veszed? 
- Istenem, ha Shelbyvel normál hangerővel beszélgettek a büfében, miből gondolod, hogy csak ti halljátok? De amúgy jól tetted, nagyon perverz fazon lehetett. Gondolom...
- Leszállhatnánk a magánéletemről? - mostmár teli volt a pohár. Hogy képzeli ezt? Tudtam, Matt szereti a botrányt és ha más nem csinál semmit, hát megoldja ő, hogy legyen min csámcsogni. De ilyen durván még sosem fajult el a dolog. Az idegen srác közel hajolt hozzám, de pofon vágtam.
- Ne vedd nagyon a szívedre, velem is csinálta már ezt... - bíztatta Matt hátulról.
- Ezt a szegény gyereket hülyíted, Matt? Jobb dolgod nincs?
- Gyereket? - Tom teljesen kiakadt - 16 leszek.
- Hoppá, bocsi. Ezt rettenetesen benéztem. - mondam irónikusan. Kivezettem Jay-t a pályára.
- Most mi van? - hallottam Tom hangját a távolból. Már nem nagyon foglalkoztam vele. 

*

- Ssss, Tyra!
A kanca vágtája egyre lassult, ahogy elmentünk az erdő mellett. Ügetésben haladtunk tovább a lovaglóösvényen. Az idő egyre rosszabb volt és nem akartam, hogy elkapjon minket az eső, ezért visszafordítottam Tyra-t. A ló már egész szépen ment, mióta én lovagoltam. Nagyon finom szája és érzékeny oldala volt, ezt Jessie nem vette figyelembe. A feszítőzabla ellenére - amit pár napja egyszerű D-zablára cseréltem - folyamatosan rángatta a kanca száját, ráadásul sarkantyút használt, a derekával pedig alig adott segítségeket. Valószínűleg itt volt a baj. Nekem ez nem jelentett problémát, hiszen Caligula is kifejezetten érzékeny a segítségekre. Alig telt pár napba amíg összeszoktunk a kancával. Már arról is leszokott, hogy munka elején mindig befeszüljön és teljesen merev háttal dolgozzon. Kb. 100 méterre lehettünk a lovardától, ezért felvettem lépésbe. Miután visszaértünk elkezdett csöpögni az eső. Gyorsan leszerszámoztam és leápoltam, aztán behoztam Jasmine-t a karámjából. Úgy láttam a többi paci már az istállóban van. Bementem a nyergesbe. Ott volt Matt pátfogoltja. Kedvem támadt kicsit elszórakozni a gyerekkel. Leültem mellé és a szemébe néztem. Tom már ettől bezsongott. 
- Bocsi, Tom. Nagyon eltúloztam a dolgot reggel, nem kellett volna. - bűnbánó arckifejezéssel néztem rá - Meg tudsz bocsátani? 
- Pe-persze. Nem... gond. - nyelt egyet. Próbáltam visszafojtani a nevetést. Csupán elmosolyodtam. 
- Akkor megnyugodtam. - elkezdtem csavargatni egy tincsem. Minden közhelyet bevetettem a fiú ellen, és úgy tűnt bedől nekik. 
- Evie Blake vagyok. Egyébként te hogy kerülsz ide?
- Kibéreltem Monstert.
- És hogy boldogulsz vele?
- Nem túl jól.
Közel hajoltam hozzá. Tisztára elfehéredett.
- Csak szólj, szívesen segítek. Már ismerem a lovat. 
- Öhmm... okéé. - megint nyelt egyet aztán elhúzódott tőlem.
Jesszusom, hogy ez milyen szerencsétlen! Bár lehet, hogy csak én vagyok "menőmacsókhoz" szokva. Bár hozzá képest Ted tényleg az. Ahogy Matt is.  
- Pont most akartam kivinni Monstert, nem nézed meg? 
- De. Szívesen.
Így, hogy jobban belegondoltam, már inkább tűnt a délelőtti jelenet poénnak, mint felháborítónak. És legalább nem agyaltam  a szakításon sem.