IV.fejezet: Négy nap problémák nélkül

Amint megérkeztünk a lovardába, elláttam a lovakat és elbúcsúztam Shelbytől. Kate felajánlotta, hogy hazavisz, hiszen ő is a városba tartott. Gyorsan hazaértem. Sandráék már ott voltak. Beköszöntem nekik és felrohantam az emeletre. Siettem, mert tudtam, ha lemegyek hozzájuk beszélgetni, garantáltan lent ragadok és sosem érünk oda a repülőtérre. Letusoltam és bementem a gardróbba, hogy keressek magamnak ruhát. A szekrényeket világmárkák különféle darabjai mellett anya saját tervezésű ruhái töltötték még, szóval volt miből válogatnom. De bele is keveredtem. Ha kiválasztottam egy ruhát biztosan találtam egy cipőt, ami egyátalán nem illett hozzá, de annyira tetszett, hogy úgy éreztem, azt kell felvennem, és kezdhettem előlről a ruhakeresést. Végül koptatott  Vero Moda csőnacit választottam egy kék Ella Moss felsővel. Hozzá pedig fekete Brian Atwood magassarkút vettem fel, aminek a sarkán végigfutott a díszítés. Bementem a fürdőbe, hogy kisminkeljem magam. A hajam már fél órája megmostam és beszárítottam már csak kicsit igazítottam rajta. A tincsekből hullámos loknikat varázsoltam és az egyik oldalon kicsit hátra tűztem egy kék csattal. A sminkhez használtam alapozót, kis púdert, szájfényt és szempillaspirált. Nem akartam nagyon feltűnő sminket. A nyakamba raktam egy ezüst láncot, amiről egy kis E betű lógott. Ez anya egyetlen ékszerkollekciójából származó darab volt, amit kifejezetten nekem tervezett. Az ujjamra egy vékony ezüt gyűrűt húztam, amit egy kis kő díszített. Bepakoltam egy feket táskába a cuccaimat és lementem a földszintre.
- Evie! Nagyon csinos vagy! - szólt Sandra. Odajött hozzám és megölelt. - Jaj, annyira rég láttalak! Hiányoztál!
- Te is hiányoztál. - tovább nem is bírtam mondani, hiszen Tom belém fojtotta a szót.
- Miújság Eve? Hogy vannak a lovaid?
- Köszönik szépen jól. Ma reggel pont egy versenyről jöttünk haza. - Tom régen westernben versenyzett, de még jóval azelőtt abbahagyta, hogy én elkezdtem a lovaglást. Még csak képen látta Jasmine-t és Caligulát, de mindig érdeklődött felőlük.
- Tényleg? Díjugratás?
- Természetesen.
- Úristen már 12 óra! - hallottam anya ijedt hangját a nappaliból. Indulnunk kell! 
Annie is előkerült, és iderohant hozzám. - Szia, Evie! Mikor viszel ki Jasmine-hez? - Annie állandóan lovagolni akart tanulni, de ők Chicagoban laktak és sosem jöttek hozzánk, csak egészen rövid időre, így nem csoda, hogy nem tudott kijönni a piacikhoz. 
- Majd ha több időre jöttök!
Annie szomorúan nézett rám, de nem tudtam rajta segíteni. Közben szembe jutott, hogy össze kellene szedni Susie-t, a kutyánkat. Felszaladtam az emeletre, hogy megkeressem. Bementem a szobámba. Épp az fekhelyén aludt. Leguggoltam mellé és elkezdtem simogatni a a hátát. Felébredt, nyújtózott egyet, majd elkezde hevesen csóválni a farkát.
- Gyere nagylány! - szóltam oda neki és felálltam.
Elindultam az ásítózó border collie-val az oldalamon. Annie megölelgette, amíg előszedtem egy kék pórázt és Susie nyakörvére csatoltam. Mondtam Annie-nek, hogy fogja meg, amíg berohanok a konyhába a táskámért. Kikaptam belőle a lakáskulcsot. A többiek már kint voltak a kocsinál és ránk vártak. Bepötyögtem a riasztó kezelőjébe a kódot és átvettem Annie-től a pórázt.

*

A repülőút pár órás volt, Susie a csomagtébren utazott egy szállítóban. Igazából anya öccséhez akartuk vinni, de minidg olyan jól viselte a repülést, hogy most is velünk jött. Természetesen most is végigaludta az egészet. Amikor odaértünk, csodálatos látvány tárult elénk. A nap már lemenőben volt, emlékeztetett arra, amikor -szintén Olaszországban - versenyen voltunk és este kimentünk a tengerpartra lovagolni. Ahogy visszaemlékeztem, hiányzott Caligula és Jasmine. És hiányzott a csapat is. Elmosolyodtam saját magamon, hiszen egy napja már idegesítően soknak találtam a társaságot. Lepakoltunk a hotelben. Anyáék - mivel minden percet ki akartak használni - elindultak a városba nézelődni. Apa és Tom a bowling teremben vesztek el több órára, szóval egyedül maradtam Annie-vel. Nem igazán akartam kipakolni, hiszen három nap múlva már pakolhattam volna vissza. Én külön lakosztályban aludtam, amelyet egy kis boltíves ajtó kötött össze Annie szobájával, ahol Annie éppen tévézett. Én addig a laptopomon lógtam. feltöltöttem a képeket a fényképezőmről, amiket a hétvégén csináltunk. Jópár kép volt a lovainkról és az ottani versenyzőkről, meg persze Jasonról is. Legközelebb nem adom oda Shelbynek a gépem. Elmosolyodtam. Rengeteg kép volt Jasmine-ről és Caliguláról is. Volt egy kedvencem. Egy reggeli kép, amin mindketten rajta voltak és vágtáztak a napfelkeltében. Jasmine bakkolt is közben, nagyon aranyos volt. Úgy döntöttem lecserélem a szilveszteri képet, amin Shelbyvel, Stellával, Jasonnal és Mattel vagyunk és berakom ezt háttérképnek. Mikor készen volt, az órára pillantottam.
- Annie, nyolc óra van, ha még ki akarjuk vinni a partra sétálni Susie-t, akkor induljunk vacsorázni!
- Oké, menjünk! - Anni vidáman rohant ki a szobából. - De segíts ruhát választani!
Én már eldöntöttem, hogy egy krémszinű, sötétbarna csipkés szandált és egy ugyanilyen színű és mintázatú, tédig érő ruhát veszek fel. A ruha tunikaszerű, ujjatlan, V-kivágású darab volt és mell alatt egy vékony barna selyemszalag futott rajta végig. Még a nyakamba akasztottam egy kis arany színű madaras medált. Annie-nek pedig közösen választottunk egy fehér shortot és egy bézs-fehér topot, amin piros virágok voltak. És ezekhez pedig egy fehér szandált. Kiengedtem a hajam és igazítottam rajta - ahogy a sminkemen is -, bepakoltam a táskámba és elindultunk. Susie benn volt a szobában és pihent. Lementünk az étterembe és leültünk egy kétszemélyes asztalhoz. Annie spagettit evett, én olasz tésztasalátát. A vacsorával gyorsan végeztünk és felszaladtunk, hogy lehozzuk Susie-t a tengerparti sétához. Már sötét volt, amikor kimentünk, de a homokos part ki volt világítva. Végigsétáltunk rajta, aztán leültem egy padra és elengedtem Susie-t. Annie labdázott vele pár tíz méterrel arrébb, amíg egy húsz év körüli fiú leült mellém és a kezét nyújtotta felém.
- Paul.
- Hello idegen.
- Neved?
- Van. - néztem rá megvetően. Elég bunkó volt. Úgy döntöttem, ha ő az, én is az leszek.
- De mi?
- Heather. - nem mondhattam meg neki az igazi nevem.
- Csini vagy Heather. - a srác tetőtől talpig végigmért és a végén felhúzta a szemöldökét. Az asztalon lévő kezemre rakta az övét. - Szerinted én milyen vagyok? -kacsintott.
Elhúztam a kezem.
- Bocsi, de nekem a bunkóság nem jön be. - én is végigmértem, csak én szánalmasan. - Ahogy a lenyalt haj sem.
- Cica, ne kéresd már magad. Mindketten fiatalok vagyunk és igazán megpróbálhatnánk...
- Mit?
- Hát járhatnánk... - bizonytalan volt. Gondolom nem tudta, az igazi szándékát mondja-e.
- Nem.
Felkeltem és otthagytam. Odamentem Annie-hez, hogy összeszedjük Susie-t.
- Gyere Annie! - ráraktam Annie nyakörvére a pórázt. - Valami ökör rámszállt.
Visszamentünk a szállodába.

*

A nyaralás további részében szörföztünk és vitorláztunk apuékkal, valamint a butikokat jártuk anyu és Sandra társaságában. Jól eltelt az a négy nap, de örültem, hogy mehettem haza. Az otthoni életemhez képest ez elég unalmas volt. Úgy látszik túlságosan hozzászoktam, hogy mindig történik valami. És egyébként is, jó volt csütörtökön este a saját ágyamban aludni.