7.fejezet: Ha egy kicsit is unatkoznék, itt

bőven van mit megoldani...

Shelbyvel az iskolai ballagásra készültünk, amit az igazgató balesete miatt elhalasztottak. Mr. Hawkins még májusban törte el a lábát és sokáig fekvőgipsze volt. Most, hogy már nagyjából tudott járni, úgy döntöttek, megtartják a ballagást és a végzősök buliját. Shelbynél voltunk. Ő még csak most bajlódott a ruhaválogatással, de én már tudtam mit veszek fel. Egy combközépig érő, halvány rózsaszín, pántnélküli koktélruhát és egy ugyanolyan színű cipőt választottam. Még otthon lezuhanyoztam és felpróbáltam néhány szettet, így már csak azt kellett kitalálnom, hogy milyen legyen a hajam és a sminkem. A hajam a tövénél csavarókkal és a fodrász unokatesóm által beszerzett csodaszerekkel megemeltem, a többi részt pedig kisimítottam. A sminket halvány rózsaszínnel csináltam, hogy passzoljon a ruhához. A bőröm most elég barna volt, ezért nagyon jól nézett ki rajta a szemhéjpúder kellemes színe. Végül a karomra egy ezüst-rózsaszín karkötő szettet húztam. A táskám szintén rózsaszín volt. Ritka volt, hogy tetőtől talpig ebbe a színbe öltözzek, de ezt a ruhát imádtam. Mikor elkészültünk Jason jött értünk. 
- Csinosak vagytok! - Jason mosolygott, majd megcsókolta Shelbyt.
- Muszály lesz! - nevetett barátnőm.
Szélesen elmosolyodtam. Szerencsés Shelby, hogy rátalált Jasonra. Mindenesetre nem lennék a helyében. Most jobb nekem egyedül. Gyorsan odaértünk a ballagásra. Szinte mindenki ott volt az elsőstől a negyedikes osztályokig. Mikor odaértünk az ajtóban álló srácok feltűnően megbámultak minket, az egyik intelligens még füttyentett is. Shelby zavarba jött és erősebben csimpaszkodott Jasonba. Én megvető - vagy ahogy Shelby hívja, gyilkos - pillantást vetettem a srácra, aki erre csak még jobban örült magának. Laura nagyon jól nézett ki, bár ezen nem lepődtem meg. Az ünnepség elég unalmas volt, az igazgató nagyon nagyon sokáig beszélt. Úgy döntöttem mégis figyelek. Nem nagyon sikerült, hiszen egy végzős srác az előadás alatt végig Shelbyt stírölte. Elmosolyodtam.
- Kit látsz? – súgta Shelby a fülembe.
- Semmi, csak egy srác. Ott az első sorban.
- Oh, oké. – nevetve Jasonhoz fordult.
Amikor vége volt az előadásnak, az udvaron felállítot asztalokhoz és svédasztalhoz mentünk. Laura odajött hozzám.
- Oh, szia Lau! Csinos vagy!
- Szia! És köszi.
- Tom hol van? - kérdeztem érdeklődve. Tom Laura barátja vol és állandóan együtt voltak. - Nem láttam sehol.
Laura fájdalmasan összevonta a szemöldökét és sóhajtott. - Tegnap szakított velem.
Az ajkamba haraptam. Nem gondoltam, hogy már nincsenek együtt. Ha ezt tudom, biztosan nem hozom fel a témát. - Oh, nagyon sajnálom.
- Ááá, nem vészes. Te  hogy vagy?
- Jól, köszi. Egész nap edzettem, úgyhogy kicsit fáradt vagyok, de amúgy semmi gond. Tényleg te hogy állsz Picassoval?
- Egész jól. Bár kicsit nehezen lehet elugratni. Majd megnézed?
- Persze. - mosolyogtam. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom. Előkotorásztam a táskámból. Jason számát írta ki, de Shelby szólt bele.
- Szia, Evie! El tudnál jönni a bejárathoz, hazamegyünk!
- Mi, mi történt?
- Hosszú történet, majd elmeséljük, siess!
- Rendben, sziasztok, sietek!
Letettem a telefont és elraktam. - Bocsi, el kell mennem, Shelbynek valami baja van!
- Mi baja? - Laura ijedten nézett rám.
- Nem tudom. Gyere, keressük meg!
A bejárat felé tartottunk. Egy srác sietősen közeledett felénk és véletlenül nekem jött.
- Jaj, na haragudj! Bocs.
Megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi baj. Megláttam Shelbyéket a kocsi mellett. Odarohantunk.
- Úristen, Shelby jól vagy?

*

Shelby nálam aludt.  Amikor hazaértünk csak anya volt otthon. Rögtön észrevette, hogy valami baj van. Bár őszinte leszek nem volt nehéz, hiszen Shelby karján már több tíz méterről ki lehetett szúrni a nagy fehér kötést, amit a kocsiban ügyeskedtem a karjára.
- Lányok, mi történt?
- Shelbyt megtámadta valami elmebeteg a ballagáson és megszúrta a karját.
Anya kitárta a karjait Shelby felé.
- Úristen, szivecském! - megölelte barátnőmet - Hogy történt? Jason nem volt ott?
-  Pont elment, hogy hozzon valamit inni. Az a srác meg odajött. Próbáltam lerázni, de nem sikerült. Már előtte is végig engem nézett és az ünnepség után odajött és elkezdett nyomulni. De akkor még el tudtam küldeni. Viszont amikor meglátta, hogy jön Jason, berángatott valami bokorba és megfenyegetett, hogy ha kiáltok Jasonnak, belémdöfi a kését. Rátapostam a lábára és sikerült elfutnom, de megszúrt.
- Jaj, szegénykém. – anya megdörzsölte Shelby vállát. – Lányok, mindjárt kész a vacsora, menjetek, öltözzetek át, vagy tusoljatok le és gyertek enni.
Bólintottunk, majd felszaladtunk az emeleten. A kedvenc pizsamámat vettem fel, ami egy fehér-barna Women's secret darab volt rózsaszín masnival. Letusoltam és megmostam a fogam. Fáradt voltam. Anya, mint mindig, jó kaját csinált. Most éppen Shelby kedvencét.
- Úristen… megígértem Jake-nek hogy holnap felülök Dark Power-ra - emlékeztem vissza egy négy napja tett ígéretemre.
- Hűha… és szerinted mi lesz, most hogy nem annyira… szóval érted… hogy felvilágosítottad…
- Nem tudom… - tenyerembe temettem az arcom és gondolkodtam. Jake most bizonyára idegbeteg libának gondol. Bár ez magában nem nagyon érdekel - mert nem fogom hagyni, hogy ő döntsön felőlem és ez az egész kiborulás ezért volt - ha Jake most esetleg utál akár még a lova edzésprogramjának is keresztbe tehet. Tudom, milyen örült tud lenni, ha megalázzák. És ez éppen az volt. De ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy Jane-nek most nincs túl sok ideje Powerrel foglalkozni, Jake-nek nincs elég tapasztalata, a környéken élő ugróedzők pedig elég erőszakosan foglalkoznak a csikókkal. – Felülök rá. Érted, nem hagyom, hogy az, hogy rosszabban vagyunk, tönkre tegye Power edzését. Am. is, ha holnap gyorsak vagyunk reggel, akkor még az előtt fel tudok rá ülni, mielőtt kijön és kivágja a balhét.
- Hát jó  De akkor pihenjünk, mert én meg holnap felülök Lénára, mert Lara akar nekem tanítani M-es dolgokat és ugye Léna S-es.
Fáradtan zuhantam be az ágyamba és már aludtam is. Nem nagyon volt se kedvem se energiám a  problémáimat emészgetni.