Espana
Késő délután elvittem Mojitot sétálni. Először lementünk a tengerpartra és elengedtem a kutyust, aki boldogan rohangálta végig a partot. Aztán bementünk az óvárosba, kanyarogtunk a kis utcákban. Moji mindg érdeklődve szagolt a levegőbe, ahányszor elhaladtunk egy étterem mellett. Úgy döntöttem viszek magunknak kaját. Tradicionális spanyol ételeket kerestem és szerencsémre volt egy étterem, ahol pont ilyeneket készítettek. Kértem három adag gazpachot, azaz spanyol zöldséglevest, amihez pirított kenyeret is adtak. Vettem még egy rizses, zöldséges ételt, paellát, tengeri hallal. Desszertnek churrot választottam. A ropogós, édes sütihez még kellett vennem csokit is. Ahogy vártam a kajára, egy srác ült le mellém.
- Hola.
- Hello.
- Felipe vagyok.
- Evie. - Moji odament hozzá és megnyalta a térdét. Elmosolyodtam.
- Aranyos. Hogy hívják?
- Mojito. - felnevetett.
- A tiéd?
- A pasimé.
- Oh, értem. Angliából jöttél?
- Nem. Amerikából. Kentuckyban lakom.
- Arrafelé sok a lovarda, nem? - mosolygott.
- Igen, van bőven. Nekem is van két lovam.
- Igen? A családomnak van itt egy lovardája, majd nézz be. Lehet lovat bérelni, ha esetleg szétnéznél a környéken.
- Az szuper! Hol van a lovardátok?
- Lent a völgyben...
Elmesélte, milyen lovaik vannak, hová lehet menni túrázni, megadta a számát, hogy tudjak vele egyeztetni, ha mennénk. Aztán kihozták a kaját és elindultunk Mojival haza. Shelby és Pete éppen tévéztek a nappaliban.
- Sziasztok. - köszöntem, miközben levettem Mojitoról a pórázt.
- Szia. Hol voltatok? - barátnőm rögtött ott termett mellettem - Ne segítsek?
- Nem kell köszi. A városban voltunk meg a tengerparton sétálni. Hoztam vacsit.
Tálaltunk a konyhában és kiraktuk a kajákat. Hamarosan Pete is csatlakozott hozzánk.
- Találkoztam egy sráccal az étteremben. - kezdtem - Mondta, hogy van egy lovardájuk a völgyben. Lehet onnan lovat bérelni. Ki tudnánk menni túrázni.
- Az tök jó. Milyen lovaik vannak?
- Alter real, azték és paso fino túralovak. Meg vannak andalúz tenyészkancáik.
- Jujj, stip stop egy paso fino. Mikor megyünk?
- Szerintem Ted is akar jönni. De beszélek a sráccal, hogy hogy lehet és akkor még kimehetnénk megnézni milyen.
Vacsi után bepakoltunk a mosogatógépbe, aztán előkaptam a telefonom és tárcsáztam az új számot.
- Felipe Gonsales.
- Szia. Evie vagyok, az étteremből.
- Jaj, szia.
- Mikor tudnánk kimenni a lovardába?
- Bármikor.
- Holnap délelőtt?
- Ráérek. Hányan jöttök?
- Ketten.
- Majd itt választotok lovat.
- Hányra menjünk?
- Nyolcra.
- Oké. Akkor holnap.
- Szia.
- Szia. - ezzel letettem a telefont.
Felmentem a szobába. Beszélni akartam Jane-nel és szerencsémre pont fent volt Skype-on. Elmesélte, mi volt ma. Jasmine-t kivitte terepre, Calinak pedig ugróedzést tartott. Polly leápolta mindkettőjüket, aztán kirakták őket a legelőre, csak estére mentek be az istállóba. Rose ma pihent. Jessie elkísérte Jasmine-t és Jane-t terepen. Nathalie-nek díjlovas edzése volt Larával. Elmodtam neki, hogy kimegyünk madj lóval túrázni, meg váltottunk pár szót a spanyol lovakról. Épp hogy elköszöntem tőle, Shelby szólt fel az emeletre.
- Evie! Kérsz Tequila Sunrise-t?
- Majd megkóstolom a tiéd, ne csináljatok nekem külön adagot.
Ezután még felhívtam Tedet, de nem vette fel. Pár perc múlva visszahívott. Amikor letettük a telefont, lementem Shelbyékhez.
- Kész van? - beleszagoltam a levegőbe. Kellemes gyümölcs illat volt.
- Igen, gyere!
Kiültünk a teraszra.
- Beszéltem Felipével. Holnap kimehetünk megnézzük milyen a lovarda, választunk lovat meg gondolom kimegyünk egy rövidebb túrára.
- Na, az jó lenne. Mindig is vágytam rá, hogy egyszer külföldre menjek túrázni idegen lóval. Hányra kell odamenni?
- Reggel nyolcra.
- Huha... - nevetett - Pete, nem baj, ha itthon maradsz?
Pete megrázta a fejét.
- Nem, el leszek Metis-szel.
- Na, oké. Akkor mikor indulunk Evie. És hol van? Tudod, merre indulunk
- Nincs messze. Van ugye ez az eszméletlen hosszú utca. Azon kell menni egy darabig Valldemossa felé és lesz egy ilyen lovardás tábla, ott kell lefordulni. Utána egy 100-150 méter egyenesen a bekötő úton, de akkor már ott vannak melletünk a legelők.
- Na az jó, kocsival megyünk?
- Gondolom igen.
- Oké.
- Aztán, ha jó, kimehetnénk még töbsször is.
- Persze, hogy. - mosolygott - Kivi vagyok.
- Én is.
*
Reggel hétkor az ébresztőm keltett. A fürdőben kezdtem a napot, próbáltam tűrhetővé varázsolni szanaszét álló tincseimet. Amikor elkezdtem fogat mosni, csöngött a telefonom.
- Csodás... - morogtam nyűgösen. Még nem sikerült felülkerekednem a reggeli fáradtságon.
Befejeztem a fogmosást és még épp fel tudtam venni.
- Szia, kicsim.
- Ted? - hangom magasan csengett - Már ébren vagy?
- Még ébren vagyok.
- Miért, ott hány óra van?
- Pontosan 22:24.
- Jah, tényleg. Azt hittem kisebb a különbség.
- Hallom fáradt vagy.
- Eléggé. Tegnap hajnalig beszélgettünk, most meg hétkor keltem, mert megyünk ki lovazni.
- Majd meséld el milyen volt.
- Oké. 30-án mikor jössz?
- Ottani idő szerint úgy reggel nyolc körül.
- Annak örülök. Azt hittem később.
- Hiányzom?
- Igen. - ne tudd meg mennyire. Mióta összeköltöztünk Teddel, egy napot alig bírtam eltölteni nélküle, nemhogy többet. Ami azért vicces, mert régen együtt élni nem lettem volna képes vele.
- Te is nekem.
A falon csüngő órára pillantottam.
- Úristen! Már elmúlt fél és még oda is kell találni. Most le kell tennem.
- Oké. Szia. - hallottam, hogy nevet, de már nem volt időm foglalkozni vele.
- Szia.
Kinyomtam a telefont. Kirohantam a fürdőből és kapkodva magamra rángattam a bézs-barna Pikeur lovaglónadrágomat és egy fehér topot. Kihalásztam a bőröndömből a bakancsomat, felkaptam és rávettem egy fekete chapset. Bepakoltam néhány fontos dolgot az egyik táskámba, aztán lementem a konyhába. Shelby már fent volt, reggelizett. Én is összedobtam egy szendvicset és beraktam azt is a fekete strandtáskába, hogy a kocsiban meg tudjam enni. 07:46 körül sikerült elindulni.
- Vezetsz? - fordultam barátnőmhöz.
- Aha.
- Akkor majd mondom az utat.
Szerencsére egyszer sem tévedtünk, el simán odataláltunk. A lovarda gyönyörű volt. A hosszú bekötőutat hatalmas legelők szegélyezték, ahogy Felipe mondta. A karámokban feltehetőleg andalúz csikók rohangálták körbe békésen legelésző anyjukat. Leparkoltunk. Egy fiatal lány jött oda hozzánk, aki feltűnően hasonlított Nathalie-re. Kreol bőre és mogyoróbarna szemei voltak, haja sötét zuhatagként omlott a vállára.
- Te vagy Evie, ugye?
- Igen.
- Elsa vagyok, a bátyám mondta, hogy jöttök.
- Shelby. - kezet ráztak.
- Gyertek utánam, Felipe hátul van az istállónál!
Megkerültük a panziót és egy hosszú bokszsor által szegélyezett istállóudvarban találtuk magunkat. Váltottunk pár szót Felipével, aztán elmondta, honnan választhatunk lovat. Egy kisebb legelőre vezetett minket, ahol rengeteg hátas volt.
- Szóval itt vannak a túralovak. - elndult felénk egy tömzsi palomino kanca - Ő Angel. A kezdők szokták vinni, de egyébként nagyon szeret menni.
Felipe megvakarászta a ló homlokát, aki erre elégedetten nyihogni kezdett.
- Ő kicsoda? - egy szürke heréltre mutattam.
- Alvaro. Kicsit temperamentumosabb, de könnyű lovaglású. Ha be akartok menni a tengerbe is, nem ajánlom, mert fél a víztől.
- Mellette az a kanca?
- Sola. Nagyon barátságos, szereti az embereket. Vele tudsz úszni is.
Hirtelen a háttérben patadobogást hallottam. Odafordultam, hogy megnézzem mi az. Egy fiatal fakó herélt csípkedett egy hatalmas fekete kancát, aki erre toporzékolni kezdett. Többször is hátrarúgott, de apró támadója olyan fürgén ugrált el előle, hogy még a közelébe sem ért. Egyszer, amikor majdnem eltalálta, a herélt magas hangon "sikítani" kezdett és végiggaloppozta a legelőt. Felnevettünk.
- Ő Baltasar. Igazából Loco Baile a neve, ami "őrült táncost" jelent. Gondolom sejtitek, miért. - elmosolyodott - A legtöbb lovunkhoz képest még elég kezdő, de nagyon ügyes és nagyon nagy munkakedvvel dolgozik. Kicsit nehezebb eset, de ki lehet próbálni.
Baltasar idejött hozzánk. Először Felipét szaglászta körbe, majd gondolom rájött, hogy ő ismerős és ennek örömére tett egy kört egy legelőn. Pár percre megállt, elkezdett legelni. Hirtelen felnézett, vizslatni kezdte a környezetét. Elindult felénk. Mindkettőnket végigmért, aztán ismét rohangált egy kicsit. Szinte egy pillanat sem telt el, már visszajött. Megbökött az orrával. Mosolyogva megvakarásztam a nyakát. Ez neki olyan nagy önbizalmat adhatott, hogy beállt elém, eltakarva Felipét és Shelbyt.
- Hát úgy gondolom, megvan kivel megyek ma. - nevettem.
Felraktam rá a fekete bőr kötőféket és rákapcsoltam a vezetőszárat. Baltasar nyugodtan ácsorgott mellettem, mintha nem is ő lett volna, aki az előbb elmebeteg módjára körberohangálta a többi lovat. Arra lettem figyelmes, hogy egy felszerszámozott sárga kanca nyerít az istállóudvarról. Lovasa nem foglalkozott vele, csak elindította az egyik pálya felé. Egy fekete mén ugrott ki a lovak közül és nyerítve ágaskodni kezdett. Bakkolt egyet és vágtában indult a karámfal felé. Felipe ideges hangon kiabált, felemelte a mén előtt a kezét, hogy megállítsa, de a ló ügyet sem vetett rá, sunyítva galoppozott tovább a másik irányba. Lazán átsuhant a magas kerítés felett, szinte leesett az állam. Nem gondoltam volna, hogy csak úgy átugorja. Egy lovász próbálta megállítani, de nem sikerült neki. Aztán megfordult, felénk kezdett vágtázni. Shelbynek sikerült megállítania és felrakta rá a kötőféket. Elindultunk feléjük. Felipe adott neki egy vezetőszárat.
- Gyönyörű ez a ló, hogy hívják? - kérdezte barátnőm.
- He isn't a Hero. De csak Hero. Nagyon vad, gyors és gyakran kiszámíthatlan.
- Lovagolhatok rajta?
- Biztos vagy benne hogy ezt akarod? Sokan estek már lóra.
- Biztos. - bólintott.
Bevittuk a lovakat az istállóhoz. Kikötöttem fakó heréltemet egy bokszhoz, aminek a névtábláján nagy fekete betűkkel az állt: Baltasar. Felipe hozott keféket, patakaparót, műanyagvakarót. Leápoltam a lovat, majd felszerszámoztam. Spanyol nyereg került a hátára, a fejére pedig orrfék nélküli angol kantár. Bepakoltam egy kisebb nyeregtáskába, aztán felraktam a nyereg mögé. Amikor Shelby és Felipe is elkészültek, felültünk és elindultunk.
*
Délután lementünk a tengerpartra. Ted hívott.
- Szia, Ted. - szóltam bele.
- Szia. Milyen volt a lovaglás?
- Jajj, olyan gyönyörű helyeken jártunk. Felmentünk a hegyekbe, onnan fantaszikus a kilátás. Lementünk a tengerpartra is, de még nem menünk bele a vízbe. Majd ha jössz te is. Neked milyen napod volt?
- Eddig egész jó. Reggel volt egy másfél órás előadás egy továbbfejlesztett gyógyszerről, ami ugyanolyan, mint a régi, csak másképp csomagolják és a hatszorosáért adják. De utána néhány bonyolultabb esetről beszélt egy orvos, aki valamelyik new yorki sürgősségin dolgozik. Az nagyon érdekes volt. Most szünet van, lesz még valami más is.
Elég sokáig beszélgettünk, aztán lehettem és Shelbyvel úsztunk egyet.
|