Hatodik rész: ...

Shelby épp a mobilján babrált valamit, amikor felálltam az asztaltól. Tedet kerestem. Meg akartam mondani, hogy szeretem és, hogy újra megpróbálhatnánk. Szinte rettegtem, mert nem tudtam, mit fog szólni. Eddig folyamatosan nyomult, én meg visszautasítottam. De most ÉN mentem oda hozzá... Most egészen más volt minden. Az erkélyajtónak dőlt és martinit iszogatott. Unottan mosolyogva rámnézett.
- Ted! - bűnbánó arckifejezéssel néztem rá. Nem szólt semmit, valószínűleg az arckifejezésemből leszűrte, hogy most ő áll jobban. Folytattam - Átgondoltam a dolgot. És újrakezdhetnénk.
Diadalittasan elmosolyododott, de próbálta leplezni. Magához ölelt. Arcomat vállára hajtottam.
- Szeretlek, Ted! - elöntöttek az érzések. Éreztem, hogy könny szökik a szemembe.
- Tönkremegy a sminked. - nevetett. Ezek szerint visszafogad.
- Tudom. Pedig annyit szenvedtem vele. - viccelődtem.
- Én is szeretlek, Evie! - elmosolyodtam.

*

Mindenki a bár közepén állt a hatalmas LCD tévé előtt.
- Köszönöm. - szóltam oda a pezsgőt osztogató pincérnek és elvettem a tálcáról egy poharat. Shelby magányosan ácsorgott a pult mellett. Fogalmam sem volt, mivel tudnám kicsit felvidítani.