Harmadik rész: Bonyolult

23-án kimentem a lovardába, de még nem nagyon szabadott lóra ülnöm, ezért csak be- és lejártattam a lovaimat, amikor Jane foglalkozott velük. Nagyon bosszantott, hogy mást nem csinálhatok, de nagy nehezen kibírtam. Shelby elutazott Jasonnal a szüleihez, velük töltik a karácsonyt. Nem tudtam, én mit fogok csinálni. És fogalmam sem volt Ted mit akar... Attól tartottam a szülei szeretnék, ha velük karácsonyozna, de biztos voltam benne - ha meghívna egyátalán - oda biztosan nem mennék. Azt pedig, ha én el merészelném szakítani egy anyától a kicsi fiát... hát azt Giselle biztosan nem méltányolná. Igen Giselle. A gyönyörű, sikeres "anyatigris", aki ráadásul bombanő. Nem vagyok én senki mellette. Basszus! Az a nő már jóval negyvenöt fölött van, nekem meg itt van még az egész életem. És Ted. Hogy tudok irigyelni egy középkorú nőt, aki harcol a valósággal és irányítani akarja a fia életét? Mert tulajdonképpen ezt csinálja. Én voltam neki Charlie az Anyád napjából. Akit utálni kell, aki nem az ő kis fiának való, akit minél előbb ki kell iktatni... Pedig Ted szeret engem. Legalábbis nagyon remélem.
- Evie? - Polly ébresztett fel ábrándozásomból.
- Igen?
- Kiengedtem Hollyt, de rajta felejtettem az ínvédőket. Most meg nem akar idejönni hozzám. Segítesz megfogni?
Bólintottam. Az sem tesz valami jót az agyrázkódásnak, ha összevissza rohangálsz egy hisztis kanca után a hófoltos, felázott legelőn, úgyhogy ki kellett valamit találnom. Miután másfél óráig csalogattuk Hollyt, végre sikerült levenni róla az ínvédőket. Ha be lett volna zsúfolva a napomba vagy ezerféle program, valószínűleg már a huszadik perc után  hisztirohamban törtem volna ki, de most legalább volt mivel eltöltenem a délutánt. Amikor végeztünk a lovak etetésével is, hazafurikáztam magam. Ted ma az anyjával ment vásárolni. De megbeszéltük, hogy hétkor nála találkozunk. Mikor hazaértem letusoltam és átöltöztem. Felvettem egy J Brand farmert, egy fehér Splendid rövidujjút és hozzá egy Jil Sander kardigánt. Hozzá pedig egy zöld-fehér pöttyös Miu Miu platform szandált. Lealapoztam és bepúdereztem az arcom, kihúztam a szemem. Most használtam először új Essence szempillaspirálomat, úgyhogy nem tudtam jól fog-e kinézni, de felesleges volt aggóndom miatta. Magamra fújtam egy Givenchy parfümöt és bepakoltam a kedvenc Gucci táskámba. Beugrottam a kocsimba és elindultam Tedhez. Mikor megérkeztem egy idegen autót láttam meg a garázs előtt. Fogalmam sem volt kié lehet az a fehér Mercedes. Ted szüleié biztosan nem, mert azokat már többször is láttam. Talán a húgáé, vagy valamelyik haverjáé - gondoltam. Kiszálltam a kocsimból. Épp be akartam csengetni, amikor kivágódott a kapu.
- Értsd már meg, nem fogadlak vissza!  Nem érdekelsz. - magam is meglepődtem Ted arrogáns hangnemén. 
- Ted, szingli vagy. Én is. És az a pár év nem volt olyan pocsék. - közelebb húzódott Tedhez.
- Ezt miből gondoltad?
- Hogy jó volt együtt? - értetlenkedett a lány.
- Nem. Hogy szingli vagyok.
A lány szeme kikerekedett, mintha nem hinné el.
- Anyád azt mondta nincs senkid.
- Anyám.
Bizonytalanul közbeszóltam.
- Ted?
Barátom meglepett tekintettel fordult hátra.
- Evie? Jessica jobb ha mész. - Jessica? Ő lenne Jessica?
- Ő kicsoda? - kérdezte érdeklődve.
- Evie Blake. - kezet nyújtottam a lánynak. Elmosolyodott.
- Jessica Spancer. - Tedre nézett, mint aki magyarázatot vár
- A barátnőm. - diadalittasan nézett Jessicára.
- Aha. Azt hiszem tényleg megyek.
Jessica beszállt a kocsijába és elhúzott. Kérdőn néztem Tedre.
- Jessica?
Sóhajtott.
- Mit akart tőled?
- Hogy fogadjam vissza.
- Micsoda? - kibuktam.
- Azt mondta újra itt van a városban. Találkozott anyámmal és ő azt mondta neki, még szingli vagyok. Ezért jött.
- Ezt nem hiszem el...
- Evie, ne haragudj! - átölelt.
- Jaj, nem rád haragszom. Menjünk be!
Elmosolyodott.

*

- Mit csinálsz karácsonykor? - kérdezte. Már kezdtem félni.
- Egyelőre semmit.
- Mi lenne, ha a húgommal és a pasijával elmennénk étterembe?
- A húgoddal? - meglepődtem. De örültem neki.
- Igen. - étretlen arckifejezéssel nézett rám.
- Oké.

*

Reggel kimentem a lovakhoz. Mivel karácsonyra Shelby, Jason, Matt és Laura is elutaztak, leápoltam az ő lovaikat is. Ascabannál kezdtem. Összeszedtem a cuccait és bementem hozzá a bokszába.
- Szia, Ascy!
A ló mély hangon nyerített és odajött hozzám. Mikor rájött ki vagyok, csalódottan fordította el okos fejét.
- Jól van, hamarosan jön a gazdi is! - nevettem.
Ráraktam a kötőféket, hogy kiköthessem a folyosóra. Amint kihoztam a bokszból az összes ló felnyerített. Page jött be az istállóajtón.
- Te kihozhatod, mi? - hangja élesen csengett. Először nem értettem mire gondol, de aztán rájöttem, Ascabanra érti. Page mindig is irigykedett Shelbyre, amiért az ő lova Ascaban. Amikor még csak tizennégy évesek voltunk többször is próbálta fétékenységből valamilyen apró trükkel gyengíteni a mént, de -szerencsére - sosem sikerült neki. Például amikor meg akarta itatni közvetlenül edzés után, Magic szétrúgta az itatót. Próbálta már sok módszerrel Ascy lábát tönkretenni vagy belezavarni a versenyekbe, de az sem sikerült. Először titokban csinálta. Később viszont annyira elöntötte a féltékenység, hogy mindenki szeme láttára belerúgott Ascy lábába. Kate sokáig nem engedte a farm közelébe, de amikor Page már huszonhatodjára hívta fel sírva, mondván "Engedje, hogy lovagoljon, mert neki ez az élete...", megesett rajta a szíve. Shelby azóta utálja.
- Azt hiszem Shelby bennem jobban megbízik, mint benned. - válaszoltam.
- Shelby... - mondta undorodva és közben szemeit forgatta.
- Az övé a ló. Ő dönti el, ki és mit csinálhat vele. - veszekedős kedvemben voltam és bár tudtam, hogy december 24-e van,  ebből a lányból sütött a gyűlölet, nem bírtam ki, hogy ne szóljak vissza. Page bement Dark Power bokszába.
- Lehetne az enyém is.
- De nem az.
- Miért vagy rám féltékeny? - ez ütött. Vajon milyen hülyeségeket gondolhat még rólam?
- Miért lennék rád féltékeny?
- Jake miatt.
- Mondd, ennyire hülyének nézel vagy tudod, hogy úgysem veszem magamra, amit mondasz, csak jól esik kimondani?
- Ugyan már! Tudom, hogy mióta Jake szakított veled, nem bírod elfelejteni. Azt mondta, az elején hívogattad is. - Mi van? Na, most lett teli a pohár.
- Mit csináltam? Hogy Jake szakított velem? Nem is jártunk! Én küldtem el melegebb éghajlatra, amikor azt gondolta igen... Ezeket ő mondta?
Page szemében felcsillant a remény, hogy újra kitör a balhé a lovardában.
- Mondott mást is... Például, hogy egyszer megvoltál neki amikor totál lerészegedtél egy buliban. - Na ne! Azt hittem Page hazudik, de tudtam, mióta elkezdett pletykákat terjeszteni Stelláról és nagyon rosszul jött ki belőle, nem mert ilyeneket kitalálni.
- Mi? - a vérnyomásom már az egekben járt. Kivittem Ascyt a jártatóba, hogy lenyugodjak, de amikor elindítottam a szerkezetet megláttam Jake-et.
- Te aljas disznó! Miket hazudtál rólam Page-nek? Hogy szakítottál velem? Hívogattalak? Hogy részegen lefeküdtem veled? Hogy lehet valaki ennyire szánalmas, mint te? Nem érdekel mit hazudozol mindenkinek, de engem hagyj ki belőle!
- Most megint mi bajod van?
- Mondtad ezeket Page-nek?
- Mondtam. És akkor meg mi a probléma?
- Mi a probléma? Mi a probléma? Azt hiszed, neked mindent szabad?
- Nyugodj már le!
- Nem, Jake. Te vagy a legszemetebb, leggerinctelenebb ember, akivel valaha találkoztam! Hogy merészelsz rólam pletykákat gyártani?
Elindult a kocsija felé. Úgy látszik sikerült egy napra elüldöznöm a lovardából. De megérdemelte.
- Ne hidd azt Jake, hogy ennyivel le van rendezve a dolog.
Visszamentem az istállóba.
- Szemét! - mormogtam magamban. Úgy döntöttem, egyelőre nem Maryt hozom ki, hanem, hogy kicsit lenyugodjak, kimegyek a karámokhoz és onnan hozom be a többi lovat. Felkaptam Kenya kötőfékét, egy vezetőszárat és elindultam a karámok felé. Undorító amit, Jake művelt! Hogy volt képes ilyeneket hazudni? Bár nagyon nehéz volt, próbáltam elterelni a gondolataimat Jake hülyeségeiről. Az egyik közeli karámban megláttam Kenyát Magic-kel ácsorogni. Amikor odaértem Kenya mély hangon felnyerített, Magic pedig bakkolt egyet és örült sikítást hallatva végiggaloppozta a karámot. Elnevettem magam. Ez a kanca mindig nagyon tudott parádézni.
A délelőtt folyamán minden bérlovat leápoltam és lemozgattam, kivéve Monacót, mert tíz óra körül megérkezett hozzá Stella. Rendeltünk kaját, estig nem akartam elmenni.
- Te hol karácsonyozol? - kérdezte Stella érdeklődve, miközben nagyot harapott a pepperónis pizzából.
- Ted húgával és a barátjával megyünk valahová. Te? - kivettem egy zöldséges szeletet.
- Williamsburgba megyek a nővéremhez és a családjához.
- Van nővéred? Mennyi idős, hogy már van családja?
- Huszonnyolc. Van egy 5 és egy 1 éves fia. Meg férje persze. - elmosolyodott.
Egy magas, barna hajú lány jött oda hozzánk.
- Kate Leadert keresem.
- Ő most nincs itt. De miért keresed?
A lány elhallgatott, mintha nem lenne szabad nekünk ezt elárulnia, de végül csak kimondta.
- Ki akarom bérelni az egyik lovát. Itt tartja?
- Itt tartja? Ez az egész hóbelebanc az ővé. - Stella elnevette magát.
- Mi is segíthetünk. Ő Stella, én pedig Evie vagyok.
- Samantha Dynes.
- Gyere, megmutatom a lovat!
Stellának el kellett mennie. Samantha követett engem a karámokhoz. Bementem az egyikbe. Intettem, hogy jöjjön ő is.
- Ő Black Magic. - Magic a neve hallatán odejött hozzánk.
 Megsimogattam és folytattam.
- 12 éves hannoveri kanca. Nagyon aranyos, könnyű összebarátkozni vele. Pályán és terepen nagyon jól meg, de a zablát nehezen veszi be. Egyébként még kicsit kímélni kell, ugyanis nyáron volt egy balesete.
Samatha kicsit tartózkodott a lótól. Nem igazán értettem miért.
Furcsa is volt, hogy ott áll mellette mégsem ér hozzá. Mikor Magic megbökte az orrával legalább elmosolyodott és megvakarta a fülét.
- Először meg kell néznünk, hogy lovagolsz. Szerintem Kate hamarosan itt lesz, de addig szólok Larának a díjlovas edzőnek.
Bólintott. Előkaptam a telefonom.
- Szia Lara!
- Szia! - hallottam a vonal másik végéről.
- Nem zavarlak, ugye?
- Nem.
- Jó. Kijött egy lány a lovardába, aki ki akarja bérelni Magicet.
- Oké, tíz perc és ott vagyok. - ezzel le is tette a telefont.
- Mindjárt itt van az edző addig nyergeld fel. - a kezébe nyomtam a kötőféket és a szárat. Felrakta a lóra. Elindultam az istálló felé. Mire leápolta a kancát megérkezett Kate. Mindent elmondtam neki, aztán hazamentem.
Már hat óra volt és hétre mentünk az étterembe. Szinte ledobáltam a ruháimat és bevágódtam a zuhany alá. Megmostam a hajam, beszárítottam. Majd felvettem a narancs-bézs színű Gucci ruhámat. Kisminkeltem magam és fújtam magamra egy Chanel parfümből. A karomra húztam egy Monica Vinader karkötőt a lábamra pedig egy Yves Saint Lauren szandált. Bepakoltam egy Christian Louboutin táskába. Ted jött értem. Pont akkor állt meg, amikor kiléptem az ajtón. Beültem a kocsiba. Pár perc alatt odaértünk az étterembe. Leültünk az egyik eldugott asztalhoz. Heatherék még nem értek oda.
- Mi volt ma?
- Semmi. - nevettem - Karácsony van, senki nem volt szinte a lovardában. Veled?
- Ugyanez.
- Hát az jó sok. - elmosolyodtam.
Az ajtó kinyílt és egy hosszú hajú lány jött be rajta állatmintás La Petite koktélruhában és fekete Burberry kabátlan. A lábán egy Theyskens's Theory platform telitalpút fedeztem fel. Szétnézett és amikor meglátta Tedet, heves integetésbe kezdett. Leült Ted mellé. Megpuszilta, ahogy engem is.
- Sziasztok! - kezet nyújtott. A lányból sugárzott a vidámság. - Heather Fisher.
- Evie Blake.
- Egyedül vagy? - kérdezte Ted és furcsállóan nézett a lányra. - Joey?
- Szakítottunk. - vállat vont. Rendeltünk kaját. Egész este beszélgettünk. Aztán elmentünk Tedhez. Ted elment hozzám a cuccomért. Heather odajött hozzám. 
- Anya engem is kitagadott, úgyogy ne vedd a szívedre, ha ilyen hülyeségeket csinál!
- Micsoda? Téged? Rám mondhatja, hogy csak egy jöttment vagyok, de te a lánya vagy!
- Ő ilyen. Én már megszoktam és szerintem te is tedd ugyanezt.
Úgy hajnali háromkor ment el Heather alduni. Mi is felmentünk Ted szobájába. Megcsókoltam és ő visszacsókolt.
- Boldog karácsonyt Ted!
- Neked is, szívem! És boldog névnapot!
Csókolózni kezdtünk. Magamhoz húztam. Elmosolyodott.
Az éjszakánk egész kellemesre sikerült.

*

Shelby 25-én este jött haza és megbeszéltük, hogy elmegyünk este együtt bulizni. Mikor hazavergődtem a lovardából letusoltam és kitaláltam mit vegyek fel. Nem tudtam, hogy egy fekete Splendid vagy egy fekete-bézs Hervé Léger ruhát vegyek-e, fel de végül a Hervé Léger-t választottam, amihez pedig Jimmy Choo szandált. A karomra egy arany színű, fekete masnis Marni karkötőt húztam. Az arcomra alapozót és púdert vittem fel, majd tussal kihúztam a szemem és szempillaspirállal ráerősítettem. Bepakoltam az egyik kedvenc Jimmy Choo táskámba és elindultam. Shelbyvel a club előtt találkoztunk.
- Szia Evie! – két puszival köszöntött.
- Szia Shelb!
Amikor beléptünk a szórakozóhelyre egy kb. hét méter magas arany – kék színben feldíszített karácsonyfát pillantottam meg az tágas helyiség közepén. Leültünk a bárpulthoz.
- Mi újság? Nem beszéltél még azóta Jasonnal? – érdeklődtem.
- Nem. – láttam rajta, hogy folytatni akarja csak nem tudja, hogyan.
- És akarsz?
- Nem…tudom. Anya azt mondta, ha szeretem Jasont és úgy gondolom, ő is engem, akkor fogadjam el, hogy kevés ideje van rám, mert ez egy idő után meg fog változni. És lehet, hogy igaza van. De ő nem tudja mennyire fáj nekem, amikor Jason elhanyagol, amikor csak úgy otthagy, mint most is. Szeretném vele tisztázni, de lehet, hogy az egészet ennyiben kéne hagyni…
Tudtam, hogy Shelbyt nagyon bántja a dolog.
- Szereted Jasont?
- Sajnos igen.
- Akkor egy beszélgetést szerintem mindenképpen megér. Mi van, ha elvégzi az egyetemet és minden megváltozik? Lehet, hogy utána neked nem lesz időd. De ha te megértő vagy vele, ő is az lesz. És, ha szereted, érdemes rá várni. 
Csörögni kezdett a telefonja. Előkapta a táskájából.
- Jason az. – rám nézett.
- Vedd fel! – kirohant a teraszra, hogy jól hallja.
Nagyon reméltem, hogy ki fognak békülni, olyan szép pár voltak. És szeretik egymást. Szétnéztem a teremben. Egy ismerős arcot láttam meg a karácsonyfa mellett. Nem ugrott be elsőre a neve. Bizonyára ő is észrevett, mert intett és elindult felém. Honnan ismerem én őt? Olyan ismerős. Megvan. Shelby osztálytársa.
- Oh, szia Evie. Mit csinálsz te itt egyedül? – kérdezte Tony.
- Itt van Shelby is csak telefonál. Te?
- Csajozni jöttem, de elég gyér ma a felhozatal. – mosolygott – Apropó Shelby. Megvan még az a lovas pasija? – nem hiszem, hogy Shelby most örülne Tony nyomulásának.
- Persze.
- Kár. Elbeszélgettem volna vele. – itt a lehetőség, hogy beajánljam neki Page-et. Úgyis fel akarta szedni. Bár nem értem miért.
- Te most nem Page-dzsel vagy?
- Azzal a harmadikos bigével? Még nem tart ott a dolog. Rohadt idegesítő.
- Szerintem rendes csaj. – Csak néha megőrül és átvált nem normális üzemmódba. De ezt már nem tettem hozzá.
- Gondolod?
- Tudom.
Előkerült Shelby.
- Jaj Evie! El kell mennem, bocsi.
- Nem baj, menj csak.
- Szia, Tony. – meglepetten nézett a fekete hajú srácra.
Tony intett neki, hiszen már elég messze járt tőlünk.
- Mit csinálunk? – kérdezte.
- Hogy mit csinálunk? Mi?
- Elmehetnénk bowlingozni.
- Együtt?
- Persze. Mit gondoltál?
- Van pasim.
- Oké. Fogtam, nem foglak szédíteni.
Elmosolyodtam. Szinte biztosra vettem, hogy fog. Ő ilyen. De annál többet nem tud majd csinálni. Mindenhez két ember kell.
Pár perc alatt odaértünk a közeli bowling clubhoz. A pályán rengetegen voltak, nem tudtunk játszani. Aminek örültem. Nem akartam tönkretenni az egyik kedvenc cipőmet, az meg kizárt volt, hogy levegyem és felvegyek helyette egy benga nagy sportcipőt ehhez a ruhához. Leültünk az egyik bokszba és rendeltünk kaját.
- Tényleg van pasid? Vagy csak azért mondtad, hogy lerázz?
- Tényleg van.
- Hát jó. De akkor miért velem töltöd a karácsonyt és nem vele? – kicsit meginogtam, de nem hagytam, hogy teljesen elbizonytalanítson. Tudtam,  mire megy ki a játék.
- Tegnap együtt voltunk. Ma meg a családjával van és én oda inkább nem megyek.
- Miért nem?
- Hosszú. És amúgy sem hiszem, hogy rád tartozik. – felhúztam a szemöldököm.
- Ne feszegessem a témát, ugye? – és tényleg pocsékul éreztem magam. Ha nem akarok róla beszélni, akkor nincs minden rendben. Elérte, hogy ne legyek annyira biztos az ellenkezőjében. Ez volt a célja. Minden csajjal ezt csinálta, aki nem volt szingli. Hogy lefektethesse őket. De én átláttam rajta és nem mentem bele semmibe, amibe nem kell. Bár ez még nem biztosított abban, hogy minden rendben…
- Ti mit táncoltok a szalagavatón? – témát váltott.
- A keringőn kívül?
- Igen.
- Mambót. Ti?
- Fogalmam sincs, valami latin vackot. – gondolhattam volna, hogy így válaszol. Elnevettem magam.
- Hát az biztos nagyon jól fog kinézni.
- Gondolom.
- Hallottad már, hogy az öreg Hawkins helyett új igazgatóhelyettest keresnek.
- Nyugdíjba megy?
- Nem. Diliházba. – hirtelen nevetni kezdtem.
- Ez komoly? – Mr. Hawkins nekünk még elsőben tartott fizikát. Már akkor is láttam, hogy nem százas, de azért ezt nem gondoltam volna.
- Miután azon a háborús megemlékezős cuccon elkezdett Hannah Montana számokat énekelni, szerintem ez nem olyan lehetetlen.
- De akkor részeg volt. – Mondjuk az sem sokkal jobb, de attól még nem küldik diliházba.
- A-a. – megrázta a fejét – Szín józan volt.
- Jézusom!
- Ráadásul annyira átszellemült, hogy utána végigfogdosta a titkárnők fenekét.
- Nem jelentették fel?
- De. Úgy derítették ki, hogy nem részeg, hanem őrült.
Nevettem. Tudtam, egykori tanáromon nem illik ilyen látványosan szórakozni, de nem tudtam visszafogni magam.
- Evie? – Ted hangját hallottam a hátam mögül. Megállt bennem a vér. Bár nem értettem miért, mert nem tettem semmit, amiről ő nem tudhat.
- Azt mondtad Shelbyvel leszel.
- Neki el kellett mennie.
Elindult a kijárat felé és intett, hogy kövessem. Megálltunk az épület előtt.
- Ki ez a srác? – kérdezte idegesen.
- Shelby osztálytársa. Nemrég találkoztunk.
- Ezt magyarázd meg!
- Nem kell mit meg magyaráznom. Nem csináltunk semmit. Csak beszélgettünk. Azt is tudja, hogy nem vagyok szingli.
- De ez akkor is… - folytatta volna, de közbevágtam. A kocsija anyósülésén megláttam valakit.
- Ted? – a kocsija felé néztem - Az ott Jessica?
- Ő jött el hozzám nem is értem miért. – rettenetesen hadart. A támadás helyett most inkább védekezett. – Csak úgy megcsókolt.
- Megcsókolt?
- Nem tudtam mit tenni. Nem lökhettem el magamtól.
- Hogyhogy? Talán lebilincselt, vagy mi? Viszlát, Ted.
Otthagytam. Visszamentem az étterembe, hogy összeszedjem a cuccom.
- Bocs, Tony, most el kell mennem.
- Hazavigyelek?
- Nem kell, köszi.
Ted utánam jött.
- Evie, meg kell értened!
- Mit? – nem álltam meg.
- Hogy Jessicával voltam.
- Azt mondtad a szüleiddel leszel. Ezek szerint az egész napodat Jessicával töltötted?
- Csak este jött.
- Hát így már sokkal jobb. Csak azért mondtad ezt, hogy lerázz, ugye?
- Értsd meg!
- Ha szóltál volna…
- Nem tudtam, hogyan reagáltál volna. Azt hittem szakítani fogsz velem.
- Azt hitted, azt hitted… Elegem van már abból, hogy állandóan hazudozol nekem, csak azért, hogy elkerüld a szakítást. De nem kerülöd el. Sőt.
- Evie, kérlek!
- Befejeztük Ted.
- De Evie!
- Ott van neked Jessica. Engem hagyj békén!
Beszálltam a kocsiba és elhajtottam.

*

Másnap úgy döntöttem, elmegyek vásárolni. Shelby mondta, hogy jön ő is, ezért megbeszéltünk egy találkát a D&G előtt, a kávézóban. Leültem egy ablak melletti asztalhoz és kikértem egy vaníliás cappucino-t. Mikor elment a pincér, egy lelkesen integető negyven év körüli nőt láttam a sétálóutca túloldalán. Visszaintegettem, ő pedig elindult felém. Mit akar tőlem Ted anyja? Bejött a kávézóba.
- Szia, Evie! Mit csinálsz itt? Ugye nem zavarlak?
- Nem, a barátnőmre várok. – mondtam közömbösen. Meglepett a hirtelen jött kedvessége. Leült velem szemben.
- Már napok óta beszélni akarok veled. – Na, vajon ebből mi sül ki? – Nagyon illetlenül viselkedtem veled, nem kellett volna. Hisz nem csináltál semmit. Bocsánatot kérek, ugye meg tudsz bocsátani?
- Persze. – elállt a lélegzetem. Ez most komoly? Az a nő, aki pár hete még a pokolba kívánhatott és minden erejével azon volt, hogy megszabadítsa kicsi fiát tőlem, most hirtelen ilyen kedves lett.
- Jaj, nagyon jó. Nem akarom, hogy rosszban legyünk. Kezdjük inkább tiszta lappal!
- Hát, igazából az a helyzet, – sóhajtottam – hogy Teddel már nem vagyunk együtt.
- Oh, nagyon sajnálom. – Ez új! Úgy beszélt, mintha őszintén így gondolná. – De miért?
- Á, nem fontos.
- De, mondd el! Kérlek!
- Ted állandóan hazudott nekem. Biztos csak jót akart vele, de akkor is. Már nem bírtam. A tegnap estét is Jessicával töltötte. És azt mondta, veletek van.
- Szegénykém. Beszélek vele.
- Ne! Nem kell. Ted már nem gyerek, tudja mit csinál.
- Nagyon sajnálom.
- Ez van.
Rezgett a telefonja. Megnézte.
- Most el kell mennem. Sajnálom.
- Semmi baj. – felállt és elment.
- Szia, Evie!
- Szia!
Shelby jött be az ajtón.
- Ki volt ez a nő?
- Ted anyja.
- Ki? Miért jött?
- Hogy bocsánatot kérjen. Amiért úgy viselkedett velem.
Úgy láttam ez Shelbyt is meglepte.
- Csak így?
- Igen. Nem tudta, hogy Ted és én már nem vagyunk együtt.
- Micsoda? – most esett le, hogy Shelbynek még nem szóltam a dologról.
- És úgy látszik neked is elfelejtettem említeni. – elmosolyodtam – Szóval tegnap este elmentünk Tonyval bowlingozni. És Tednek pont ott volt dolga…
- Szakított veled?
- Nem. Én szakítottam vele.
- Miért?
- Ugye azt mondta az estét a szüleivel tölti. Jessicával volt. Megint hazudott nekem. És ebből már nagyon elegem volt.