Negyedik rész: Egyszer fent, egyszer

lent - de ez már nekem is sok...

29-én délelőtt indultunk Franciaországba. Shelby nálam aludt, hiszen én sokkal közelebb laktam a reptérhez, mint ő. A cicámat még előző délután elvittem a nagynénémhez. A lovakhoz már nem volt indőnk kimenni. Amikor 9:00-kor a reptérre értünk Kate, Cinti, Matt, Page, Jake, Jenna, Jane, Jason és Laura már ott voltak. A büfében találkoztam Stellával és Larával is.
- Gyere Shelby, indul a gép! - sürgettem barátnőm, aki épp a táskájába pakolt két csomag Twixet.
- Jól van, megyek. Átszállunk valahol? - érdeklődött.
- Párizsban egy helyi gépre.
- Rögtön miután leszálltunk?
- Nem. De nem hiszem, hogy lesz időnk vásárolni.
- Kár.
Felszálltunk a gépre és leültünk egy férfi mellé. A pasas egy autósmagazinba mélyedt.
- Kate! - odaszóltam az előttünk ülő nőnek.
- Igen?
- Mennyi időnk lesz a két repülés között?
- Úgy két óra. Majd mindenki megy, ahová gondolja.
- Oké. - előkaptam a mobilom és repülőgépes módba állítottam. Megnéztem rajta a térképet. Shelbyhez fordultam - A Boulevard du Palais a szigetre visz. Ott be tudunk menni egy két boltba, de csak egy óránk van, hogy időben visszaérjünk a reptérre. Melyik butikba akarunk bemmenni?
- Hát néztem egy D&G kabátot meg egy Burberry csizmát, de amúgy nekem mindegy.
- Oké. Én meg akarom venni azt a fekete Alexander McQueen bokacsizmát.
Egyeztettük, hogy hova megyünk, aztán rendeltünk kaját. A mellettem ülő férfi végre letette az újságot. Kikerekedett a szemem.
- Ted? Te mit keresel itt?
- Síelni megyek a lovardával.
 

*

Amikor leszállt a gép igyekeztem minél előbb eltünni a reptérről. Párizsban szinte tátott szájjal szédelegtünk a csodás kirakatok előtt. Bár már voltam a városban, de az sosem volt ugyanolyan. Mindig megújult, mindig egyre és egyre szebb lett. Először Shelby megvette magának amit akart, majd én is. Vettem egy Louboutin és egy Mcqueen csizmát. Gyorsan visszaértünk a reptérre. Szerencsénk volt, hiszen a gép előbb indult. A Les Bossons hotel pályaszállásán laktunk. Nagyon jól nézett ki, saját SPA részlege, hatalmas étterme és bárja is volt. Kate odaadta nekem a szobakulcsot.
- Itt van a Teddel a szobátok kulcsa. Neki is adok. - nem lepődtem meg. Kate nem tudhatott arról, hogy szakítottunk és nem is várhatttam el tőle, hogy nyomon kövesse a magánéletem. Annyira nem álltunk közel egymáshoz. El akartam cserélni a szobát egy nem francia kétágyassal. De inkább nem variáltam.
- Oké. Köszi. - felmentem a szobába, hogy kipakoljak. 

Ted már ott volt.
- Csodálom, hogy eljöttél. Azt hittem az új barátnőddel szilveszterezel. - egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne szóljak oda neki.
- Evie! Ezt most hagyjuk, jó?
Nem szóltam semmit, csak leraktam a bőröndöm. Kipakoltam belőle.
- Könyörgöm Evie! Muszáj volt neked még most is shoppingolni?
- Igen. Mellesleg te mondtad, hogy hagyjuk.
Tovább rendezgettem a cuccom a szekrényben.
- Nem mész át Shelbyhez?
- Nem, Ted. Nem akarom tönkretenni az ő szilveszterét is. Az enyém már úgyis pocsék.
- Miattam? - vádlón nézett rám, mintha semmi köze nem lenne az egészhez.
- Hogy jöttél rá?
Kiszedtem egy szettet a szekrényből és bevonultam a fürdőbe. Utánam jött.
- Menj ki, öltözöm!
- Miért menjek ki? Láttalak már ruha nélkül... - arra ment, hogy felidegesítsen.
- Ted! - hisztérikus, magas hangon kiálltottam fel - Menj ki azonnal!
- Hát jó. - végre kiment.
Kiválasztottam egy passzos fekete Guess nadrágot, egy piszkosfehér James Perse trikót és egy fekete Splendid kardigánt. Felvettem hozzá az új Louboutin csizmámat. A nyakamba egy arany színű Aurélie Bidermann nyakláncot akasztottam. Lementem az étterembe.
- Mi a baj? - Shelby azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Nem tudom, hogy fogom kibírni Teddel. - sóhajtottam.

*

- Nem tudom Jess. - szólt Ted a telefonba az egyik székben ülve. - De még mindig nem. Szia Jess.
Lerakta. Halkan hümmögtem.
- Megint mi bajod?
- Megint mi bajom? Mellettem alszol és az exeddel trécselsz telefonon.
- Mondtam, hogy költözz át.
- Én meg mondtam, hogy nem.
Felvettem egy Guess pizsamát és bebújtam az ágyba. A mobilomon felpillantottam a Facebookra, de nem láttam semmi érdekeset, ezért elővettem egy military edzéssel és versenyzéssel kapcsolatos könyvet. Ted lefeküdt mellém. Letettem a könyvet, álmos voltam.
- Evie! - szólt Ted.
- Jaj, ne kezdd már megint! - odahajoltam hozzá és dühösen néztem a szemébe. Hirtelen megcsókolt. És ami igazán meglepett, hogy nekem ez tetszett. Visszacsókoltam.
- Ted, ezt nem kéne! - újra megcsókolt - Hát jó...
És amibe ezután belementem, azt nagyon megbántam.

*

A fülkés felvonók sora szinte velünk volt teli. Beszélni akartam Shelbyvel. Négyszemközt. Nagyon idegesített a tegnapi és nem tudtam magamban tartani. Lesilkottunk vele egy szélső pályán, aztán ketten beültünk egy hatos felvonóba. Szerencsére nem voltunk sokan és nem keveredett be mellénk senki.
Nagyon sóhajtottam.
- Szóval, mi történt tegnap?
Sóhajtottam.
- Lefeküdtem Teddel.
- Hogy? - Shelby nagyon meglepődött, majdnem leejtette a kesztyűjét, amit épp az előbb vett le.
- Nagyon megbántam. De nem tudok mit csinálni. Olyan pocsékul érzem magam. Nem tudok a szemébe nézni. És egyátalán nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a hetet.
- Jaj, Evie! Ne csináld már ezt! Szereted Tedet, nem? Akkor meg miért ne?
- De olyan érzésem van, hogy csak kihasznál. És én meg belementem.
- Nem használ ki. - láttam a szemében, hogy még Shelby sem igazán hiszi el, amit mond.
Megint sóhajtottam.

*

Délután visszamentünk a szállodába szaunázni. 
- Bemegyek az infrába. - szóltam barátnőmhöz.
- Oké.
Leterítettem a törölközőmet és ráfeküdtem. Még mindig rosszul éreztem magam az éjszaka miatt. Még rosszabbul, amiatt, hogy egész nap csak nyavajogtam Shebynek. Bejött valaki és leült mellém. Nem nyitottam ki a szemem. Hallottam, hogy az a valaki mellettem mocorogni kezdett. Megérintette a derekam. Hirtelen kinyitottam a szemem. Láttam, hogy Ted fölém hajolt és épp arra készül, hogy megcsókoljon.
- Ted! - kiáltottam.
- Mi a baj? - megpuszilta a nyakam - Nem volt jó a tegnap este?
Önelégült arckifejezéssel nézett rám. Mintha annyira jót tett volna.
- Hagyj engem a tegnap estével! - eltoltam magamtól.
- De...
- De, semmi jó nincs abban, hogy megcsalsz, egész délután idegesítesz, aztán meg este elcsábítasz. Miért kellett ez neked?
- Nem tetszett?
- Nem!
- Hát pedig úgy tűnt.
- Ted, ne idegesíts fel!
- Nem idegesítelek.
- De, Ted, azt teszed. Hagyj békén!
- Nem! Ezt meg kell beszélnünk.
- Megbeszélni? Megbeszélni? - hangom egyre magasabban szólt. Nem igaz, hogy Ted ezt mondja. Soha nem akar semmit megbeszélni. Nem hiszem, hogy most ez lenne a célja. - Ugyan miért jutna eszedbe NEKED, hogy meg kellene bármit is beszélni? Ted, önző vagy. Nem foglalkozol velem, amikor szükségem van rá és nyomulsz amikor lekoptatlak. Nem érdekel, hogy mi van velem. Csak az kell, hogy meglegyen amit akarsz. Állandóan hazudsz nekem. Nem akarok veled lenni. Értsd meg, most az egyszer!
Mielőtt bármit is szólhatott volna, felkaptam a törölközőm és kiviharzottam. Felrohantam a szobába és belehajigáltam a bőröndömbe a cuccaimat. Minegy volt hol lyukadok ki, csak elmehessek innen. Nagyon berágtam Tedre, menekülni akartam a közeléből. Végigmentem a folyosón és megálltam a 221-es szoba előtt. Bekopogtattam. Laura vidáman nyitotta ki az ajtót.
- Szia! - arcán meglepettséget fedeztem fel - Mi a baj? - összehúzta a szemöldökét.
- Összevesztem Teddel. Nem költözhetnék át hozzád?
- De, persze. Gyere csak! - kitárta előttem az ajtót.
- Nagyon köszönöm.
- Áh, nincs mit. Stella amúgy is átköltözött a másik szobába a barátjához.
- Akkor jó. Nem akarok zavarni.
Bementem a szobába és leraktam a cuccom a szabad ágyhoz. Kipakoltam és elmentem, hogy letusoljak. Az este folyamán próbáltam messziről elkerülni Tedet. Tudtam, hogy ez nem megoldás, de nem akartam szembenézni vele. Most még nem.