Újra 

Shelbyvel este moziba mentünk. Már hetek óta meg akartunk nézni egy filmet és ma adták uloljára. Akárkitől hallottuk, mindenki azt hallotta, hogy a "Szerelem és más drogok" fantasztikus, így mi is beültünk rá. Jason csatlakozott hozzánk. Ezen nagyon meglepődtem, de örültem neki. Amikor úgy tűnt Shelby és barátja végleg szakítanak, Jason tesz valami olyat, amivel az ellenkezőjét erősíti meg. Talán mégsincs komoly baj a kettőjük kapcsolatában. Miután véget ért a film, elmentünk a KFC-be kajálni. Shelby Jasonnal töltötte az estét, én pedig hazamentem. A ház előtt hatalmas meglepetés ért.
- Ted? - el sem hittem, hogy itt van ő. Ő aki fenekestül felforgatta az életem.
- Evie, hallgass meg! Teljesen megértem, ha látni sem akarsz. - egy pillanatra abbahagyta - Nem bírtam nélküled. És lehet, hogy most elhajtasz. De meg kellett próbálnom.
Nem tudtam mit mondjak. Már több hete szakítottunk és annak ellenére, hogy jól bírtam, nem tudtam elfelejteni. Úgy döntöttem, őszinte leszek. 
- Annyira hiányoztál! - megöleltem.
- Te is nekem! - Tedet valószínűleg meglepte a reakcióm - Minek köszönhetem ezt?
- És én? - még mindig fogalmam sem volt, hogy keveredett ide.
- Már tudod: nem bírom nélküled.
- Hát én sem. - megcsókoltam - Gyere!
Kinyitottam a kulcsra zárt ajtót és bementem. Ő pedig követett.
- Akkor újrakezdjük? - az ajkamba haraptam. Tudtam mit fog válaszolni. Amiatt aggódtam, mi lesz, ha ez megint rosszul sül el.
- Gondolom.
- De egy dolgot mondj el nekem! Mi volt Jessicával?
- Evie, ne haragudj rám! - átölelte a derekam - Tudom, hogy hibáz...
- Nem haragszom. Csak érdekel. - szakítottam félbe. 
Sóhajtott.
- Amikor otthagytál, dühös voltam. Jessica azt mondta, menjek el vele egy buliba, engedjük ki a fáradt gőzt. Aztán este kicsit többet ittam a kelleténél. Felajánlotta, hogy aludjak nála, ne vezessek így...
- És Jessica lakásán... - nem akarta folytatni, de tudni akartam mi a történet vége. Azt meg főleg, Ted exe mit keresett itt, az otthonától többszáz kilóméterre. 
- Történt ez meg az... De csak mert részeg voltam. Nem történt volna meg, ha józanul tudok gondolkodni. 
- Jó, értem. - elmosolyodtam. Tudatni akartam vele, hogy ez már nem számít. A múltat nem tudjuk megváltoztatni. És ő most fontosabb nekem, mint a büszkeségem.
- Aztán megkért, hogy hozzam el Lexingtonba a barátnője szülinapjára. Ennyi. - nem akart rám nézni. Látszott rajta, hogy szégyenli magát.
- Én is követtem már el hibákat. Úgyhogy a tiédet is elfogadom. És amúgy sem tervezem, hogy szakítok veled. - elmosolyodtam.
- Most nem, vagy... - nem folytatta, csak vigyorogva rám nézett, mintha előre tudta volna a választ.
- Egyátalán nem tervezek semmi ilyesmit. 

*

Reggel hét körül keltem. Megbeszéltük Teddel, hogy odaköltözöm hozzá és este viszem a csomagokat. Fél nyolc körül kimentem a lovardába. Amikor kiértem a lovasok már nyergeltek. Amber Jay-en ment, Leslie Diana-n, Aron és Ali pedig a saját lovaikon. Aszerint osztottam őket csoportba, hogy kinek mennyire ment jól az ugrás.  Először a két lány lovagolt. Bemelegítettek, aztán elmondtam, mit csináljanak.
- Ügetés! Leslie, kicsit maradj le, csinálj egy kiskört! Amber, ne dobd neki oda a szárat! Derékkal meg csizmával hajts! Úgy. Leslie, ne járjon a bokád! Próbálj alsó lábszárral többet zárni! Jó. Amber A-nál, Leslie H-nál kiskör! Amber, maradjon ott a kezed! Jó. Leslie oké. Háromívű kígyóvonal! Először Amber, aztán ha megcsinálta mehet Leslie is. Egyenesen menjen az a ló! – a lányok ma nem voltak túl jó formában, de azért megpróbáltam kihozni belőlük a maximumot – Válassz ki a karámfalon egy pontot és folyamatosan afelé haladj! Úgy egyenes tudsz maradni. Jó. Vissza. Oké, ez már szép volt. Leslie! Támaszkodjon! Lovagold rá a szárra! Szép.
Később felraktam pár kisebb akadályt.
- Amber, vidd rá arra a pirosra! Hajtsad, nem lesz elég lendülete! Told meg derékkal! Úgy. Ne maradj le tőle! Ha belezuhansz a hátába leérkezéskor, nem fogja tudni újra összekapni magát. Most lovagold rá a kék meredekre! Menjen! Nah, ez most szép volt. Fekete Martini-s akadály. Jó, szép. Most egy kör vágta, aztán célozd meg vele azt a szürkét. Nyisd szét a vállaidat, ne dőlje előre! Hajtsad, hajtsad! Előbb ugrasd el! Jó. Legközelebb nagyjából számold ki a vágtaugrásokat, hogy ha kell, tudd őket nyújtani vagy rövidíteni! Ma az a virágos az utolsó.
Még ugrott Leslie is, aztán lejártattak, jöttek a fiúk. Velük ma ugyanazt csináltuk, mint Amberékkkel. Holnap teszek fel nekik nagyobb oxereket is. 

*

A szokásos terep előtt volt pár szabad órám, úgyhogy foglalkoztam kicsit Claire-rel és lovával. Miután csatlakoztak a lány végre fel tudta tenni Shelley-re a kötőféket, ami nagyon nagy előrelépést jelentett.  
- Hagyd rajta kicsit, hadd szokja és próbáld így vezetgetni!
A kanca mostmár büszkén viselte a fekete szerszámot, mintha örült volna, hogy sikerült ezt a félelmét legyőznie. Claire még kivitte kicsit legeltetnni a karámok mellé, én pedig megfürdettem Caligulát, hogy a terepre megszáradjon. Jane ma nem volt, ezért megkért, hogy mozgassam le a lovait. Először Idolra ültem fel és kivittem terepre. Nem igazán akartam megerőltetni, főleg léptünk meg egy kicsit ügettünk. Imádtam ezt a kancát. Viselkedésében nagyon hasonlított Jasmine-re, csak még nála is sokkal bújósabb volt. Mindig volt kedve dolgozni, valószínűleg még holt fáradtan is vidáman indulna ki terepre. Mikor visszaértünk Tom lovagolt oda hozzám.
- Nem tudod hol van Shelby? - az arca ijedt volt. A hangulata pedig átragadt rám is.
- Nem. Miért?
- Azt mondta edz ma, de nem jön. Bejártattuk a lovakat terepen, aztán elment, hogy lenyergelje Dancert és nem jött vissza.
- Megkeresem.
Leszerszámoztam a kancát és szétnéztem a lovardában, hátha találkozom valahol vele. De nem láttam sehol. Háromnegyed hat múlt, úgyhogy le kellet ápolnom és felnyergelnem Caspert a terepre. Aggasztott, hogy nincs sehol, ráadásul a terepet is ketten szoktuk vezetni. 

*

- Nem tudom hol van és a telefont sem veszi fel. - idegesen sóhajtottam.
- Biztos nincs semmi baja. - Ted próbált megnyugtatni, de éreztem a hangján, hogy ő sem gondolja komolyan, amit mond.
- Tomot is szó nélkül otthagyta... valami nincs rendben. Újra felkaptam a telefonom és írtam neki egy SMS-t.
„Hol vagy? Jól vagy? Mi történt? Hívj fel. E.”
- Nyugodj meg, Evie! Vigyük el Mojitot sétálni. - rám mosolygott.
- Oké. - valószínűleg otthon van Shelb. Nagy baj nem lehet.
Sokáig csavarogtunk a kutyussal a kisebb utcákban. Lassan kitisztultak a gondolataim.
- Szerinted Mojito hogy fogja viselni Heyla társaságát. - eszembe jutott, hogy cicámat még nem engedtük ki az egyik hálóból.
- Jóban lesznek.
- Nem fogja bántani? 
- De, mire holnap hazaérünk, már biztosan nem lesz életben...
Gyilkos szemekkel néztem rá.
- Te nem leszel életben, ha ezt tovább folytatod. - elnevettem magam. Megcsókolt.
Amikor hazaértünk az volt az első, hogy megnézzem az itthon felejtett mobilomat. Shelby nem hívott. Megszólalt a fejemben a vészjelző. Most sem vette fel. Írtam neki mégegyszer.
„Na jó, kezdek ideges lenni! Hol vagy? Miért nem veszed föl. Kérlek hívj fel. Bármit elmondhatsz. Addig hívlak amíg fel nem veszed… E.”
Ted elugrott valamiért a szüleihez. Én addig csináltam roston csirkét salátával. Az valamelyest lefoglalt, de sehogy sem sikerült kivernem a fejemből, hogy mi történhetet Shelbyvel. Még párszor felhívtam, de aztán feladtam.

*

- Jason! Hol van Shelby? - kérdeztem, miközben odaadtam Jasmine-nek a vacsoráját.
- Fogalmam sincs. De nem is érdekel. - válaszolt dühösen.
- Neked meg mi bajod?
Nem szólt semmit csak kiviharzott az istállóból. Elmentem bartánőmhöz, mert már nagyon idegesített, hogy nem tudom, mi van vele.
- Shelby Mara Upton, tudom hogy odabent vagy. Azonnal nyisd ki az ajtót. Addig dörömbölök, csöngetek és kiabálok míg az ajtóhoz nem vonszolod magad. - már dühös voltam. Legalább az SMS-re válaszolhatott volna. De azt sem tette.
Lassan kinyitotta az ajtót. Egyből besurrantam, és becsuktam magam után.
- Mi történt veled? – szörnyen nézett ki. Elszállt minden haragom. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy Jasonnal volt valami.
Megöleltem. Shelby elkezdett sírni. Vörös szemeiből ítélve ma már nem először.
- Édesem. – megdörzsöltem a hátát – Hoztam neked főtt kaját, anya készített vacsorát.
- Köszönöm. 
Egész este beszélgettünk, megettük a vacsorát, aztán levittük Metist egy hosszú sétára. Úgy vettem észre, jót tesz neki, hogy valakinek kiöntheti a lelkét.
- Mi volt ma a lovasaimmal? És a lovaimmal?
- Lara edzette őket, ügyesek voltak. A lovaid pedig köszönik, jól vannak, ma lefutószáraztam őket.
- Köszönöm. – megölelt.
- Nagyon szívesen. Holnap kijössz?
- Nem tudom lesz-e erőm… szerintem még nem…
- Oké, nem baj. Pihenj, dél körül benézek, bevásárolok neked, hozok kaját.
- Köszönöm. – hosszan megöleltem, majd kimentem a lakásból. 

*

Ted épp tévézett, amikor hazaértem. Lezuhantam mellé a kanapéra, ő pedig átölelte a vállam.
- Hol voltál? 
- Shelbynél. Nincs valami jól. Szakítottak Jasonnal és eléggé megviseli. Úgy gondolta, hogy Shelby megcsalja... - haragudtam Jasonra, hogy így felfújja ezt a dolgot. Shelb csak edzette Tomot.
- És? - kérdőn nézett rám.
- Persze, hogy nem! Nem tenne ilyet. 
- Akkor miért gondolja ezt?
- Tudod van az a fiatal srác, aki megvette Monstert.
Bólintott.
- Militaryban akar versenyezni és metgkérte Shelbyt, hogy eddze díjlovaglásban. Tegnap kimentek terepre lovat úsztatni és Monster nem akart kimenni a vízből. Egy csomó időbe telt, mire ki tudták szedni onnan. Szóval később értek vissza. És Jason ezen megsértődött.
- Hogy lenne már jóban Shelby azzal a gyerekkel? - Ted nem nagyon volt oda Tomért.
- Hát épp ez az! Főleg úgy, hogy Jasonnal már egy éve jártak és nagyon jól megvoltak.
- Nem tudom mi ütött Jasonbe.

*

A lovasok pénteken kipróbálták az én lovaimat.
- Ali, ne lötyögjön a szár, tolj jobban derékkal! Úgy. Ne nézelődjön, szedd össze! Úgy. Caligula vigyen jobban! Szép. Lejártathattok!
Lemostam a lovaim, aztán hazamentem. Letusoltam, aztán felvettem egy Citizens of Humanity farmershortot és egy világos rózsaszín Katharine Hamnett topot. Cipőnek egy fehér-rózsaszín Converse-t választottam. Bepakoltam egy fehér Alexander Wang válltáskába. Elmentem bevásárolni és vettem kínai kaját. Aztán indultam Shelbyhez.
- Szia, Shelb!
- Szia. - megölelt - Mi újság? Hogy vannak a lovak? - kérdezte.
- Jól. Lara felült Mary-re, Ascyt pedig délután kiviszem sétálni.
- Oké. A lovasok?
- Ők is jól. Mondjuk Emma leesett Jerico-ról.
- Hogyhogy? 
- Scarlett sárlik ezért Lara szétválasztotta a csapatot ménekre és kancákra, de Jerico meglátta, hogy Emily Scarlettet ápolja az istállónál. És kivitte Emmát a pályáról. A kancával nem volt gond, de Jerico elkezdett tombolni és Emma leesett.
Elmeséltem neki mindent, ami mostanában történt. Aztán visszamentem a lovardába. Ma Laura vezette egyedül a terepet, hogy még fel tudjak ülni Tyrára is. 

*

Vasárnap három órás túrára mentünk, aztán Teddel és anyáékkal a Golden Valley-ban vacsoráztunk. Este már nagyon kivoltam. 
- Anya említette Mallorcát. Nincs kedved eljönni?
- Persze, hogy van. De csak 30-án tudnék lemenni. Tudod megyek apával arra a konferenciára.
- Oké. Akkor majd utánunk jössz. Beszélek Shelbyvel.
Előkaptam a mobilom és tárcsáztam a barátnőm számát. Nagyon sokára vette fel. Talán nem is csoda.
- Szia, Shelb!
- Szia!
- Beszéltem anyuval a Mallorcai nyaralásról. 
- És? - Shelby örült, hogy elutazunk. Legalább így könnyebben elfelejthette Jasont. 
- És 26-án indulnánk. A verseny utáni napon. Júli 10-én jönnénk haza. Ráérsz akkor?
- Igen. Majd egyeztetek Larával, hogy addig lovagolja ő Maryt és Ascyt. 
- Jó. Én is Jane-nel.