2. fejezet: Hibát követtem el, most már tudom

Egyik este buliba mentünk. Nem tudtam mit vegyek fel. Órákig kutattam a szekrényemben, mire kihalásztam egy egyszerű koptatott csőfarmert és egy testhez álló, ráncolt, fekete, pántnélküli pólót. A cipőn nem hezitáltam annyit, egy fekete, nyitott orrú magassarkú mellett döntöttem. Bementem a fürdőbe, hogy begöndörítsem a hajam. Miután kisminkeltem magam és a hajam is be volt lőve még felvettem egy hosszú nyakláncot és pár vékony karperecet.  Előkaptam egy nagy fekete táskát és  belepakoltam mindent, ami fontos. Volt benne sminkkészlet, tükör, mobiltelefon, pénztárca, toll és még pár apróság, amire szükségem lehet egy ilyen estén... Meleg nyári este volt, nem vettem fel dzsekit. Ahogy kiléptem a házból bezártam az ajtót és bedobtam a táskámba a kulcsomat. A buszmegálló alig pár tíz méterre volt a házunktól, így gyorsan kiértem. Leültem egy padra és megnéztem az órát. Shelby lassan megérkezett és puszival köszöntött.
- Milyen csinos vagy! - jegyezte meg.
- Te is.
Idő közben a busz is begördült a megállóba. Felszálltunk és leültünk az ajtó közelében.
- Kik jönnek a buliba? - kérdeztem.
- Nem tudom pontosan. Lara, Jason és Matt biztosan. Szerintem Page is. A többieket nem tudom.
- Stella a barátjánál van, szóval ő nem lesz ott. - egészítettem ki.
- Franknél?
- Igen.
- Megint együtt vannak? - csodálkozott Shelby. Stella és Frank kapcsolata tipikus "se veled, se nélküled" kapcsolat volt, állandóan szakítottak, aztán összejöttek. Nagyon édesek voltak együtt, de miután mindkettőjünkek voltak érdekes húzásaik, már nem igazán tudtuk, hogy mit higyjünk. 
- Az évzáró utáni buliban jöttek össze újra. Bár nem verték nagy dobra.
- Miután olyan rosszban voltak pár hétig, nem is csoda.
A bár előtti megállóban szálltunk le. Bementünk. Lara már várt minket. Mikor leültem Shelby mellé, valaki megkocogtatta a vállam. Arra fordultam és meglepődve pillantottam Matt-re.
- Szia! – köszöntött és adott két puszit.
- Szia, mi újság? Page nem jön?
- Nem tudom… - mosolygott, miközben még kettőt kortyolt a Benedict-ből. Aggódva pillantottam rá, mert ez egy erős koktél és már volt mellette két pohár. – Lenne egy kérdésem. Holnap akkor felülsz Kenyára?
- Persze. Mi a gond?
- Tudod… - kikért nekem egy Bacardi koktélt, ami a kedvencem. – Mindenki megpróbál lebeszélni a jövő heti versenyről, de ez hülyeség, tudod? Én egyszerűen érzem Kenyán, hogy készen áll, imád ugrani és tökéletes ugrik, már két hónapja edzünk erre a versenyre, az utolsó egy hétben versenypályát megyünk mindennap. Érzem, hogy meg fogjuk nyerni. – a kezemhez nyúlt, de én elhúztam.
- Matthew, meg kell értened, ez neked is és a lónak is sok.
A srác sóhajtott, lehajtotta a maradék piát. Felállt és odalépett hozzám. Átkarolta a derekam. Kelletlenül éreztem magam, mert éreztem rajta a pia szagot és biztos voltam benne hogy részeg.
- Ülj fel rá… kérlek… legalább te ne hagyj cserben… ne hagyj el…
- Én nem…
- Légyszi… - megpróbáltam kiszabadulni a szorításából, de ő erősebben tartott.
- MATT!
Szerencsémre Jason lépett oda és elhúzta tőlem Mattet.
- Hé haver, nyugodj le!
Aggódó pillantást vetettem Shelbyre és kirohantam a teremből. Amint kiléptem az ajtón, remegő lábaim felmondták a szolgálatot, ezért leültem egy nagyobb sziklára. Csak pár pillanat erejéig voltam egyedül. Shelby leült mellém és vigasztalóan átölelte a vállam.
- Mi történt?
- Nem tudom… hadovált arról, hogy üljek fel holnap Kenyára, meg hogy tartsak ki mellette… És megijesztett. - ziháltam. Sírni akartam, de nem gyűltek könnyek a szemembe.
- Jaj, édesem. - próbált megnyugtatni.
Hirelen nyílt a club ajtaja. Jason és Matt jöttek.
- Evie, beszélhetnénk? - Matt most józannak tűnt, de mivel az előbb nem volt az, nem lehet, hogy most igen. Nagyon zavart volt, ami felidegesített, de bólintottam.
A part egy távolabbi pontjára vándorolunk.
- Evie, sajnálom! – kezdett bele Matt a mondókájába. – Nem akartalak megijeszteni.
A holdat figyeltem, nem szándékoztam hozzá szólni.
- Figyelj, sajnálom, ne haragudj. Nem szeretném, ha rosszba lennénk.
- Haha! Jó vicc, nem én utáltalak téged egy éve, hanem te engem, és tudod, van az a mondás, hogy előbb gondolkodunk, aztán cselekszünk.
Matt megpróbálta bedobni a szív döglesztő mosolyát, de most nem használt.
- Ne, ne. Tudod mit, hagyjuk békén egymást, töltsünk el egy estét külön, és a holnapot úgy kezdjük, mintha ez meg sem történt volna. Ez nekem túl sok, érted?
Fordultam volna meg, hogy visszamenjek barátnőmhöz, de ő visszahúzott és megcsókolt. Nem tudtam, erre mit reagáljak. Először megpróbáltam eltolni magamtól, de mivel erősen tartott, felhagytam ezzel, és visszacsókoltam. Úgy gondoltam ezzel már nem veszíthetek. Mikor érezte, hogy visszacsókolok, elengedett, majd megszorította a kezem, de csak gyengéden. Elmosolyodtam, hiszen egy régi emlékre emlékeztetett ez a csók. Mikor két éve jártunk volt egy hasonló csókunk a tengerparton. Csak akkor tényleg szerelmesek voltunk és Matt nem volt részeg. Az arcomra keserű fintor szökött. De még élt bennem a remény, hogy Matt igazi énje, nem az, aki pár perccel ezelőtt úgy letámadott. Talán az igazi Matt az, akiért megőrültem pár éve. Úgy döntöttem adok neki egy esélyt. Kézen fogva sétáltunk vissza Shelbyékhez, akik éppen smároltak. Szó szerint leesett az állam és megköszörültem a torkom, mire ijedten rebbentek szét.

*

Shelbynél aludtam, reggel arra ébredtem, hogy a vállamat rázza.
- Matt! - sóhajtottam már előre rosszat sejtve. Bármit, csak ne Matt mellől vergődjek ki az ágyból. Akkor bizonyára belehalok, annyira szánalmasnak érzem majd magam.
Felültem és álmosan szétnéztem a szobában.
- Nyugi. Csak én vagyok. De készüljünk, fel kell ülnöd a pasid lovára. - csak Shelby volt. Úgy megkönnyebbültem, hogy nem tudtam hirtelen mit is mondjak. De egy pillanat múlva föleszméltem és nagyon összezavarodtam.
- Nem az övé és nem a pasim… vagy igen?
- Mivel több mint ötször smároltatok egy óra alatt, gondolom igen. - leesett az állam. Hogyhogy nem emlékszem az estére? Nem voltam részeg. Undorító, ha egy lány részeg, úgyhogy nem ittam. Még abba a koktélba sem kóstoltam bele,a mit Matt vett. De akkor miért van ez az egész? Lehet, hogy csak még nem ébredtem fel eléggé. 
- Úristen… ezt nem hiszem el… - igedesen túrtam a hajamba és kimásztam az ágyból. Összeszedtem a tegnapi cuccaim. Szerencsére amikor legutoljára Shelbynél aludtam itt felejtettem egy lovalónadrágot és egy lábszárvédőt. Shelby adott kölcsön a pólót és egy sportcipőt, amire fel tudtam venni a chapset. Megvártam Shelbyt és elindultunk a lovardába. Matt amint észrevett minket odajött és megcsókolt. Idegesítően sokáig ölelgetett, de elviseltem, nem akartam dobni csak azért, mert nem jól csókol. Nagy hülyeség lenne. Még tőlem is. Amikor Matt elengedett, mélyen a szemembe nézett.
- Szeretlek Evie!
- Öhmm... az jó... - nem tudtam mit mondjak. Én egyelőre nem éreztem így. Reméltem, hogy csak egyelőre.
- Evie! - Matt csúnyán nézett rám. - Te nem? -felvonta a szemöldökét és ravaszul mosolygott. De akkor sem éreztem mást.
- Figyelj Matt - őszinte akartam lenni - Alig pár órája vagyunk együtt. Azt hiszem ennek még nem jött el az ideje.
- Evie! Mi már évek óta járunk! Kisebb szünetekkel...
- Nyergeld fel Kenyát! - elfordultam tőle és elindultam Jasmine boksza felé - Eddzünk!
Matt sóhajtott egyet és felkapta Kenya kantárját, hogy felrakja rá. Előkészítette a lovat, majd felült.
Miután bemelegítettünk, Matt elkezdett ugrani. Először egy meredekre lovagolta rá. Kenya gyönyörűen megugrotta, földre érkezés után sem vesztette el a lendületét, ritmusosan, összeszedetten vágtázott tovább. A következő két akadály egy oxer és egy  újabb meredek ugrás volt. 
- Jól megy, mi?
- Hát eddig nem hibázott…
- De?
- Nem figyel rád eléggé, a saját feje után megy. Így a triple bar nem fog neki menni. Vidd csak rá arra a pirosra!
Kenya lendületes vágtában haladt az akadály felé. Ahogy közelebb ért egyre gyorsabban kezdett menni. Már nem igazán volt összeszedett, csak rohant. Túl korán rugaszkodott el és az utolsó rudat verte.
-  Szedd össze és ne engedd rohanni. Túl korán ugrattad el. Még nem tudja annyira megnyújtani az ugrást, hogy így is átmenjen.
Matt nem szólt, csak ment tovább. Nem hittem, hogy ennyire akarja. Normális esetben visszaszólt volna. Amilyen makacs, még simán ez ellenkezőjét csinálja. De nem. Most mindent úgy csinált, ahogy mondtam. Jobban szárra lovagolta, összeszedte.
Matt próbálkozásaira Kenya már kicsit összeszetdettebben vágtázott, de még mindig nem volt elég jó. A rudakat verte, és ha dupla meredeket tettem ki a második előtt meg is állt. Már több mint egy órája kínozták egymást, amikor igazán meguntam.
- Matt! Gyere ide! Felülök, megmutatom neki, mit akarunk! - fáradtan szóltam oda neki.
Kenya lassan battyogott oda hozzám. Láttam amint Matt gyorsítani próbálta, de Kenyának elege lett. Egyátalán nem reagált a jelzésekre. Helyet cseréltünk Mattel.
Összeszedtem a szárakat és kengyelt állítottam. Kenya megindult.
- Hó! Áll!
Meghúztam a szárakat. Leengedtem a nyeregszárnyat és megigazítottam a kengyelt. Csizmámmal megszorítottam az oldalát és derekemat finoman előrelöktem. Elindult, bár elég unottan.
- Matt, pálcát légyszi!
Matt a kezembe nyomtott egy lovaglópálcát.
Újra elindultunk és beugrattam Kenyát ügetésbe. Az ügetése már lendületesebb volt. Mentem vele pár kört, hogy szokjuk egymást, majd beugrattam vágtába. A vágtájában sem találtam kivetnivalót. Úgy döntöttem kezdésnek rálovagolom egy kis x-re. Az akadályon átment. Jókor ugrott el és elég nagyot is ugrott. De nem éreztem rajta azt, mint Jasmine-en vagy Caligulán, hogy a jelzésemre vár és mikor elugratom, szinte robbanásszerűen ugrik fel. Csak ugrott egyet.
- Jó volt, nem? - Matt nem felejtette ki a gúnyt sem kérdéséből.
Direkt nem válaszoltam.
- Már megint találtál benne hibát.
- Igen. Ugrik, de nem versenyló szinten. Mármint végigvisz a pályán és megugorja az akadályokat, de ez nem elég. Látom rajta, hogy tehetséges, csak tanítani kell. Egyrészt alig van munkakedve, másrészt nem figyel a lovasra. Rakj le nekem egy rudat a földre és megnézzük megugorja-e jelzésre vagy csak átlépi!
Matt fintorgott, de megtette.
Kenyával munkavágtában közelítettünk a rúd felé. Figyelmeztettem az ugrásra, majd kicsivel a rúd előtt jelt adtam, hogy ugorjon is, ne csak vágtázzon. A rudat - mint sejtettem - csak átlépte, sőt a bal hátsó lábával még rá is lépett, lecsúszott róla és megijedt. Megnyugtattam, Matt pedig megigazította a rudat. Igazán nem a ló hibája, hogy nem reagál a jelzésre. Matt "felejtette" el vele gyakoroltatni. Következő körben pálcával ugrás előtt heveder mögött megcsíptem. Így már ugrott. Lehet így szokta meg. Párszor még megcsináltam vele, már pálca nélkül is megcsinálta. Rálovagoltam egy oxerre. Még nem volt tökéletes, de legalább időben ugrott el. Még felült rá Matt, és a földre tett rúdon való ugratást gyakorolták.
Fél óra múlva láttam, hogy Kenya már teljesen ki van és ezzel nem volt egyedül. Eldöntöttem, hogy ezzel a mai edzésnek vége.
- Matt, jártasd le!
- Miért? Még nem tökéletes! - problémázott, de tudtam, hogy már ő is nagyon fáradt.
- Ennyi bőven elég neki! Ma már nem lesz jobb.
Matt felvette lépésbe és lejártatta Kenyát. Én pedig elindultam, hogy kihozzam Caligulát. Polly unatkozott, így megengedtem neki, hogy leápolja Calit. Még én is jól jártam vele, hiszen olyan fáradt voltam, hogy alig álltam a lábamon. Megláttam, hogy Polly egy cicával az ölében ül az istálló melletti padon.
- Polly! Segítesz nekem? - a kislány vidáman futott ide.
- Persze! Miben kell segíteni?
- Én már hulla fáradt vagyok, de még ki kell hozni Caligulát edzeni. Fel kellene rá kicsit ülnöd futószáron, hogy ne foduljak le róla azonnal. Kb. fél órát mész vele aztán felülök én. Így okés?
- Naná! Szívesen megcsinálom!
Szerettem Pollyban, hogy állandóan vidám és mindig jó kedve van. Legalább kicsit engem is felvidít.
Felnyergeltük Calit és kivittük a pályára.
Polly felült és kivitte a lovamat körre. Caligulának kicsit idegen volt a helyzet, de így is készségesen dolgozott. Járóiskoláztunk és kis x-eket ugrottunk, de mivel Pollynak az ugrásban még voltak hiányosságai, azt most nem erőltettem. Egyébként ügyesebb volt, mint reméltem. Az óra második felében felültem és ugrottam Calival. Látszott rajta, hogy ez a lendület jobban tetszik neki, mint a kocogás. Nem terheltem nagyon le. Ugrottunk párat aztán lejártattam.
Mikor végeztünk megérkeztek Shelbyék.
- Hát ti merre jártatok? - kérdeztem
- Elmentünk Todd bácsihoz. Hoztam egy új nyerget a póninak, meg zselét és marvédőt, mert ha ilyen keményen edzünk, akkor fel fog törni a háta. A régi nyerget meg ott hagytunk. Most hoztam egy díjlovasat, nagyon szép és kényelmes. Ha nem baj.
- Nem dehogy. – leszálltam Caliguláról.
- Mi a baj?
- Három órát edzettünk Kenyával, és szörnyű. Nem fognak versenyben maradni.
- Mi?
- Kenya teljesen szét van esve az akadályoknál. Most már egy fokkal jobb, de még délután csatlakoznak, és holnap szőrén edzenek, az úgy jobb lesz.
- Értem… hát… de legalább egy jó edzőjük van!
Sóhajtottam és elvezettem Caligulát.