III.fejezet: Minden vég valaminek a kezdete -az én esetemben valami egészen jónak

A nyergesben ápoltam a szerszámokat, mikor Matt lépett be.
- Szia édesem!
- Ömm… szia.
Nem tudtam, mit csináljak. Most abszolút nem éreztem iránta semmit. Persze, jó pasi, de mostanában olyan más. Nagyon megváltozott mióta Page-dzsel van. Kb. egy éve kezdtünk járni, akkor még nagyon rendes volt. És nem volt ilyen nyálas. Kiráz tőle a hideg. Azt sem igazán értettem miért pártolt el Page-től ilyen gyorsan, miattam.  Pár hete még szólni sem akart hozzám. Ez nem stimmelt. Talán legrosszabb tulajdonságom, hogy szinte mindent eltűrök. De ezt nem fogom. Vagy mégis. Tegnap magasról tett rá, hogy mit csinálok, szinte csak az edzésen beszéltünk. Most meg hirtelen annyira szeret.
- Valami baj van, angyalom?
- Semmi. Ma is a farmon alszol?
- Igen. Gondoltam segítek neked etetni, meg leápolni a lovakat.
Leült a székem mellé a földre.
- Igazán nem kell, nem olyan nagy munka.
- Másra is gondoltam. Megnézhetnénk egy filmet.
- Bocsi nem megy. Tíz előtt nem végzek a pakolással. Semmit sem hagyhatunk itthon. Holnap meg korán kelünk. Tudod, megyünk versenyre.
- Nem baj édesem, majd segítek.
Page jelent meg az ajtóban. Megvető pillantással nézett rám, mintha elcsábítottam volna tőle a legjobb barátját.
- Matt! Nem tudom megfogni Monaco-t. Fel alá rohangál a legelőn.
Matt szó nélkül felállt és kiment.

­*

Holt fádtan dőltem be az ágyamba. Shelby már átment a szobájába aludni, úgyhogy eldöntöttem én is így teszek. Hirtelen kopogást hallottam.
- Shelby, nem azt mondtad, hogy alszol? -nevettem.
- Nem Shelby vagyok. - szólt vissza a hang.
Matt lépett be az ajtón. Leült mellém és átölelt.
- Csak én vagyok.
Puszit nyomott az arcomra. A számra. Aztán elkezdett csókolgatni. Egyre erősebben húzott magához. Eldöntött az ágyon és elkezdte lehúzni a pólóm. Már tudtam miért nyomult egész nap.
- Matt, most ne! - már nem nevettem.
Nem hagyta abba. 
- Matt!
Ez sem állította le.
- Matt hagyd abba! - már érezhette a hangomon, hogy ingerült voltam, de ez még nem volt neki elég.
- Matt! Állj le!
Sípcsonton rúgtam.
- Hülye vagy? - kapott a lábához. - Ekkorát rúgni a lábamba.
- Kétszínű dög vagy Matt! Azt hiszed egy kicsit kedveskedsz és már is azt csinálsz velem amit akarsz?
- Én csak közelebb akartam kerülni hozzád. Mostanában nem jövünk ki jól egymással.
- Ja, és mínuszból ismerkedni a másikkal, az mindent megold.
- Mit hadoválsz? Szerinted csak erre ment ki a játék?
- Őszinte választ vársz?
- Ne csináld már. … Édesem.
Magához húzott. És újra bepróbálkozott.
- Hogy lehet ennyi bőr a pofádon te szemét?! - ellöktem magamtól. Felháborított, amit csinált. - Húzz innen!
- Te meg hogy tudsz minden apró hülyeségen kiakadni?
- Mert az, hogy a saját ribidnek nézel az apró hülyeség.
Matt kirohant a szobából és becsapta maga mögött az ajtót. Nem bírtam ki, hogy ne ordítsak utána.
- Végre leesett mit akarok!
Dühösen  zuhantam le az ágyra. Shelby lépett be a szobába.
- Ez mi volt?
Leült mellém az ágyra és átölelte a vállam. Zokogtam.
- Mi történt Evie?
- Ez a szemét egész nap azért kedveskedett, hogy most lefektethessen!
- Ssss... Nyugi. Holnap szakítasz ezzel a döggel és minden rendben lesz.
Szipogva bólintottam.

*

Másnap reggel nagyon szét voltam esve. Fájt a fejem és fáradt voltam. Felvezettük a lovakat a lószállító kamionba és elindultunk. A több órás úton volt időnk aludni. Kate vezette a kamiont, én hátul ültem Shelbyvel és Jasonnal. Page elől ült, és természetesen Matt is. Csak 3 órát aludtam, de mikor felébredtem sokkal jobban voltam. Tegyük hozzá, akárhányszor felébredtem, Shelby és Jason mindig egymás szájában kerestek valami fontosat. Mikor megérkeztünk első dolgunk volt a lovak elszállásolása. Magyarul levezettük őket a kamionról, be az előre elkészített bokszokban.
- Shelby, mit hagytál el? - kérdeztem ravaszul mosolyogva.
- Én?
- Csak mert nagyon kerested Jason... szóval végiggusztustalankodtátok az utat...
- Nem is aludtál? - Shelby hangja hirtelen nagyon magas hangnemre váltott.
Jason a háttérben röhögött.
- Nem végig.
Shelby csak hápogott. Matt meghallotta miről beszélünk és odajött.
- Most mi bajod van velük? - problémázott.
- Neked muszály létezned? - már Shelby sem bírta ki, hogy ne szóljon be neki.
- Hát bocs, de eszembejutattad milyen az ha valaki UNDORÍTÓAN szerelmes... illetve rád nem éppen pont ez igaz. Veled szerelemről nincs szó...
Matt megvető képet vágott és elviharzott.
- Ennek meg mi baja? - Jason nem értette mi van.
- Hagyjuk... - nem akartam neki magyarázni. Ez a kapcsolat már úgysem bírja sokáig. És akkor ő is megtudja.

*

Jasmine-t nyergeltem mikor kiabálást hallottam.
- Diana! Gyere vissza! Diana!
Egy srác futott a lova után. A kanca gyönyörű volt, és nagyon nagy. Fekete, valószínűleg hannoveri. Erre jött. Megigazítottam a vezetőszárat, amivel kikötöttem Jasmine-t és elindultam a kanca felé. Lassan vágtázott az istálló felé, s mikor közelebb ért ügetésre váltott. Könnyen meg tudtam fogni, mivel észrevette, hogy répa van nálam. Végigszaglászta a zsebem, közben a füleit hegyezte, hiszen azért ő sem felejtette el teljesen lovasát. Nem akartam neki adni semmit, hátha a gazdája ellenezné. A fiú lassan ideért.
- Szia! - köszönt.
- Hello!
- Köszi, hogy megfogtad. Nem tudom mi ütött belé, általában nagyon nyugodt.
- Nincs mit. Nagyon szép ló. Hannoveri?
- Igen. 9 éves. A tiéd az a kanca? - ezzel Jasmine-re mutatott.
- Igen. Jasmine.
- KWPN igaz?
- Kitaláltad. - nevettem.
- Egyébként Jake vagyok. - mutatkozott be.
- Evie.
- Melyik versenyen indulsz ma?
- 145 centis A2-ben. Te?
- Én is. A másik lovammal. Jasmine-nel még csak B1-ben megyünk.
Csörgött a telefonom. Shelby volt.
- Jaj bocsi ezt most fel kell vennem!
Bólintott.
- Szia, hol vagy? - szólt Shelby hangja a vonal másik végéről.
- Még Jasmine-nél. Miért?
- Nem láttad Matt versenyét?
- Nem. Mi volt?
Felkészültem rá, hogy ez hosszú beszélgetés lesz, de inkább úgy voltam vele, hogy nem váratom meg új ismerősöm.
- Tudod mit, Shelby inkább gyere mondd el. Itt várlak.
- Ok, sietek!
Letettem a mobilt.
- Bocsi.
- Semmi.
Shelby már jött.
- Evie!
- Most megyek. Szia!
- Hello!
Jake átvette a kantárszárat és elvezette Diana-t.
- Evie! Evie! Gyere már!
- Mi történt?
- Matt megnyerte!
Már az én arcomról is lefagyott a mosoly.
- Hogy nyerhette meg? Ennyire rossz volt a mezőny?
- Nem. Nagyon kemény volt a mezőny. Hibátlant ment.
Még mindig nem hittem el, hogy nyert. Nem nyerhetett. Amikor elkezdtem vele foglalkozni, túl kezdők voltak még a versenyben maradáshoz is.

*

Este, a vacsoránál Jason elég furán viselkedett. Végig Mattel beszélgetett. Bár elég bunkón. Mintha mérges lenne rá. Különösebben nem érdekelt, de elég furcsa volt. Úgy tudtam Mattel  nagyon jóban vannak. Shelby egész végig arról áradozott, hogy mit csináltak ma  Jasonnal. Aranyos volt. Már tudtam, hogy nem csak poénból járnak. Garantáltan szerelmesek. Ahogy Shelby-t ismertem, ez nagyon új dolog volt számomra. Nem néztem ki volna belőle, hogy erre is képes. Elmosolyodtam.
- Képzeld, Jasonnal ma este elmegyünk moziba! Úgy várom már, hogy kettesben legyünk! Mindig meglep valamivel, úgy imádom! Múltkor például, amikor...
Shelbyn is látszott, hogy ideges. Bár a mai nap nagyon jónak bizonyult, tudtam, hogy nagy balhé van kialakulóban.

*

Búcsúest volt vasárnap az étteremben. Shelby nem jött, úgy döntöttem én sem megyek. Szakítani akartam Mattel. Neki és nekem is jobb a szabadság. És tudtam, hogy ő nem fog véget vetni a kapcsolatnak, akármilyen borzasztó is az...  Úgy gondoltam, Matt a búcsúesten van Jasonnal, szóval ott kerestem először. Szétnéztem az étteremben, de nem láttam. Kate egy másik farmtulajdonossal beszélgetett a pultnál, Page pedig néhány másik csajjal trécselt. Már felötlött bennem a lehetőség, hogy talán ő si rosszul érzi magát és valamelyik hotelszobában punnyad... Aztán megpillantottam Mattet. Éppen egy csajt fűzött. A csaj már a nyakában lógott. Undorító csak belegondolni is, miket hazudhatott neki. Ekkor Matt meglátta, hogy őt nézem. Intett a fejével, hogy menjek.
Átcikáztam a táncoló emberek között, hogy minél előbb odaérjek. Matt már kiment az udvarra. Gyorsan követtem.
- Matt, végeztünk! Elegem van belőled. És egyébként is, már eddig sem volt olyan a kapcsolatunk, hogy azt "járásnak" lehessen nevezni. Úgyhogy ennyi, vége. Tekints rám úgy mostantól mint EXbarátnódre.
- Megértelek. Sőt mitöbb, én akartam szakítani. Tudod, nem akarom az idődet vesztegetni, mert szeretlek, mint barátomat és tudom, hogy ez nem jött volna össze...
Matt hazudott. Magasról tett rá, hogy mi van velem. Csak jófiúnak akart látszani. De ezt elcsűrte, mert az aktuális cicája éppen akkor jött utána.
- Matty! Mit akarsz ettől a csajtól? Ő a volt barátnőd, akit csak azért szedtél fel, hogy edzen a versenyre? - jól látszott, hogy a csajnak az IQ-ja a korával egyenlő, vagy még annál is alacsonyabb.
- Jaj, Evie, ez nem igaz! Veronica, ez hogy jutott eszedbe?
- Te szemét disznó! - tört ki belőlem.
- Evie! Kérlek! Megmagyarázom.
- Nem tudod magad kimagyarázni. Egy tetű vagy, teljesen nyilvánvaló, de arra nem gondoltam volna, hogy ennyire!
- Veronica nem rólad beszélt.
- Óh, hát így már minden más. Ha egy másik csajt hülyítettél be, nem engem, akkor már angyal vagy...
- Evie, ne csináld ezt!
- Matt, adok egy tanácsot. Húzz vissza az intelligens barátnődhöz, mielőtt igazán begurulok és óvakodj a magadhoz hasonló barmoktól!
 Matt fintorgott és bement az étterembe, újdonsült cicájával, akire valószínűleg holnap már nem is fog emlékezni.
Én pedig kimentem a lovakhoz.
Szóval nem volt túl vidám a vasárnap este. Shelby Jasonnal  és Page-dzsel volt rosszban, én pedig szakítottam Mattel. Nem tudtam ezek után hogy fog velem viselkedni. Shelby már elment aludni, bár őszintén szólva szerintem csak sírt. Nagyon sajnáltam. Azt hittem jól mennek a dolgok. De úgy látszik nem. Még mindig nem értettem, hogy mi történhetett. Jasont kiskorom óta ismerem és soha nem csinált semmi ilyesmit. Még elmékszem is, amikor úgy 10 éves korában egy hónapig iszonyatosan érezte magát, amikor hazudnia kellett valakinek. Nála becsületesebb embert nem ismerek. Vagy igen...
Nem tudom, hogy csak én éreztem annak, vagy még a táj is szomorkás hanulatú volt, de nagyon rosszul éreztem magam. Jasmine ideiglenes karámján ültem és elmélkedtem. Már besötétedett, a csillagokat is látni lehetett. Nem tudtam, hány óra van, de nem is érdekelt. Akármikor fekszem le, holnap reggel ugyanolyan fáradt leszek. Arra gondoltam mindenki a búcsúesten van és egyedül vagyok a lovakkal, amikor valaki köszönt.
- Szia idegen! - nevetett Jake a hátam mögött.
- Hello! - hirtelen elmosolyodtam.
- Mit csinálsz te itt?
- Ööö... Élvezem a lovak társaságát? - már én is nevettem. Meglepődtem, milyen könnyen fel tudott vidítani, pusztán azzal, hogy megjelent.
- Egyébként gratulálok az első helyhez. Jó voltál.
- Caligula volt jó, de köszi.
- Ne szerénykedj!
Nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el újra.
- Azért a második hely sem rossz. Az az 5 másodperc időkülönbség pedig igazán csak a véleten műve...
Felnevetett.
- Nem nézel be a búcsúestre? Állítólag jó.
- Lehet, hogy benézek. Jasmine-t úgyis lefoglalja legelés, szóval gondolom nem fog hiányolni. - mosolyogva néztem kancámra.
Leugrottam a karámrúdról, majd elindultunk a házak felé. Kicsit elgondolkodtam rajta, hogy nem kéne-e átöltözni, de amikor beértünk mindenkin a versenyöltözete volt, szóval nem éreztem magam alulöltözöttnek. A zene nem volt túl hangos, lehetett beszélgetni.
Jake-kel leültünk egy üres asztalhoz.
- Barátnőd nem jön?
- Nem hiszem. Szegénynek nagyon zűrös napja volt, eléggé maga alatt van. Pasik... - sóhajtottam egyet - Mondtam neki, jöjjön le, legalább addig jól érezné magát, amíg itt van, de nem akart.
- Lehet jót tenne neki.
Újra elszomordtam, hogy Shelby esete eszembe jutott.
- Valószínű, de megértem, hogy nincs kedve hozzá.
Bólogatott.
- Na és neked van barátod?
Nem tudtam, megengedjek-e magamnak egy mosolyt. De inkább nem tettem. Ráadásul nem tudtam mit mondjak. Most szakítottam Mattel és bár már nincs pasim, csak most léptem ki a kapcsolatból. Nem tudtam lehetek-e őszinte. Jake aranyos srác és nem akarom elriasztani. De mégis őszinte voltam.
- Most már nincs.
- Hogyhogy?
- Kb. fél órája szakítottunk.
- Oh... bocs, hogy felhoztam.
- Nem gond. Nem igegesítem magam ilyeneken. A végén már elegem volt belőle, vagy bunkó volt, vagy nagyon nyálas. És mindkettőt utálom. Úgyhogy most jobb.
- Nem értelek, hogyhogy nem borulsz ki? - Nevetett. Bizonyára nem találkozott még olyan lánnyal aki nem úgy gondolt a szakításra, hogy "Meghalok! Nem bírom ki nélküle!".
- Nem vagyok olyan csaj aki hetekig sír a pasija után. Nem lehet mindenki a Nagy Ő. Van akiknek minden szakítás után összedől a világ, de szerintem hülyeség, olyasvalaki miatt sírni, aki nem érdemli meg.
Mosolygott.
- De engem már bőven kibeszéltünk. Van barátnőd? - ravaszul mosolyogtam rá. Tetszett neki.
- Nincs. - mosolygott vissza.
Elgondolkodtam.
- Mióta lovagolsz?
- 10 éve. És te?
- 12. Miért kezdtél el lovagolni? - faggattam.
- Régen egy lovaiskola mellett laktunk. Mindig oda jártam nyári munkára. Egyszerűen rámragadt. Te?
- Kiskoromban valahogy betévedtünk egy lóvásárba és anyukám felültetett egy lóra. Azóta nem sikerült róla leszednie.
Nevettünk.
Egész éjszaka beszélgettünk. Hajnalban vettem észre, hogy azért egy kicsit aludni is kéne. Végül elbúcsúztunk és számot váltottunk.

*

Reggel csörgött a telefonom. 6:00 volt. Álmosan kapartam fel magam az ágyról. Beálltam a zuhany alá. 
- Ááááááá! - sikítottam. Túlságosan megnyitottam a csapot és a jéghideg víz egyenesen a nyakamba zúdult.
Végül sikerült megfelelő hőmérsékletűre állítanom a vizet. Nem sokkal azután, hogy felöltöztem, Shelby kopogott be.
- Gyere!
Épp köntösben volt és fogkefe lógott ki a szájából.
- Mikor keltél te? - csodálkozott.
- 6-kor. Miért?
- És már kész vagy? Fogat mostál?
- Persze. - összezavarodva néztem rá. Vajon miért bukott ki egy ilyen kis hülyeségen?
- Ez nem igaz. Már megint késésben vagyok! Ha Jason nem jön be reggel, hogy hülyítsen... - sejtettem, hogy Jason miatt nincs a toppon.
- Mit csinált?
- Hát bejött és elkezde ecsetelni, hogy Page támadta le és nem tudott mit tenni, mert nem engedte el. Meg, hogy ő el akarta lökni magától, de azt sem akarta, hogy Page megsérüljön... Persze, Page.
- Mi van ha igazat mond? Jason nem ilyen. Tudod, hogy soha nem hazudna ilyet senkinek, neked meg pláne nem. ... Bár ahogy mondod ez tényleg nem tűnik igaznak.
- Nem tudom most mi van.
Shelby bement a fürdőszobába és összeszedte magát, én addig a bőröndöket pakoltam össze. Amikor végeztünk közösen bepakoltuk a csomagokat a kocsiba és elindultunk reggelizni. A kis étkező, ahol eddig ettünk, zárva volt.
- Zárva? Akkor hová menjünk?
- Nem tudom. ... Várj, ott van valami.
Egy kis papírdarab volt a függöny mögé akasztva.
"Az étkező jelenleg nem üzemel. Kérjük fáradjanak a rendezvényházba!"
- Hát, menjünk! Gondolom mindenki együtt fog enni.
A rendezvényház az az étterem volt, ahol tegnap este is voltunk. A takarítók már eltűntették a tegnap este nyomait -hozzáteszem nem tudom, hogy csinálták, hiszen kb. 3 órája zárt az étterem és már akkor minden szanaszét volt, amikor én elmentem.
Kate, Matt és Page ott ültek az egyik asztalnál és foglaltak nekünk helyet.
- Sziasztok!
Gondolataimba merülve elkeztdem kanalazni a müzlit. Holnap délelőtt indulok Olaszországba. Furcsa lesz. Még sosem voltam folyamatosan két napnál tovább a lovaim nélkül, de legalább kipihenem magam. Anyu és Sandra valószínűleg a boltokat járják majd, hogy ötletet merítsenek egy új kollekcióhoz. Apuék is folyton úton lesznek Tommal. Ez már biztos. - Elmosolyodtam - Én pedig vigyázok a 7 éves unakatesómra, Annie-re. Szerencsére nem nehéz eset, mint a többi ilyen korú ismerősöm, tök jól kijövünk egymással. Majd elfoglaljuk magunkat valahogy.