5.fejezet: Egy egészen új szituáció

Pénteken álmosan keltem ki az ágyból. Összeszedtem magam és kimentem a lovardába. Amikor bementem az istállóba, furcsa látvány fogadott. Két eddig üresen álló boxban lovakat láttam. Egy gyönyörű – hatalmas - mén és egy fekete kanca. A kanca valahonnan ismerős volt, de nem tudtam honnan. Agyaltam rajta egy darabig. Szomszédos tanyáról nem származhat, itt a környéken minden lovast ismerek és senkinek nincs ilyen lova. Azokra a lovakra, akiket versenyen látok soha nem emlékszem. Esetleg ha valami más is köt hozzájuk, de az nagyon ritka. Megetettem és lepucoltam a lovaimat. Még régebben megbeszéltem Pollyval, hogy tanítom kicsit, úgyhogy ma kipróbáltam a három lehetséges oktatólovat. Kate-nek volt három felesleges lova, akik régen ugró és díjlovak voltak, de nem értek el jó eredményeket, ezért leselejtezték őket. Mindennap kihozta őket valaki, de igazán senki sem dolgozott velük. Úgy döntöttem kiválasztok egyet, mindennap eddzem, és ha sikerül formába hozni felülhet rá Polly. Dynamite-tot hoztam ki először. Ahogy magam mellett vezettem a sárga heréltet, egy ismerős srác jött velem szemben.
- Jake? – meglepődve kiáltottam fel.
- Szia.
- Mit keresel te itt? – nevettem. – Akkor Diana az a fekete ló?
- Igen. Öhmm… Ideköltöztem és itt vannak a lovak bértartásban.
- Végleg..?
- Valószínű. – mosolygott.
- Viszont nekem már mennem kellene lovagolni, húzós nap lesz a mai. – jutott eszembe.
Szélesen elmosolyodott. Amikor kiértünk a pályára állítottam a kengyelen, meghúztam a hevedert és nyeregbe pattantam. Dynamite nyugodtan állt, a jelzésemre várva. Lábszárammal finoman megszorítottam az oldalát, mire ő elindult. Mentünk pár kört lépésben a pályán. Dynamite-nak nagyon puha mozgása volt, viszonylag lassú, de térölelő. Nagyokat lépett alattam. Amikor a fedett pálya felöli oldalon jártunk, megpillantottam Shelbyt, aki éppen Ascabant vezette be a fedelesbe.
- Shelb! Figyelj!
- Igen?
- Hogyhogy itt van Jake? Mármint nekem is elmondta, ideköltöztött meg minden, de vagy nyolc bértartó luxusfarm van itt a környéken, hogy keveredett pont ebbe a lovardába? – kicsit kiborultam, bár én sem értettem miért. Talán csak furcsa volt, hogy Jake, egy számomra még elég idegen srác pár hétvégi beszélgetés után, hirtelen belép az én világomba, pedig azt hittem végleg eltűnik belőle.
- Én sem tudok sokkal többet, mint te. Azt mondta Jane miatt jött, mert a környék legjobb belovaglója és Jake meg ugye most lovagolja be a csikóját. Meg ugye téged is keresett.
- Engem? De miért keresett?
- Azt nem mondta, csak, hogy nem ért el a mobilodon.
- Akkor az volt az a sok nem fogadott hívás… Nem a mobilomban van meg a száma és nem tudtam ki az. Hát oké…
Láttam Shelby arcán, hogy nem érti, miért vagyok ideges, de gondolom nem akart most rákérdezni. El is terelte a témát.
- Mit csinálsz Dynamite-tal?
- Elkezdek foglalkozni Pollyval és keresek neki megfelelő lovat. Calin nem akarom oktatni, Jasmine-nel meg nem bírna. Úgyhogy kipróbálok néhány lovat.
Bólintott aztán elvezette Ascabant. Visszamentünk a pályára és még néhány kör után elkezdtünk ügetni. Ügetése is kellemes volt. Csináltam vele egy-két patanyomfigurát, majd beugrattam vágtába. Ebben a jármódban is éreztem a puhaságot, de vágtában emellé lendület is társult. Vágtában is mentem vele kicsit, majd felvettem ügetésbe és rámentem egy járóiskolára. Azon is szépen átment, nem vesztette el az ütemet, nem gyorsult fel vagy lassult le hirtelen. Úgy döntöttem ráviszem egy kis x-re. Lassított előtte, de nem akart megállni és a lendülete is megmaradt. Mentem vele két kört és rávittem egy kisebb oxerre. Ezen is jól átment. Ezt a két akadályt és egy – a többihez képest nagy – meredeket próbálgattam vele, de sehol nem volt gond. Nem gondoltam, hogy ilyen jó formában van. Eldöntöttem, hogy szombaton elkezdem Pollyt oktatni rajta. De még kipróbálom ma Hannah-t és Holly-t is. Egyelőre lejártattam Dynamite-ot és kipróbáltam a többi lovat.

*

Délelőtt jól megdolgoztattam Jasmine-t ezért délután inkább csak kimentem vele egy nyugis terepre. Mikor elindultam a hátsó kapuhoz vezető ösvényen, valaki odaügetett mellém. Egészen elmerültem gondolataim sokaságában, ezért eléggé megijedtem, amikor ott állt mellettem Diana, nyergében Jake-kel.
- Evie!
- Oh, szia!
- Terepre mész?
Bólintottam.
- Mehetek veled? – „Már csak ez hiányzott!” válaszoltam magamban.
- Persze. – mondtam olyan barátságosan, ahogy csak tudtam és elmosolyodtam. Ez úgy láttam meggyőzte Jake-et.
- Hol voltál a hét elején? – érdeklődött.
- Olaszországban. Elkísértem anyáékat.
- Pontosan hol?
- Egy kis városban Velence közelében. Szép volt, csak már egy kicsit unalmas. – mosolyodtam el.
- Tényleg semmi érdekes nem történt? – csodálkozott.
- Nem. Pontosabban rámszállt valami bunkó srác, akit nem volt túl egyszerű lerázni, de egyébként semmi.
- Rádszállt? – őszintén elgondolkoztam, hogy ez őt vajon miért érdekli…
- Csak próbált befűzni és nem bírtam lerázni, de beszóltam neki és otthagytam.
Nevetett.
- Ügetünk? – kérdeztem.
Lassú ügetésre váltottunk. Jake-en látszott, hogy folytatni akarja a beszélgetést, de nekem nem sok kedvem volt hozzá. Előrehajtottam Jasmine-t, mire ő készségesen megnyújtotta lépteit. Jake még új volt nálunk, ezért nem tűnt fel neki, hogy a romantikus erdő helyett kerülő úton megyek. Hamarosan az ügetést vágtára váltottuk. Jake rögtön felzárkózott. Egymás mellett galoppoztunk a mezőn, amikor megpillantottam a patakon átvezető hidat.
- Lassíts! – szóltam.
Bólintott és felvette Diana-t lépésbe. Én is így tettem majd előrementem, hátha Diana nem mer rámenni a hídra egyedül. Jasmine magabiztosan sétált át a fahídon, Diana viszont a híd közepén megtorpant. Jake próbálta továbbhajtani, de sem előre, sem hátra nem ment. Jake tovább próbálkozott. Diana csak idegesebb lett és felágaskodott.
- Várj! – szóltam Jake-nek. – Odamegyek Jasmine-nel, hogy lenyugodjon.
Odalépegettem lovammal és elmentünk Diana mellett.
- Fogd!
Jake hallgatott rám. Visszafordultunk és lassan elindultunk feléjük. Amikor odaértünk Diana még félt ugyan, de becsatlakozott. A hídról leérve egy újabb mezőre jutottunk. Alkonyatig kanyarogtunk a környező farmok között. A híd felé közeledtünk és megpillantottam, hogy megsérült.
- Jézusom! – sikítottam. – A híd!
Jake hirtelen odanézett. A híd korlátja letört és az alap is besüllyedt. Amikor közelebb értünk, láttuk, hogy az a lécek is szilánkosra törtek.
- Mi történt? – nagyon megijedtem. Bele sem mertem gondolni, mi történhetett az elmúlt két órában.
- Fogalmam sincs. – Jake is meglepődött. – Hol tudunk még átmenni?
- Hááát van egy híd a Golden Valley Ranch mellett, de az innen 15 km…
- És a patak?
- Besüllyed az alja. Nem tudunk átmenni. Pláne nem mivel sötét van.
A következő egy órában a másik hidat kerestük.A mobilom hirtelen csörögni kezdett.
- Evie! Hol a frászban vagytok? Ugye nem történt semmi?
- Nem, nincs semmi gond csak áttört a híd és most útban vagyunk a másik felé.
- Akkor jó. Mikor értek haza?
- Fél óra.
- Várlak… Evie!
- Igen?
- Biztos nincs baj? Mármint úgy értem Jake-kel.
- Öhmm… Most semmi, de majd este beszélünk.
- Oké.
Letettem a telefont. Tudtam, hogy már Shelby is úgy érzi, valami nincs rendben. A másik híd az erdőnél volt. Belovagoltunk. Próbáltam nyugodtnak tűnni, de nem bírtam leplezni a félelmemet.
- Ijesztő ez az erdő! – tört ki belőlem.
- Félsz? – kérdezte nevetve.
- Igen. Figyelj, sötét van, egy még sötétebb erdőben vagyunk és… lány vagyok. Megengedhetem magamnak ezt a luxust. – nevettem.
- Azt rögtön gondoltam. – ő is nevetett. – Gyere közelebb! Ha nem maradnál le nem félnél annyira.
Odaügettem mellé.
- Jobb? – közel hajolt hozzám, alig volt tíz centi az ő arca és az enyém között.
Újra visszatért az irritáló zavar, amit vele kapcsolatban éreztem. Pedig már jól elvoltunk. Elhúzódtam tőle. Az út további része halálos csendben telt. Amikor visszaértünk, Shelbyvel és Kate-tel gyorsan megetettük a lovakat. Jake sietett haza. „Vajon miért?” Elég valószínű volt, hogy miattam. Amikor végeztünk az etetéssel mi is hazamentünk.

*

Anyáék nem voltak otthon és nem akartam egyedül lenni ebben a nagy házban, inkább áthívtam Shelbyt. Egész este beszélgettünk.
- Na, Evie beszélj! Mi történt? Miért vagy ilyen fura, ha szóba kerül Jake?
- Tulajdonképpen… Nem is tudom. Talán az zavar, hogy azt hittem Jake végleg eltűnik az életemből. És nem. Itt van… és nyomul.
- Mi? Hogy nyomul?
- Igen. Ma terepen egész végig azon ügyeskedtem, hogy ne kelljen beszélgetnünk. Aztán este az erdőben megtört a jég. Végre képes voltam vele pár szót váltani, anélkül, hogy kellemetlenül érezném magam. Viszont akkor egymás mellett lovagoltunk. És ÚGY nézett rám… Onnantól végem volt. Megijedtem. Nem tudtam mit csináljak… végül messzire elhúzódtam tőle és már nem beszéltünk többet. Már nem is köszönt. Pedig még barátság is kialakulhatott volna közöttünk. De csak BARÁTSÁG! Érted? Ez nekem sok. Nem akarok komoly kapcsolatot. Sőt nem is akarok semmilyen kapcsolatot. Nem akarok most pasit.
- Megértelek. Ez nekem is sok lenne. És, hogy így mondod, tényleg nyomulhat. Ma többször is kérdezett felőled. És amikor Zara dobta Mattet, Matt nagyon begurult és kitalálta, hogy újra felszed téged. El is újságolta Jake-nek. Hát ő meg eléggé bepipult, csak leplezte.
- Matt fel akar szedni? És ezt csak most mondod?
- Ne haragudj, csak eddig nem voltál itthon...
- Hát már mindegy, de mi is volt? Mit akar Matt?
- Zara ejtette, amikor elmondtam, hogy mindenről hazudott neki és…
- Várj! Ki az a Zara?
- Matt akkor aktuális barátnője volt. Na, szóval, Zara ejtette és Matt kitalálta, hogy normális kapcsolatot akar – már ha ez Matt-től lehetséges. És rád gondolt. Bár nem igazán értem, hogy miért most jött rá, mit akar… Szerintem van valami hátsó szándéka. De ki tudja? Te mit gondolsz?
- Biztosan van hátsó szándéka.
- Szerintem is. 
- Jake-kel mit csináljak? Úgy látszik ő sem csak a barátom akar lenni…
- Nem tudom. Te mit akarsz?
- Barátságot. Azt hiszem. Igen, csak barátságot.

*

Reggel úgy döntöttem, elviszem Susie-t a farmra, hogy ne legyen itthon egyedül. Mielőtt kiindultunk a buszmegállóba, ráraktam a szájkosarat. Lassan sétáltunk el a szomszéd utcáig. Susie nyugodtan ült végig a lábamnál, amíg mi ébredeztünk. Mivel – szerencsénkre – a külváros „lovardás” részén is sokan laktak, a busz bement egészen a dűlő végéig. A buszmegálló pont a magánistálló előtt volt, ezért nem kellett valami sokat sétálnunk.Elővettem a táskámból az elektromos kapu kulcsát és kinyitottam. Most kivételesen nem az istállóhoz siettem, hanem Kate házához. A nagy házat még nagyobb udvar vette körül, ahol Kate és Cinti kutyáinak bőven volt hely. Kate „kutyagyűjtő” volt, a kennelsor mellett az udvarom három berni pásztor, két golden retriver sétált, és a teraszon is feküdt egy kis beagle. Állatait a legjobb vérvonalakból vette és kiállításokra hordta. Kate az erkélyen reggelizett Cintivel amikor beléptem az udvarra. Integettem neki és szóltam, hogy elengedem Susie-t. Border collie-m rendszeresen járt ide, így a kutyusoknak már nem kellett bemutatni. Elköszöntem Susie-tól és rohantam az istállóhoz. Megetettük a lovakat. Amíg Jasmine és Caligula csámcsogtak, gyorsan leápoltam őket. Hamarosan megérkezett Polly is.
- Szia! Polly pucold le Dynamite-tot, rajta fogsz lovagolni!
Polly vidáman szaladt be a nyergesbe, hogy Dynamite keféit kihozza. A lóápolással gyorsan végzett, ami nem is csoda, hiszen itt főleg ezt csinálja, és már van rutinja bőven. Felnyergeltük a nagy heréltet és kivittük a pályára. Megpróbáltam Pollyt feldobni, de közben nem tudtam mit csinálni a futószárral. Ahogy ügyetlenkedtem nem vettem észre, hogy valaki odalépett mögém. Jake? Meglepődtem, amikor az ő hangját hallottam.
- Hagyd csak! Majd én felrakom. – mielőtt hátrafordultam volna, Jake megfogta a kezem és óvatosan arrébb tolt.
- Oh, köszi. – rámosolyogtam. De most nem csak színleltem. Azt hittem ma egész nap nem fog hozzám szólni, de mégsem így történt.
- Nincs mit.
Polly megelégelte, hogy egyedül ő nem ismeri a farmon az új lovast és rákérdezett.
- Ő kicsoda Evie? – szólt kislányos hangja.
Magamban nevettem.
- Jake. A lovai itt vannak bértartásban. De szerintem tőle is megkérdezhetted volna, nem harapja le a fejed. Vagy igen, Jake? – pimaszul mosolyogtam rá. Meglepődött. De ami a legfurcsább, hogy én is.
- Hát nem is tudom. – nevetett – És téged hogy hívnak?
- Polly.
- És most gondolom Evie oktat.
Jake rám nézett mire bólintottam.
- Segítsek?
- Miért ne? Majd rakosgatod a rudakat.
- Oké.
- Ti együtt vagytok? – kérdezte Polly kuncogva.
- Nem! – vágtam rá hirtelen – Dehogy! Csak barátok vagyunk. Nem járunk!
- Öhmm. Ja.
Polly kuncogott, amikor meglátta milyen arckifejezéssel nézek Jake-re.
- Ezek után már mit mondjak? – nevetett – Azt hiszem te már elég érthetően elmagyaráztad, hogy nem.
Hát igen. De vajon Jake-et ez zavarja? Nem tudtam eldönteni. Most mintha megértette volna, hogy barátságnál több egyelőre nem lesz közöttünk.
- Ügetés Polly!
Polly beugratta Dynamite-ot ügetésbe és ment vele pár kört.- Szép, most gyilkos leszek, de nem baj. A lábad vedd ki a kengyelből! Három kör tanügetés, három könnyű és így tovább.Gyorsan lement a három kör tanügetés, és könnyűnél Jake beleszólt.
- Jobban állj ki a kengyelből! – szélesen mosolygott és közben rám nézett. Éreztem, hogy a mosoly nekem szól. Polly lassan belerázódott és visszarakhatta a kengyelbe a lábát.
- Polly, most elengedünk titeket. – lecsatoltam a futószárat – Menj ki nagykörre! Menj vele pár kört könnyűügetésben és csinálj vele minden hosszúfal végén egy kiskört!
Polly már messze járt, mi pedig besétáltunk a pálya közepére.
- Most kik vannak itt a tanyán? Mert úgy látom a verseny miatt kicsit megritkult a társaság…
- Öhmm… Rajtunk kívül itt van Matt és Page, de ők terepen vannak. Stella azt hiszem az istállóban, a többiek pedig a versenyen.
- Jane?
- Nem jön ma. A keresztfiával ment valahová. Miért?
- Csak meg akartam kérni, hogy segítsen kicsit a csikónál. De ha nincs itt, jó leszel te is…
- Én? Miből gondolod, hogy nekem van erre időm?
- Én is segítek neked oktatni.
- Hát jól van. Elvállalom. – mosolyogtam. Elégedett vigyort láttam az arcán.
- Polly, most ezt csináld meg másik kézre! – Jake-hez fordultam – Te pedig rakj ki egy járóiskolát!
- Igenis!

*