9.fejezet: Bár lennék inkább egy vígjáték
boldog szereplője...
Mikor visszaértünk a magánistállóba, ott már a feje tetejére állt minden. Page és Jake Ascabant vezették. Azt hittem menten elájulok. Ez nagyon sok volt nekem. Shelby odament és elkezdett velük kiabálni. De Jake sem volt valami finom. Úgy döntöttem én még nem verem ki a balhét, inkább csendben maradok és figyelem az eseményeket. Vajon Jake miért hozta vissza Page-et? Lehet, hogy jóban vannak, de attól még nem kell feltétlenül itt találkozgatniuk. Nem igazán értettem. Ráadásul még itt fontoskodik is. Azt tartottam legjobb megoldásnak, ha jó messzire elmegyek innen.
- Figyelj Polly! Kimegyünk lovat úsztatni! Menj és ápold le Dynamitot!
Bementem az istállóba, hogy lerakjam a cuccaim. Valaki a hátam mögött a nevemen szólított.
- Matt? - hátrafordultam.
- Figyu, cica! - ez a kezdés nem volt új Matt-től, de mégis meglepődtem - Tudod, engem marhára idegesít ez az idegbeteg meg a buzgómócsing babája. Te elég jó vagy hozzá, hogy kicsináld őket, ha akarod. Én pedig tudok segíteni. Benne vagy?
- Hogy érted ezt?
- Van sejtésed róla, hogy Jake miért hozta ide Page-et? Elvégre így, hogy már csak fél napot van itt, máshol is találkozgathatna vele.
Felhúztam a szemöldököm, mert mindig nem tudtam mire akart kilyukadni.
- Jake még mindig járni akar veled. És Page-et csak arra használja, hogy féltékennyé tegyen. De te és én...
- Vágjunk vissza Jake-nek?
Matt szélesen elmosolyodott és bólogatott.
- Szóval adjam elő, hogy veled járok, hátha feladja és elküldi Page-et. ...Szerintem ez nagy hülyeség, de ha nem lesz jobb ötletem, átgondolom.
Felvettem Caligula ápolódobozát és a szerszámait. Mattel eindultunk a karám felé. Jake az istálló melletti padon ült, Page-dzsel az ölében és egymást nyalták-falták. Aztán Jake rámnézett, majd mégjobban magához szorította Page-et. Mattnek igaza lehet, de attól még ez nem biztos, hogy jó megoldás. Elindultam Caligula karámja felé. Cali már nagyon várta, hogy kihozzam. Felraktam rá a kötőféket és kikötöttem a karámfalhoz. Leápoltam és felnyergeltem. Jake és Page arra andalogtak Powert vezetve. Jake súgott valamit Page fülébe. Page Caligula mellé állította Powert amíg várakoztak, hogy Jake kinyissa a kaput.
- Nem lesz ez kicsit közel Page? – szóltam a lányra.
- Ugyan már.
Lehajoltam, hogy felvegyem Cali ínvédőit. Egyszer éles nyerítést halottam és láttam, hogy Caligula ugrik egyet hátra. A szár után nyúltam és sikerült elkapnom a lovat. Page is elkapta Powert.
- Mégis közel volt. – morogtam. Page bevezette a nagy mént a pályára. Én még felraktam az ínvédőket, majd felültem Calira és odamentünk az istállóhoz. Stella már segített Pollynak felnyergelni és fel is dobta a lányt a nagy lóra.
- Szedd össze a szárakat! Igazítsd meg a lábad, húzd ki magad! – szóltam Pollynak. A lány készségesen csinálta, amit mondtam neki. Intettem, hogy jöjjön ide mellém. Elindultunk az aszfaltozott úton, amelyet magas nyírfák szegélyeztek.
- Nyomd le a sarkad!
Polly bólintott. Azt vettem észre, hogy egy ló vágtázik felénk. „Már megint elszabadult Power?” sóhajtottam. Láttam, hogy most lovas is van rajta. Pár másodperc alatt utolért minket.
- Sziasztok! Mehetek veletek terepezni? – ártatlanul vigyorgott. Úgy csináltam, mint akt ez meghat.
- Oh, persze! Jössz utánunk vagy elől mész?
- Menj csak előre!
A terep nagy részén ügettünk. Ez persze Page-re nem vonatkozott, aki folyamatosan vágtázott Powerrel. Állandóan ráhajtotta Dyno-ra. A hatalmas sárga lovat nem nagyon érdekelte, hogy Power ott liheg a hátsó felében. Azon gondolkodtam, vajon volt-e már terepen ez a csikó. Valószínűleg nem. Amikor odaértünk a tóhoz, levettük a nyergeket és újra felültünk. Előrementen Caligulával. Page betolakodott Polly elé. Power nagyon közel jött Calihoz. Éreztem, hogy meginog alattam a ló és hátrúg. Cali előreugrott, én pedig elvesztettem az egyensúlyom. Előrebuktam, ráestem a vállamra és belecsúsztam a vízbe. Közben ő is beugrott. Hirtelen föleszméltem és elkezdtem Cali felé úszni, hogy elkapjam. Közben Power megrúgta Dyamite-ot, majd vad hisztibe kezdett és ledobta Page-et. Elkezdett galoppozni és körbevágtázta a tisztást ahol voltunk.
- Gratulálok Page! Én lezuhantam, Polly is közel volt hozzá és a lovak is megőrültek MIATTAD. Erre már nem akarok semmit mondani, úgyhogy legyél olyan kedves és tűnj innen el, de nagyon, nagyon messzire!
- Milyen alapon akarsz te engem innen elküldeni? – nézett rám szemrehányóan.
- Még neked áll feljebb? Polly az egyetlen oka, hogy nem üvöltöm le itt és most a fejed. Mert az egy dolog, hogy magadat veszélyezteted ezzel a hiányosan belovagolt csikóval, de már mások is megsérültek, a TE hülyeséged miatt. Egy szavamba kerül és ha Kate visszajön, te az istállónak a közelébe nem jöhetsz, de még a marha intelligens barátod sem.
- Csak féltékeny vagy amiért ÉN járok Jake-kel és nem te! – ordította.
- Én ugyan miért lennék féltékeny rád? Ha egy kicsit is érdekelne Jake, már tettem volna valamit annak érdekében, hogy mi jóban kegyünk. Te csak eszk... - inkább visszafogtam magam és nem engedtem kicsúszni a számon amit Matt mondott. Nem akartam, hogy Page átszabva adja át Jake-nek.
- Ribanc! – hisztérikus sikításban tört ki, majd elszaladt, hogy megfogja Powert. Intettem Pollynak, hogy jöjjön be utánam a vízbe. Polly láthatóan meg volt szeppenve. Ezen nem csodálkoztam.
*
Mikor visszaértünk a farmra, nem láttam senkit az istálló közelében. Leszerszámoztuk a lovakat és kiengedtük őket a legelőre. Polly elindult a buszmegálló felé én pedig előrementem, hogy megkeressem a többieket. Kate udvarában hangokat hallottam, úgyhogy odamentem. Valaki feküdt az egyik napozó ágyon a teraszon, a többiek pedig körülötte. Elkezdtem feléjük futni. Egyszer csak földbe gyökerezett a lábam és felsikítottam.
- Matt! Úristen! Mi bajod van?
Odarohantam és letérdeltem mellé. Fájdalmas arckifejezéssel a combját szorította. Arca összerándult a fájdalomtól. Nem válaszolt. Kate-et nem láttam, Stella telefonon beszélt valakivel, Laura és Shelby pedig a kutyákat vitték be a kennelekbe, hogy ha jönnek a mentősök, ne akadályozzák a munkájukat. Hamarosan Kate három nagyobb darab férfi és egy gondterhelt arcú idősebb nő társaságában elindult felénk. A mentőautó szirénája nem állt le, az első karámokban a lovak idegesen rohangáltak fel-alá. Nem tudtam mit csinálni az ijedtségtől csak vártam, hogy történjen valami. Olyan érzés kerülgetet, mint még soha. Bepánikoltam, nem is igazán értem miért. Két férfi rásegítették Mattet a hordágyra, a nő pedig megvizsgálta és megkérdezte Kate-től, hogy mi történt.
- Úgy tíz perce nem bírja behajlítani a térdét és fel akart jönni hozzám, hogy vigyem be a kórházba, de a teraszon összesett. Azóta nagyon fáj a combja.
Mattből is próbáltak kiszedni valami használható információt, de a fájdalomtól csak dadogni tudott. Laura beült mellé a mentőbe, mi pedig Kate-tel, Shelbyvel és Stellával utánuk mentünk. Csak később értünk oda és mire megérkeztünk már ultrahanggal és röntgengéppel megvizsgálták és vért is vettek tőle. A kórházban egy rezidens jött oda hozzánk.
- A doktor úr elment bemosakodni és engem kért meg, hogy tájékoztassam önöket Matthew állapotáról. - kezdte - Azonnal meg kell műteni, erre perceken belül sor kerül.
- És pontosan mi baja van? - érdeklődött idegesen Stella. - Ugye nem fog...? - hirtelen elhalkult.
- Egy daganatot találtunk a combjában. A műtét elég kockázatos, mert ez viszonylag közel van az ütőérhez. De a doktor úrnak már rutinműtét. - látta, hogy ez nem nagyon győzött meg senkit, ezért hozzátette - Nyugodjanak meg, biztosan meggyógyul!
Nem tudtam, elhigyjem-e, de próbáltam optimista fejjel tekinteni a dolgokra.
*
Mikor Matt felébredt, megkért minket, hogy amíg a testvérei meg nem érkeznek, maradjunk vele. Ez nagyon meglepett, hiszen úgy pár órája egy ilyen kérést Matt nagyon gyerekesnek tartott volna. Mi Shelbyvel visszamentünk a farmra, hogy bevigyük a lovakat az istállóba, hiszen vihar közeledett. Ezután újra beugrottunk a kórházba. Shelby még beszélni akart valakivel, én addig egy padon ülve vártam rá. Egy fiatal srác leült mellém.
- Szia, Ted vagyok. Nagyon nagy bunkóság lenne egy beteg hozzátartozóját zaklatni?
- Rám gondolsz?
Bólintott.
- Nem zavarsz. Amúgy Evie vagyok.
- Olyan ismerős vagy nekem. Nem találkozhattunk már valahol?
- Lehet. De nem tudok róla.
- Na és, hogy kerülsz a kórházba? Valakid beteg?
- Barátom. Ma műtötték.
- Az apám ma műtött egy korodbeli srácot. Matthew White?
- Igen.
- Pasid? - vigyorgott.
- Nem. Csak régóta ismerem. - Shelby jelent meg a folyosó végén. Kicsit felvidultam, amiért nem kell tovább itt ücsörögnöm. Így, hogy nem az orvosi oldalról közelítettem meg a témát, elég lehangoló volt a kórház.
- Ha akarod megkérdezem apámat, hogy mi van vele... Persze ha érdekel. Jamie nem adhatott túl sok infót.
- Érdekel, persze. De ki az a Jamie?
- Jah, csak a rezidens akivel beszéltetek.
Bólintottam. Shelby egyre közeledett és én kipillantottam felé.
- Nah, én asszem megyek. Majd elmondom mi újság, ha legközelebb jössz.
- Oké. Köszi. - rámosolyogtam. Furcsa volt, hogy ilyen kedves, de azért örültem neki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
