11.fejezet: Jól alakul...

Miután lement a verseny és elvitték a lovakat, hazamentem, hogy kipakoljak az új lakásombam. Ezt még a tizenhetedik szülinapomra kaptam anyáéktól, hogy közelebb legyek a mostani iskolámhoz és az egyetemhez is. A lakás nagyon modern volt és gyönyörűszép. Jóval kisebb, mint amiben anyáékkal laktam, de a szobái mégis tágasak és stílusosak. Az egyik kedvenc szobám benne egy hosszú, kifutószerű gardrób volt, a végén hatalmas tükörrel. A garázsban bőven elfért a kocsim és egy nagy beépített szekrény a lovas cuccaimnak. Egész este pakoltam, nem tudtam, mit hova rakjak. Először a gardrób telt meg, majd a többi szoba is. Éjszaka holt fáradtan dőltem be az ágyamba. Shelby Jasonnál aludt. Amikor délután Jasonnel beszéltem elég izgatott volt. Volt egy olyan érzésem, hogy tervez valamit, de az új lakás túlságosan lefoglalt ahhoz, hogy foglalkozzam vele.

*

Reggel vidáman ébredtem. Az új szoba mér kicsit furcsa volt, de örültem, hogy itt ébredtem fel. A fény csak rejtelmesen világította be a szobát. Mielőtt felkeltem volna csörgött a telefonom. Felvettem.
- Tessék?
- Szia, Evie! Ted vagyok.
- Tudom. - elmosolyodtam.
- Nem lenne kedved ma este eljönni étterembe? - szerintem ő is mosolygott a vonal másik végén. Azért meglepődtem.
- De lenne. Hova akarsz menni?
- A Golden River-be. De ha te máshova akarsz, akkor nem kell feltétlenül oda...
- Tökéletes. Azt a helyet én is szeretem. Hét órakor ráérsz?
- Igen. Elmenjek érted?
- Megköszönném.
- Oké. Hétkor nálad.
- Oké.
- Címet adsz, vagy csak körözzek Lexingtonban és majd meglátlak valahol? - nevetett.
- Körözz... Tudod a címem. Tegnap hazahoztál.
- Este megyek. Szia szívem!
- Szia. - elmosolyodtam. Tudtam, hogy az a "szívem" csak poén volt, de azért éreztem mögötte mást is. És jól esett.
Gyorsan letusoltam és kimentem a lovardába. Stella megkért, hogy foglalkozzam kicsit Monacoval. Lepucoltam, felnyergeltem és kivittem az ugrópályára. felkapcsoltam a kantárra a futószárat. 5-5 percet léptettem mindkét kézre, majd jeleztem, hogy ügessen. Most a futószárazás lényege nem a bemelegítés volt, hanem az, hogy megfigyeljem a hibáit, amiket később korrigálnom kell. Teljesen a ló megfigyelésére hangolódtam ezért Shelby zavart hangjától megriadtam.
- Evie.
- Szia, Shelby, mi a baj? - kérdeztem. Láttam rajta, hogy baj van, mégozzá nem is kicsi.
- Tegnap.. - sóhajtott - Lefeküdtem Jason-nel...
- Dehát az jó, nem?
- De... annak kéne lennie... csak megigértem anyának valamit és nem tartottam be. Utálok anyának hazudni tudod jól... imádom őt és mérges lesz.
- Dehogy lesz mérges. Ismeri Jason-t, tudja hogy jártok, tudja hogy szereted őt, hol itt a probléma? Szerintem megbízik bennetek. Elvégre maholnap 18 éves leszel, egyedül élsz és hozol döntéseket... meg fogja érteni.. Shelby... felnőtt nőként kezel...
- Tudom...
- Akkor hívd föl, mond el neki...
- Nem lehet... nem tudom...
Ismét sóhajtott.
- És a legdurvább az, hogy szerintem Jason is haragszik rám...
- Ugyan miért?
- Nem tudom. Reggel nagyon nyomasztott ez az esti dolog és bunkó voltam vele. Ő meg szerintem már megunta a hisztijeimet. Szerencsém lesz, ha nem szakít velem.
- Ugyan már... Most biztos hogy nem fog veled szakítani... egy ilyen este után... ha csak nem arra utazott, amire Matt, de nem hiszem. Nagyon régóta ismerjük már mindketten.
- Hát ja... na jó, kiviszem Mary-t és Rose-t a nagy legelőre, vigyem Jasmine-t?
- Ahha, lécci!
- Oksa.
Felültem Monacora és a mai edzést arra fordítottam, hogy javítsak a jármódokon.

*

Este készülődtem a vacsorára. Sokat agyaltam rajta, hogy mit vegyek fel, elvégre a Golden River egy igen elegáns és drága étterem, ahová tényleg csak az elit jár. Nem akartam alulöltözött lenni. Kétségbeesetten hívogattam Shelbyt, de nem vette fel.
- Úristen Shelby! Mit csinálsz? - kiáltottam idegesen a még kicsöngő telefonba. Lezuhantam az ágyra. Kezdtek lassan kitisztulni a gondolataim. Végül kiválasztottam egy fekete Dolce&Gabbana ruhát és egy Brian Atwood magassarkút. Szolidan kisminkeltem magam és megcsináltam a hajam.Felvettem még egy Swarovski karperecet és egy világosbarna kabátot is, ami ugyanolyan színű volt, mint a cipő. Mikor egy Guess táskába pakoltam, csörgött a telefonom. Gyorsan kirohantam a házból és bezártam magam mögött az ajtót. A ház előtt egy csillogó Porsche állt. Leesett az állam. Csodálkozva szálltam be a halvány bézs kocsiba.
- Hello Ted! - két puszival köszöntöttem.
- Hello! Csinos vagy. Mint mindig.
- Oh, köszi. Öltöny? - mosolyogva felhúztam a szemöldököm.
- Melletted nem jelenhetek meg hawaii shortban.
- Szerintem az étteremtől jobban függ. De azért vettem a bókot.
- Remélem is. Na, indulunk?
Elkezte brummogtatni a motort. Nevettem, mire elindultunk. Az étterem gyönyörű volt. Anyáékkal már  nagyon sokszor voltam itt, de Ted egy olyan eldugott helyen foglalt asztalt, amilyet az étteremben még sohasem láttam. Leültünk. Telefonom rezgett a táskámban.
- Bocs, lenémítom.
Elővettem a mobilom. Matt volt. Ideges lettem és kinyomtam. Rendeltünnk kaját.
-Ideges vagy. Ki hívott? -étdeklődött.
- Matt. - kicsit elsápadtam.
- És ez ekkora baj?
- Nem csíp téged.
-Ennyire fontos neked a véleménye?
- Nem. De régóta ismerem és tudom, hogy szereti olyan dolgokba ütni az orrát amihez semmi köze. És félek, hogy belhézni fog.
- Miattunk? - ennyire haladnánk? Ez kicsit kizökkentett az előbbi gondolatmeneteből.
Bólintottam.
- Figyelj, simán lerendezem a csávót.
- Éppen ettől félek.
Sóhajtott. - Nem lesz baj.
Őszintén reméltem, hogy igaza van. Az este többi része jó hangulatban telt.

* 

Tíz óra volt, amikor Ted fizetett és elindultunk a parkolóba. Egy fekete kapucnis srác állt a falnak dőlve.
- Matt? – lepődtem meg. Honnan tudja, hogy itt vacsoráztunk?
Matt közelebb jött, már-már idegesítően közel és gyilkos szemekkel méregetett.
- Mit képzelsz magadról te hülye ribanc?! Engem lekoppintasz, de ha ez a pénzes bunkó mond valamit, arra rögtön ugranod kell.
- Nincs semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok vagy mit nem. Hagyj békén, Matt!
Ellökött magától.
- De nagy a szád! Nem hallottad, hogy hagyd békén? - Ted elém állt és fenyegetően nézett Matt-re, mire ő megfogta Ted ingjét és elkezdte rángatni.
- Mi van? Összegyűrődik a drága ruhád?
Ted behúzott neki egyet. Úristen! Visszafojtottam egy sikolyt. Most mit csináljak? Nem akartam, hogy összeverekedjenek. Matt éppen ütésre emelte a kezét, amikor hirtelen ötlettől vezérelve odarohantam és hasba vágtam. Gyűlölködő tekintettel nézett rám. Ted meglepődve állt előttem. Megragadtam a karját és a kocsi felé kezdtem rángatni.
- Várj, még tudnék neki mit mondani! – szólt dühösen.
- Nem, Ted. Azzal nem oldasz meg semmit, ha megvered. Menjünk haza!
Valószínűleg igazat adott nekem, mert elővette a kocsi kulcsot és kinyitotta előttem az ajtót.