Első rész: Most vége?
Caligula lazán lépdelt alattam a fedelesben.
- Jó voltál, nagyfiú! – veregettem meg izmos nyakát.
Jane kisétált a pályáról és pár perc múlva Casperrel tért vissza. A nagy sötétpej ló üdvözlésképpen hörgött, mikor meglátta Caligulát. Lovam még jobban kinyújtózott, majd barátságosan nyihogott vissza. Néhány kört még léptem vele, aztán leszerszámoztam és beállítottam a lószoláriumba. Láttam rajta, hogy fáradt, ezért már nem nagyon piszkáltam, csak bevezettem a bokszába. Jasmine-t pedig kihoztam és alaposan leápoltam. Kantározás után felültem rá a fedett pályán. Először mentem vele 5-6 percet mindkét kézre és ügetésre váltottam. Próbáltam a csípőmmel minél jobban felvenni a mozgását. Csináltam vele ütemjátékokat, falanként váltogatva. Rövidfalon pedig beugrattam vágtába. Egy kört mentünk rövidvágtában, aztán felvettem ügetésbe és járóiskoláztam vele. Újra beugrattam vágtába. Hol nyújtottam, hol rövidítettem lépteit, majd párszor rálovagoltam egy 60 centis kis x-re.Csináltunk még patanyom figurákat, végül leléptettem. Nem akartam neki kemény edzést tartani, tegnap úgyis nagyon megmozgattam.
- Jason jön harmadiknak az OB-re? – fordult hozzám
Jane leérve egy kisebb oxerről.
- Tudtommal igen. Bár, ha így folytatja nem sok esélye lesz.
- Hát igen. 18-án lesz a verseny ő meg már két hete nem volt itt. És nem is tudom jön-e mostanában. – megugratott egy újabb akadályt és folytatta – Majd holnap vidd ki terepre Bundást! Én is ki akarom vinni Caspert, már úgyis rég volt a lovardán kívül.
- Oké. Hívom Pollyt is.
Bólintott.
Leszálltam Jasmine-ről, és épp nyitottam ki a fedeles kapuját, amikor rezegni kezdett a telefonom. Sárga kancám érdeklődve szagolgatta a zsebem. Bizonyára azt hitte, valami kaja mozog benne, mert amikor kivettem a kis ezüst mobilt csalódottam fordította el szép fejét.
- Szia!
- Szia, Evie! Nincs kedved ma nálam aludni? –kérdezte Ted. Gondolom vigyorogva, mint mindig.
- Aludni van. De holt fáradt vagyok, és még holnap írunk bioszból. Arra is tanulnom kéne.
- Felőlem. Én nem foglak benne zavarni. Mikorra menjek érted?
- Fél hatra. Viszont akkor holnap el kell vinned a gimihez.
- Oké. Akkor majd megyek. Szia!
- Szia!
Letettem a telefont. Lepucoltam Jasmine-t és bevittem a bokszába. Előszedtem az előre összekevert lóvacsorákat. A hosszú bokszsorban minden ló hegyezte fülét és elégedett nyihogásba kezdett. Bementem a kékszemű sportpónihoz, hogy bevigyem neki az adagját. A kis ló idegesen kaparta a földet és szinte letámadta az etetőt. Megsimogattam fényes tarka szőrét. Ezután Holly-hoz siettem. A kanca kecsesen topogott a helyén, majd finnyásan beleszagolt az edénybe, mielőtt elkezdte volna falni annak tartalmát. Jasmine irigykedve nézte a mellette álló pej hannoverit, igazán oda sem figyelt rám, amikor beraktam neki az etetővödröt. Később eszmélt föl és hagyta ott a másik lovat. Caligula – mint mindig - nyugodt volt és kiegyensúlyozott. Nem problémázott, hogy kanca társai előbb ehetnek, megvárta, amíg megkapta a zab-táp keveréket. White Rose jellegzetes hangon „röfögött”. Pár perc alatt odaértem hozzá, de az alatt a kis idő alatt legalább hatszor körbefordult bokszában. A kajára jó pónihoz híven azonnal rávetette magát. Gyorsan összekaptam a cuccaim és elindultam hazafelé.
*
Jasmine-nel álltam a lószoláriumnál, amikor valami hátulról megtámadta a lábam. Ijedtemben ugrotam egyet.
- Úristen! – megfordultam és egy apró kiskutya nézett rám nagy szemeivel. – Atyavilág, de tündéri. Jézusom, de husi. – Sehlbyre pillantottam – Tiéd?
- Jaja.
- Mikor kaptad?
- Tegnap, Jasontől.
- Nagyon édes, felvehetem?
- Persze!
- Jaj és még ruhácskája is van. – ilyen édes kölyökkutyust még soha nem láttam – Egyszerűen imádnivaló. – megvakargattam a kutya hátát, aki erre kinyújtózott a kezemben és becsukta szemeit. Alig bírtam letenni, de Jasmine-t ki kellett vinnem. Kikötöttem a boksza elé. A kutyus egyfolytában a lábai között sündörgött. Jasmine nagyon óvatos volt a jövevénnyel, mindig a lába elé nézett, ha elindult valamerre. Elég vicces látvány volt, ahogy folyamatosan a földet bámulja és fülel. Kihoztam kancám cuccait a nyergesből és elkezdtem felszerszámozni.
- Evie? – a hang irányába néztem – Kijössz most terepre?
- A-a. Ugróedzésem van.
- Akkor megtennéd, hogy beviszed a fedelesbe Metist?
- Persze!
- Nyugodtan add oda Lara-nak vagy Jason-nek.
- Ok, sziasztok, jó terepet.
- Köszi.
Kivittem Jasmine-t az ugrópályára, ahol Jane várt rám. Éppen Mattet edzette az előbb.
*
Másnap délután Ted jött értem a gimibe. Puszit nyomtam a szájára.
- Szia szívem! – mosolyogtam.
- Szia!
Megcsókolt és kinyitotta előttem a bézs kocsi ajtaját.
- Milyen napod volt?
- Fárasztó. Képzeld, hétfőtől tanulunk keringőzni a szalagavatóra. De nincsen párom… - beleharaptam az ajkamba és ravaszul mosolyogtam rá.
Rám kacsintott. Gondolom értette a célzást.
- Veled mi volt ma?
- A sebészeten voltunk gyakorlaton, de elutazott a professzorunk, a vizitet pedig lekéstük. Az ügyeletes nővér balhézott, ha bármit is csináltunk a betegek körül. Gondolhatod milyen unalmas volt, csak tengődtünk egész nap a kórházban.
- Szegény. – néztem rá megértő szemekkel. Lassan odaértünk a házamhoz. – Nincs kedved kijönni velem a lovardába?
- Mit csinálok én ott? – kérdezte, de a szemén láttam, hogy el fog kísérni.
- Majd még kitaláljuk… - nevettem.
*
Ted ma elkísért a lovardába, ahogy megbeszéltük. Alapszinten ő is tudott lovagolni, sőt régebben díjugratni is tanult, de azt monda már nem érdekli. Kihoztam Jasmine-t, hogy leápoljam. Dynamite-ot már lepucolta valaki. Rávettem Tedet, hogy üljön fel Dynamite-ra. Felnyergeltem a lovakat. Tedet a büfénél találtam.
- Ted! - néztem rá dühösen. Cigizett. Kivettem a szájából a cikket és elnyomtam. - Megbeszéltük, hogy nincs cigi.
- Evie, ne legyél már ilyen gyerekes! Rossz napom volt.
- Te vagy gyerekes. - elvettem tőle a dobozt is - Egészségtelen. Amúgy meg büdös leszel tőle...
- Jól van. - megcsókolt. Ahogy elhajoltam tőle, kaparni kezdett a torkom. A köhögés tört rám.
- Ezt akarod? - felhúztam a szemöldököm. Eltoltam magamtól és visszaindultam az istállóba. Ted követett. Felültünk a lovakra és kimentünk a gyakorlópályára. Bemelegítettünk. Figyeltem, hogy lovagol.
- Egész jól megy! - néztem rá fülig érő szájjal - Ki is jöhetsz velünk terepre!
- Biztos, hogy akarom én azt? - nevetett.
- Igen, akarod. Látom rajtad.
Felém irányította a lovat és felhúzta a szemöldökét.
- Kérlek! A kedvemért... - odaügettem hozzá.
- Hát jó. - mosolygott.
Jane és Polly is becsatlakoztak hozzánk amikor mentünk terepre. Mikor visszaértünk a lovardába, bementünk a fedelesbe lejártatni. Elég furcsa látvány tárult elénk. Jenna Matt derekába kapaszkodva ült a srác mögött Kenya hátán. Így vágtáztak végig az egyik szabad mezőn.
- Hello! - köszöntem oda nekik - Ti együtt?
- Oh, csak... Igen. - Jenna láthatóan nem tudta mit mondjon, de végül kibökte az igazságot. Elmosolyodtam. Mindketten rázkódtak a nevetéstől. Még Matt is mosolygott, nem csupán egy érzelemmentes vigyort erőltetett az arcára. Talán rátalált akire igazán szüksége van?
*
Reggel álmosan kászálódtam ki a nyonyhába. Csöngettek. Egy kis, lyukacsos doboz állt az ajtó előtt. Kiléptem az ajtón. Megpillantottam Tedet.
- Na, hogy tetszik? - kérdezte elragadó mosollyal.
- Micsoda?
Felvettem a dobozt és óvatosan felemeltem a tetejét. Egy kis foltos szőrcsomó pillantott ki belőle, nagy barna szemeivel.
- Ez egy macska.
- Csodálom, hogy feltűnt. - nevetett Ted. Nem figyeltem oda rá, hiszen teljesen elvarázsolt az a különleges szempár.
- Jézusom Ted, ez nagyon aranyos! Ő az enyém? - próbáltam olyan édesen nézni a barátomra, mint a cica előbb rám.
- Nem kell így nézned, neked hoztam.
- Komolyan? Olyan imádnivaló! - szabad kezemmel megöleltem Tedet. - Gyere be!
- Már megérte a macska... - felnevetett.
Bementünk a konyhába.
- Honnan van?
- Bementem egy menhelyre, hogy hozzak Dena*-nak egy kutyát. És őt elhoztam neked.
- Imádlak! - mosolyogtam - De így hogy megyünk ma vásárolni?
- Csak nem szedi szét a lakást.
- Hát jó. De akkor lassan öltözöm.
Kivettem a hűtőből egy doboz tejet és egy kis tálkába öntöttem a macskának. Ted útközben vett neki kaját, úgyhogy azt is odaadtam neki.
- Mi a neve? - érdeklődtem.
- Heyla.
Megvakargattam a hátát. - Szia, Heyla!
Finom mozdulatokkal kortyolgatta a tejet. Szürkés-vöröses szőre még kócos volt és kicsit koszos is. Eldöntöttem, hogy ha hazajöttem megfürdetem. Bementem a gardróbba, hogy ruhát keressek magamnak. Felvettem egy fehér topot, arra pedig egy Next mókusos pólót. Felkaptam egy Gas farmert.A hajam begcopfoztam, az arcomra természetes sminket vittem fel. Magamra fújtam egy Nina Ricci parfümből. Cipőnek egy bézs Jimmy Choo csizmát választottam. Felkaptam egy fehér bézs táskát és belepakoltam. A cicát kiengedtem a teraszra és kiraktam neki a cuccait.
- Megyünk?
Ted bólintott. A környékbeli shopping city-be mentünk, ahol volt üzlet az összes kedvenc márkámból. Az egész délelőttöt itt töltöttük, ez után pedig elmentünk egy nagyobb bevásárlóközpont kisállatboltjába és bevásároltunk újdonsült kedvencemnek. Ma nem mentem ki a lovardába, mert a paciknak pihenőnapjuk volt, és kint voltak a nagy legelőn.
- Nem lenne kedved velem tölteni a karácsonyt? - érdeklődött Ted vidáman mosolyogva.
- De, persze! - Nagyon örültem, hogy megkérdezte. Anyáék úgysem lesznek itthon, Shelby pedig Jasonnal megy el valahová, szóval nem nagyon tudtam volna kivel karácsonyozni. Én nem akartam elhívni Tedet, hiszen eddig minden karácsonykor a családjával volt, és még meg is lepett, hogy idén nem ezt tervezi. - Jó, akkor szólok anyunak...
- Várj! Hogyhogy "szólok anyunak"? - Ez meg mi? Ezek szerint mégis a szüleivel töli az ünnpeket, csak most én is becsatlakozhatok...
- Hát, elmennénk a családomhoz. - látszott rajta, hogy összezavarta a reakcióm.
- Biztos, hogy az jó ötlet?
- Miért ne lenne az?
- Nem tudom. Még soha nem találkoztam velük és a karácsony egy elég családias ünnep. Nem akarok idegesítő, ismeretlen barátnőként belerondítani a karácsonyotokba.
- Ne csináld már! Te nem tudsz belerondítani az én karácsonyomba. De ha annyira zavar a gondolat, hogy akkor látod a szüleimet először, elmehetnénk velük valahová a hétvégén.
- Hát úgy már jobban hangzik...
Ted elmosolyodott. Mikor hazaértünk még segített kipakolni a kocsiból, de sietett el, hogy megszervezze a hétvégi programot. Szorongás fogott el. Vajon mit szólnak majd a szülei?
*Dena Ted unokahúga
*
Este felhívtam Shelbyt. Heyla odakuporodot mellém a kanapéra. Barátnőm a harmadik búgásra felvette.
- Szia Evie!
- Szia.
- Mi a baj? - Shelb már abból az egy szóból is tudta, hogy valami nincs rendben.
- Ted elhívott a szüleihez karácsonyra. Most meg velük fogjuk tölteni a hétvégét.
- És mi ezzel a baj?
- Ennek örülni kéne, de egyszerűen nem tudok... Egész délután azon gondolkodtam, vajon mi lesz, ha megismernek. Shelby, nekem nagyon fontos Ted és nem akarom, hogy ez véget vessen a kapcsolatunknak.
- Nem értelek. Miért vetne véget? - hangja zavart volt.
- Ha nem jövök ki jól a szüleivel.
- Biztos jóban lesztek majd. És egyébként sem hiszem, hogy annyit számítana Tednek, hogy mit gondolnak a szülei. Én legalábbis nem ilyennek ismerem.
- Talán igazad van.
Shelbynek sikerült megnyugtatnia. Még elmesélte nekem, hogy milyen volt a mai napja, majd álmosan elbúcsúzott.
*
Másnap reggel a telefonom ébresztett.
- Jó reggelt szépségem! - erre a mondatra elmodolyodtam.
- Szia Ted!
- Anyuék ma ráérnek vacsorázni. - elkomorodtam - De nálunk. Este hétkor ráérsz?
- Ohmm.. igen. - nem igazán tudtam mit mondani. Nem akartam a szemébe hazudni, de megbántani sem. Ezért inkább beleegyeztem.
- Oké, akkor érted megyek.
- Hova megyünk?
- Hozzánk.
- Oké. Szia.
- Szia.
*
- Oh, ne vedd magadra! Csak tudod Jessica nagyon más volt. Ted és ő nagyon összeillettek. Nem is tudom miért szakítottak...
Giselle mondata visszhangzott a fejemben. Ted anyja nyilvánvalóan utál. És Ted meg sem védett meg vele szemben. De mit is várok? Mégis csak az anyja. Belegondoltam milyen rossz lenne, ha anyu nem lenne kibékülve Teddel.
- Te itt vagy Ellie? - Giselle nézett ki a teraszra.
- Sajnos nagyon fáj a fejem, azt hiszem inkább hazamegyek.
- Oh, szegény. Akkor jobb ha azonnal mész. Nehogy valami baj legyen. - ideadta a táskám és becsukta maga mögött az ajtót. Ezek szerint már búcsúzkodom sem kell. Elindultam a kocsimhoz. Egy ismerős hang szólt utánam. Beleborzongtam.
- Evie, ne csináld már!
- Mit? Mondd Ted mit ne csináljak? Az anyád szívből utál. Te meg nem is szólsz neki.
- Nem is utál.
- Dehogyis. Csak egész este azt ecsetelte, hogy mennyire összeilletetek Jessicával. Most meg Ellie-nek hívott.
- Evie!
- Nem Ted, ez nem fog menni. Csalódtam benned. Így ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Vége.
- Evie!
Már nem fordultam hátra csak beszálltam a kocsiba és hazamentem. Ted egész este hívogatott, de nem vettem fel.
|