Kis póni, nagy remények

Reggel hétkor mentem ki a lovardába, de az etetést már pont lekéstem. Gyorsan letisztítottam a szerszámokat. Ma - fogalmam sincs, hogy rendeztem így - minden lovamnak szabadnapja volt, kivéve Caligulát, de ő tegnap a legelőn kicsit meghúzta a bal első lábát, tehát ő is pihent. Ma végre volt időm mindent elrendezni. Mostanában napi 7-8 órát lovagoltam, ami így belegondolva elég húzós. Eldöntöttem, hogy Tyra edzésébe újra bevonom a gazdáját, Jaynek keresek egy lovast, már úgyis van azon a szinten ahol ő tanítja a lovasát, nem pedig fordítva. Pollyval megbeszéltem, hogy innentől Jane edzi. Így legalább lesz időm Rose-ra is, akit mostanában eléggé elhanyagoltam. Tovább mérlegeltem. Így tehát lecsökkentettem a lovaglást 3 órára, akkor még ott van Tyra és Jessie edzése, meg Ted lovának belovaglása. Ha nem keres rá új lovast. De nem hiszem. És ha jól kavarok, még egy pihenőnapom is lehet hetente. Egy lószállítót láttam bekanyarodni az udvarra. Biztos Claire az a pónival. Odasiettem. A kocsiból egy élénkpiros hajú lány szállt ki. 
- Szia, gondolom te vagy Evie Blake. - bólintottam - Claire Daniels.
- Gyere megmutatom, hol fog lakni Shelley.
- Oké.
Az új istállóba vezettem, egy olyan bokszhoz, amelyhez saját kifutó is tartozott.
- Ez lesz az ő boksza. És a kifutó is mellette az ővé. A nyergesben már kiraktuk a névtábláját. 
- Oké. Hogy hozzuk be?
- Egyátalán nem tudod vezetni, ugye?
- Nem. - elhúzta a száját.
- Akkor állj be a karám mellé, onnan le tudjuk engedni!
Visszament a kocsihoz, én pedig kinyitottam a kaput. Pont be tudott tolatni. Lehozta a kancát és bevitte a bokszba, hogy ki tudjon állni.
- Na, hogyan tovább? - kérdezte érdeklődve.
- Most hagyjuk pihenni, hadd szokja kicsit az új helyet. Délután megnézem, mi a helyzet. Majd ápold le, meg járkálj vele a kifutóban, hogy otthonosabban érezze magát.
- Oké.

*

Még el kellett mennem bevásárolni. Gyorsan hazamentem és átöltöztem. Felvettem egy fekete, koptatott Aubin Wills shortot egy bő piros Ksubi rüvidujjúval, ami fehér felirat és minta volt. Bepakoltam egy nagy, fekete Marni válltáskába, és felkaptam egy egyszerű fehér Converse cipőt. Elindultam a városközpont felé. Előső célpontom a kedvenc lovasboltom volt. Jasmine-nek vettem egy Prestige szügyelős martingált és egy Eskardon barna-narancs szőrmés kötőféket Calinak. A pénztárnál megláttam egy lólabdát, amibe jutalomfalatot lehet rakni. Nagyon megtetszett, úgyhogy megvettem. Hátha Shellyvel is hasznát veszem majd. Aztán átmentem az egyik hipermarketbe.  Épp a tésztáspultnál nézegettem a spegettiket, amikor valaki nekem jött. Hátrafordultam. A srác is csak most vett észre engem.
- Ted?
- Oh, szia. Öhmm.. bocs, de mennem kell.
Ez furcsa. Miért sietett ennyire? Na mindegy, végülis megértem. Elindultam a pénztár felé. Előszedtem a pénztárcámat, hogy kifizessem amit vettem. Egy lány hangját hallottam magam mögül.
- Jaj, most mit problémázol? Miért nem mersz odamenni? Szakított veled, vagy nem?
- Jess! - Ted? És Jessica? Hátranéztem. Ted Jessicával vásárolgat Lexingtonban. Nem szóltam semmit, csak felkaptam a szatyrot és kimentem a boltból. Iszonyatosan fájt, hogy Tednek csak ennyire voltam fontos. Három nappal szakítás után újra összejön az exével. Próbáltam elfelejteni, de sehogy sem sikerült.

*

- Engedd ki! - szóltam Claire-nek.
A ló kiügetett a kifutóba, egyenesen gazdájához. Claire elővette a háta mögül a kötőféket. A ló sunyítani kezdett, majd mikor a lány mellé akart állni és megfogni a fejét, szinte visító hangot hallatott és elrohant.
- Tedd a nyakára a vezetőszárat és próbáld úgy megfogni, amíg ráteszed!
Claire pont az csinálta, amit mondtam, de nem hatott. A kanca kirángatta kezéből a szárakat.  Sóhajtottam. Ez nem lesz könnyű.

*

Nagy meglepetésemre Jessie rögtön belement, amikor azt mondtam lovagolja Tyrát. Azt hittem győzködnöm kell és még egy igen komoly hisztit is végighallgathatok a telefonban. De nem. Úgy éreztem a hangján, még örül is neki. Fél négyre kiért, addigra itt volt Jay új lovasa, Nathalie is. Gyorsan felnyergeltek és kivitték a lovakat a pályára.
- Nat, vidd ki Jay-t nagykörre, jártasd be! – a lány bólintott mire Jessie-hez fordultam, aki még a földön állt lova mellett – Jessie, vedd le a bökőt, ma a nélkül lovagolod!
- Mert? – Jessie zavartan nézett rám.
- Mert irritálja a lovat. Nagyon érzékeny oldala van.
A lány fintorogva kikapcsolta a sarkantyúja szíját és felült.
- Lazíts kicsit a szárakon, ne tépd annyira a száját! – Tyra rájött, ismét Jessie ül rajta, elkezdett sunyítani. Azért még reménykedtem, hogy balhézni nem fog.
- Kezdj el ügetni Jay-jel! Csinálj Tyrával patanyom figurákat, hajlítgasd meg kicsit!
Tyra lassan engedni kezdett a lovasának és megcsinálta amit kért. Jessie pedig, látva, hogy a kanca jobban teljesít,  egyre finomabb és precízebb segítségeket adott.
- Nagyon szép! Menj rá még párszor arra a járóiskolára, aztán jártasd le!

*

Mikor hazaértem, pont csörgött a vezetékes telefon, de már nem tudtam felvenni, így hát átkapcsolt a rögzítőre. Ted hagyott üzenetet.
"Evie, tudom, hogy félreértetted a dolgot a boltban. Én nem akartam... Igen, megint együtt voltunk Jessicával, de már vége. Csak egy futó kaland volt. Értsd meg!"
Csak egy futó kaland volt... már vége... Értsem meg? Hogy érthetném meg? Ha szakít velem, akit szeretek, nem az az első dolgom, hogy felszedjem az exem. Az meg pláne nem, hogy egyenesen odaköltöztessem magamhoz. Annyira fájt, hogy nem vagyok képes túllépni Teden. Mattet szinte azonnal elfeljettem. Őt nem. Pedig amennyire ő megbántott, ahhoz képest Matt semmiség volt. Ted egyszerűen nem men ki a fejemből. Akárhogy próbálkoztam, akármit tettem, mindig bennem maradt, amikor először megláttam a kórházban, amikor megcsókolt, megnevettetett... és ahogy New Yorkban nézett Jessicára. Lezuhantam a kanapéra. Egy párnába temettem az arcom. Hevesen bizonygattam magamnak, hogy egyedül is jól vagyok, nem kell nekem Ted, de ennek ellenére átkozottul hiányzott. Zokogni kezdtem. Mikor fogom már ezt kiheverni? 

*

Reggel a kanapén ébredtem fél tíz körül. Nyúzott voltam, de nem akartam foglalkozni a tegnap estével. És az elmúlt tizenkét hónappal. Összeszedtem magam, aztán kimentem a lovardába. Úgy döntöttem kimegyek Calival terepre. 
- Na, menjünk nagyfiú! - mondtam neki a kapuban. Megveregettem sötét nyakát. Ma az erdőben kanyarogtunk. Most is gyönyörű volt. A fák ágai összefonódtak az felettünk, a napfény csak sejtelmesen világította meg az utat. Már vagy két éve nem voltam az erdőnek ezen a részén. Utoljára tizenhat éves koromban jártam itt Shelbyvel. Emlékszem, amikor visszaértünk, Matt leordította a fejem, amiért másik polcra tettem Kenya ínvédőjét. Erre én elkezdtem nevetni. Majd neki is leesett, milyen hülyeségen balhézik és megcsókolt. Elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam arra a csókra. Az égvilágon semmi érzelem nem kötött már hozzá. Ahogy Matthez sem. Persze barátom, meg minden. De semmi egyebet nem érzek iránta. Nyeltem egyet, és elfojtottam a gondolataimat, nehogy másra terelődjenek. Olyasvalakire, akit nagyon szeretnék elfelejteni. Amikor kiértünk a mező melett haladó ösvényre, vágtába ugrattam Caligulát. A mén egyre gyorsabban szedte lábait. Kiemelkedtem a nyeregből és engedtem kicsit a száron. Lovam láthatóan élvezte a sebességet. Én is galoppoztam volna még vele, de megláttam előttünk a folyót és nem lett volna túl jó belezuhanni. Visszafogtam ügetésbe, mire ő magas hangon felnyihogott, ezzel adva tudtomra, ezzel a lépésemmel nincs kibékülve. Ennek ellenére soha nem szegült volna ellen. A víz előtt lekanyarodtunk egy másik ösvényre, ami egyenesen hazavezetett. Nem sokkal később még vágtáztunk egyet, aztán hazafelé léptünk. Mikor beértünk az udvarra, már folyt az istállóban a nagytakarítás. Ma délután jöttek az edzőtáboros lovak és lovasok. Leápoltam Caligulát és kiengedtem a legelőre, majd előkerítettem Calire-t.
- Csatlakoztál már Shelley-vel?
- Még nem.
- És tudod, hogy kell?
- Igen. Úgy gondolod, kellene?
- Mindenképpen. Most épp szabad a körkarám, úgyhogy szerintem vidd ki, mert ma délután jönnek a táborosok és lehet, még a holnapi edzés előtt le akarják mozgatni a lovaikat. 
- Oké. 
- Majd megnézem, csak még kiviszem Jasmine-t a jártatóba.
Claire elment én pedig Jasmine boksza felé indutam. 

*

Claire nagyon jól csinálta és a végén már úgy láttam Shelley tényleg sokkal jobban bízik benne, mint eddig. Azt mondtam Claire-nek, a héten még párszor csatlakozzanak, foglalkozzon a lóval legalább ugyanennyit és a hét végére rakunk rá kötőféket. Már most kíváncsi lettem volna rá,  mit reagál, de nem mertem kiróbálni, nehogy meginogjon a bizalom. Valószínleg ezt a lovat valaki nagyon elverte, - hogy mi köze ennek a kötőfékhez, sejtésem sem volt, de hatása bőven van - ezért nem voltam biztos benne, ez így jó ötlet-e. Miután végeztek Claire még lemosta Shelley-t. Én pedig odamentem az istállóhoz, hátha kell valamiben segíteni. Laura, Dave és Gemma már pont végeztek, mire odeértem. A bokszok elő voltak készítve az új lovaknak és egy kamion már volt is az udvaron. Egy szőke lány szállt ki az utasfülkéből, egy idősebb férfi és a kb. harmincas évei végén járó, pocakos sofőr társaságában. Kate már kint volt velük, amikor meglátott azonnal odahívott.
- Oh, Evie, de jó, hogy jössz. Ő lesz az edződ Leslie.
- Evie Blake. - kezet nyújtottam.
- Leslie Barnes. - a lány tipikus amerikai módon hadart - A lovam, Carlos még fent van a kamionon. Lehozom.
- Oké.
Kate hozzám fordult.
- Kicsit sznob a csaj, de ez várható volt, 21 ezer dolláros lóval, kezdő ugrólovasként. - suttogta olyan halkan, hogy csak én halljam - Készülj fel rá, hogy nem egyszerű eset és próbáld kihozni belőle a legjobbat! - rám mosolygott.
- Megpróbálom. - mosolyogtam kissé keserű arckifejezéssel -  Majd meglátjuk, hogyan teljesít. De ilyen lóval, nem hiszem, hogy rosszul.
Levezettek a szállítóról egy gyönyörű legyesszürke mént, aki fantasztikusan kidolgozott izomzattal és hibátlan alkattal büszkélkedhetett. Szinte elállt a lélegzetem. A csaj még csak a rajtvizsgáját tette le vele, de a ló már most volt legalább olyan izmos, formás, mint Caligula, aki azért már eléggé A kategóriás paci. Bizonyára nem Leslie volt az első komoly lovasa.
- Hová vihetem? - kérdezte a lány. 
- Ott az istálló. - mutattam az új épület felé - Ki van írva a bokszajtóra a ló neve. Meg fogod találni. - kedvesen mosolyogtam rá. Éreztem, hogy egész héten ordibálni fogok vele, legalább ma legyünk jóban.
Közben folyamatosan érkeztek a lovak és lovasaik.