Fourth Part: Nagy lány, ne sírj...

- Köszöntünk titeket Blueberry Hill Privat Stable területén. Tegnap délután gondolom, már körülnéztetek, mindent felderítettek így ma ezzel nem bajlódunk. A póni edzőtábor két hetes lesz, 12 fővel. Négy csoportra lesztek bontva, négyen fogunk titeket edzeni. Úgy terveztük, hogy reggel lesz egy komoly edzés, két órás, délután pedig egy órás terep, aki bírja persze. Minden reggel, 8 órakor találkozunk itt, az istálló előtt, felszerszámozott lovaitokkal. Tízig lemegy minden edzés, majd pihenő. Lehet lovat fürdetni, legeltetni, vagy kitehetitek őket a karámba, egyig szabad foglalkozás. Egykor ebéd, majd háromig csendes pihenő. Ilyenkor minden ló a bokszban van, az istállót valószínűleg bezárjuk, nem lehet a lovakat zavarni, hadd fogyasszák nyugodtan az ebédet. Akkor mi edzünk a saját lovaikkal, addig elmehettek boltba, vagy lesznek különböző foglalkozások, azt még kitaláljuk. Ötkor elkezdhettek nyergelni, hatkor pedig kilovagolunk terepre. Gyönyörű terepek vannak, élvezni fogjátok. Hétre minden esetben visszaérünk, a lovak akkor kapnak vacsorát. Estére saját felelősségre rakjátok ki a lovakat karámba, ha bármilyen sebesülést szereznek az éjszaka folyamán, mi nem vállalunk felelősséget. Ezt a jelentkezésben is leírtuk. Azt előre le szeretnénk szögezni, amennyiben valaki direkt kivívja a haragunkat, azonnal hazaküldjük. És most a csoport beosztás. Szeretném, ha Stella, a szőke hajú lány mellé állna a két futószáras, Laura mellé a négy ügyességi lovas, Evie mellé a négy díjugrató, és mellém Wanda, Emma, Cathie, és Emily. Nagyon jó. – a beszédem hosszú és kimerítő volt, de mégis lényegre törő. Pár másodperc múlva mindenki megtalálta a fejét, és a csoportvezetők a saját lovasaikkal kezdtek foglalkozni.
- Nos, sziasztok, újra! – köszöntöttem a négy lányt. – Első feladat az lenne, hogy szépen felnyergelitek a lovakat, és ¾ órán belül a díjlovas négyszögben találkozunk.
A lovasaim bólintottak, majd elsiettek. Bő fél óra után megjelent Wanda, Cathie és Emily maguk mellett vezetve pónijukat. Wandának egy gyönyörű, máj sárga Német Sportpónija volt. Chircannak hívták, fejét pedig különleges hóka díszítette. Jól izmolt, pörgős ki ló volt. Cathie lova egy fekete Connemara póni volt, Scarlett névre hallgatott. Teljesen fekete volt csak fejét díszítette egy fekete csillag. Emily lova egy gyönyörű, almásderes Welsh B kanca volt. My Dream volt a neve, ami kitűnően passzolt a csinos kis kancához. Már csak egy lány hiányzott.
- Hol van Emma?
- Még szerel.
- Jól van, addig húzzatok hevedert és üljetek föl. Kinek van gumis hevedere? – Wanda és Emily feltette a kezét. – Oké, akkor először Cathie, jól húzd meg a hevedert, majd a dobbantóról szállj, ha nem tudsz földről.
- De tudok.
- Oké, akkor tartok ellent.
Miközben Cathie felszállt, a két másik lány is húzott a hevederen, majd ellent tartottam, és pár perc múlva már mindenki a nyeregben volt.
- Jó, hosszúszáron lépjetek először 10 percet, majd szólok, ha letelt. Utána húzhattok hevedert.
Mikor már majdnem letelt a séta idő, megjelent Emma, egy gyönyörű, sötétpej andalúz mént vezetve. A ló majdnem kitépte a kezéből a szárakat és fejben ügetett a csaj mellett. Ő húzott a hevederen, majd a dobbantóról könnyedén felszállt a nyeregbe, majd hozzám sétált.
- Mi a feladat?
- Melegíts be lépésben, de késtél, szóval te még sétálsz, majd szólok ha letelt. A belső patanyomon sétálj.
A lány ellovagolt mellőlem, be a pályára. A többieknek segítettem húzni a hevederen.
- Jó, Wanda, rövidebb szár, ügetés. Cathie, te ügetés, átló, gyere másik kézre, Emily ügetés. Jó, Wanda, picit a külsőt megtart, belsőt arretálgat. Ne lötyögjön a külső, jó, szépen beleenged. Lábszáradat picit húzd hátrébb, válladdal ne dőlj előre, mert elkezd sietni. Jó, Cathie, nagykör, közben belső folyamatosan arretál, míg bele nem enged. Úgy, úgy. Még, még. Jó, ha felfeszül kicsit belelazít, jó. Mehetsz tovább egyenest. A csapat nagyon jól teljesített, mindenki szépen össze tudta pakolni a lovát, és a feladatokat is szépen megcsinálta a végén még megnézegettem, hogy csinálják a vágta-lépés, ügetés-állj átmeneteket, de ügyesek voltak. Másfél óra múlva megszólaltam.
- Jól van, szép volt. Hosszúszár, lépés. Lépjetek 20 percet, aztán gyertek be.

*

A délutáni terepre Prayers-t nyergeltem föl, mert Mary-re Lara ült föl, Ascaban-nal már edzettem, Rose-ra pedig Jane ült föl. Egy keki zöld szettet választottam a ménre, ami csodálatosan állt a pejen. Hirtelen Wanda termett mellettem.
- Shelby, tudsz egy picit segíteni?
- Persze, mi a baj?
- Chircan-t ki akartam tenni a karámba, és neki zablás kötőféke van, hogy könnyebb legyen vezetni, most pedig nem tudom megfogni, meg egy seb van a száján, valószínűleg a zabla felsértette. Segítesz?
- Persze.
Húsz perc csalogatás és üldözés után végre sikerült megfogni a májsárga mént. Egy valóban elég csúnya seb éktelenkedett a zabla helyén.
- Tegyél rá hackamore-t, odaadom az enyém. – ajánlottam.
- Köszi. Hol van?
- A nyergesben találod, fekete, ott van a nyergek mellett az első akaszton. Mary van fölé írva.
- Köszi.
Gyorsan befejeztem a mén-t, majd a többiek elmentek bemelegíteni, így én is azt tettem. Wanda 20 perc alatt lepucolta a mént, majd felnyergelte és mentünk terepre. Lépésben lehetett kettes sorban haladni. Mi mentünk Evievel elől.
- Na, hogy ment ma a csapatod?
- Egész jól! Ambernek az elején volt egy kis problémája a lovával, eléggé rohant. A többiek jól mentek. Persze voltak kisebb hibák, de azokat majd szépen kijavítgatjuk.
- Na, az jó. Nekem is egész szépen mentek. Az andalúzos csaj szerintem az a tipikus sznob - mondtam olyan halkan hogy csak Evie hallja - de ők is jól mentek. Asszem az a ló M-es, és így lazán csinálja a rövid hátraarcot, oldaljárást mindent.
- Hát szerintem nálam is van egy-két nehéz eset. - suttogtam - Kate Leslie-nél eleve úgy kezdett, hogy eléggé sznob. De szerintem megbirkózom vele.
- Ja, de nem rossz lovasok. Szerintem nálam Wanda az egyik legjobb, mert neki Chircan-nal nagyon nehéz, nehéz lovaglású ló, de egész szépen össze tudja pakolni, csak idő kérdése és tökéletes páros lesznek. Mondjuk már most is jól nyomják.
- Akkor jó. Én kicsit féltem, hogy milyen lesz, ha nem csak sznobok, de lovagolni sem tudnak. - elnevette magát - Nálam egyelőre Ali a legjobb. Dream Killer nagyon jól teljesít alatta. Gondolkodtam rajta, hogy hét vége felé lovat kelljen cserélniük. Mert például Leslie-nek fantasztikus lova van, ezért nem csoda, hogy jól megy vele. Lehet, egy másik lóval nem nagyon bírna.
- Van benne valami - mosolyogtam. - Én gondoltam rá, hogy felülhetnénk Rose-ra hogy megtapasztalják milyen egy olyan póni, aki erős, akaratos és nem magasan képzett, hanem tanul. Mert akkor két hétre meg lenne Rose lelovaglása. Meg am. tényleg pár embernél itt az a helyzet áll fönt, hogy apucinak és anyucinak mennyi pénze van és ilyen meg olyan lovat lehet venni. Nem úgy mint mi, ketten, akik szinte nulláról indultunk a két lóval.
- Hát igen. Amúgy Leslie megkérdezte, hogy felülhetnek-e majd a lovaimra. Lehet, megengedem nekik egyszer, aztán majd meglátjuk, kit kire rakok. Meg gondoltam Jay-re és Hollyra is. Nat és Polly mostanában úgysem tudnak olyan gyakran kijönni hozzájuk.
- Jaja. Am. kéne egy olyan ló, mint Léna, akin én tanultam mindent. Csak szerintem Lara nem adja most oda, se Dancinget mert most készülünk Just a Dance-re. Am. Joanne-t is belehet vonni. Kell egy kis kihívás nekik.
- Igen. Vagy talán Jake-től elkérem Diana-t. Ő aztán kihívás. Még lehet örülne is neki, hogy többet edz a ló.
-Jaja. Mondanám, hogy Dark Power, de róla csak úgy röpködnének. Jut eszembe, jobb hogy most felbérelt egy hivatalos edzőt, Page-t pedig kidobta, Power nagyon sokat fejlődött. 110-cm-t már gondolkodás nélkül, tökéletes stílusban ugorja, a támaszkodása és a mozgása tökéletes. Am. Liberty-ről is lehet szerintem szó.
- Majd beszélj Jasonnal. De ha Page-et kidobta, minek lóg itt állandóan?
- Vissza akarja magát édesgetni. Mindig nyal Kate-nak azzal, hogy jaj majd ő vigyázz Cintire, menjen nyugodtan szórakozni. De emlékszel mikor múltkor még reggel 9-kor is ki voltak engedve a Cano Corsok és majdnem összeverekedtek Cinti beagle-jével mert ő engedte ki őket és elfelejtette bezárni őket, mert "félt tőlük".
- Hát persze. Kiengedni meg ki tudta őket. Amúgy meg úgy utálja Cinti. Amikor versenyre mentünk és Kate nem tudta hozni, két napig ott volt vele. Aztán három héttel később Kate megint rá akarta bízni, de Cinti nagyon sírt és könyörgött neki, hogy inkább vigye el magával.
- Ja, emlékszem. – hátrafordultam. – Ügetés. – azzal megszorítottam a mén oldalát.
Az egy órás terep alatt nagyon sokat ügettünk és vágtáztunk és keveset léptünk. Otthon, aki akarta még lefürdethette a lovát, majd a lovasok segítségével kiosztottuk a szemes és a szálas takarmányt. Kilenckor páran kitették a lovaikat a karámba, de a nagy többség az istállóban éjszakáztatta hátasát. Este fáradtan ültem Mary karámjában. Hirtelen Tom lépett mellém. A napokban kissé összebarátkoztunk, és edzettem is díjlovaglásban. Ma is be tudtam neki iktatni egy 45 perces edzést. Felült mellém a karám falra.
- Mi újság?
- Semmi, fáradt vagyok.
- Hogy mentek a lovasok?
- Egész jól. Rosszabbra számítottam. Azt hittem, tele leszünk sznobokkal, akik nem tudnak lovagolni, de kellemesen csalódtam.
- Ennek örülök. – mosolygott. – Holnap hogy edzed őket?
- Két csoportra bontom őket. Wandát és Emily-t először, Emmát és Cathie-t másodjára edzem.
- Nem férhetek be valahova?
- Hát, nem tudom, azért bontottam őket föl, mert nem bírtam négy lovassal. Majd a szabadórákban, akkor úgy is minden lovam pihen, Mary-vel meg majd kiviszem a terepet.
- Értem.
- Shelby…– hallottam Jason hangját. – Azt hittem már összekészültél. – mellém lépett, majd vetett egy gyilkos pillantást Tomra és megcsókolt.
- Ja, nem. Kihoztam Mary-t, aztán leültem.
- Értem. Mehetünk haza? Hoztam kínait.
- Persze, jó ötlet. – mosolyogtam, majd megcsókoltam barátom.
Jason ellenségesen végigmérte Tomot, majd ujjaink összefonódtak és elsétáltunk a karámtól.
- Szia! – köszöntem a srácnak.
- Szia, Shelby.
A vacsora, amit Jason rendelt, nagyon finom volt. Kényelmesen megvacsoráztunk, majd befeküdtünk az ágyba filmet nézni.
- Tudod min gondolkodtam? – csókolta meg a vállam Jason.
- Na, min? – elmosolyodtam.
- Hogy ki kéne bérelnünk egy közös lakást a két egyetem között.
- Honnan jött ez a hirtelen ötlet?
- Nem tudom. Ez a folytonos ugrálás necces.
- Nekem oké. – megcsókoltam, mire ő elmosolyodott és közelebb húzott magához.

*

Másnap kicsit megkevertem az embereket és a lovaikat.
- Jól van, Wanda, te ülsz Black Magicre. Nagyon kezes, LM-es ló, nem lesz vele semmi próblémád. Ahogy láttam, tegnap eléggé megküzdöttél Chircan-nal mind pályán, mind terepen, így gondoltam, hogy beadok alád egy lazítós lovat. Azzal a zablával, amelyikkel mostani lovasa lovagolja, olyan mint a vaj, könnyen össze lehet szedni. Emily a te lovad legyen… - pár pillanatig elgondolkodtam – Prayers lesz a megfelelő. Vele tegnap vezettem a terepet, elég pörgős, viszont fullos mozgása és támaszkodása van. Nagyon könnyedén hajlik jobbra, balra, szépen beugrik vágtába, tudja a vágta-álljt, vágta lépés átmeneteket, nagyon ügyes, csak fogós inkább, mint hajtós. Nem lehet neki ügetésben vagy vágtában laza szárat hagyni, mert pörög, és ha nem megfelelő a derék és a szár segítség életben nem veszed fel lépésbe. De nagyon kedves, imádni fogod. Tanügetése és szája, mint a vaj. Az oldala pedig nagyon érzékeny, szerintem nem kell bökő. Emma, neked Rose-t választottam. Tavaly nyár óta foglalkozunk vele Evievel, elég makacs, önfejű és néha kiszámíthatatlan. Jó lovassal azonban bármire képes. A-s póni, idén megyünk vele A-ba. Nagyon érzékeny szája van, de úgy, hogy ha téped a száját, nem lassul, hanem szabályosan elvisz a fenébe. Picit hajtós, az elején fel kell ébreszteni, de utána extra mozgáskultúrája van, csak kell neki a derék meg a csípő. Cathie, a tiéd lesz Hannah. Az egyik legjobb lovunk. Nagyon nyugodt, tökéletesen reagál a segítségekre, nem fél semmitől, bombabiztos, a mozgása extra és nagyon- nagyon kényelmes vágtája van. A szája picit kemény, de nem is szárral vesszük fel a lovat, max a lelazítgatásnál lehet ez parás, de most olyan zabla van rajta, ami puhítja a száját. Na, mindenkinek megmutogatom a lovát. Wanda és Emily, ti vagytok az elsők. Emma és Cathie, ti még ne nagyon készüljetek.
Mindenkit odavezettem a lovához, és elmondtam hol vannak a szerszámai, és hogy mire figyeljenek a pucolásnál. Míg ők pucoltak és szereltek én meglátogattam Ascy-t és Maryt. Bő ¾ óra múlva Wanda és Emily kész is voltak. Léptek tíz percet, majd húztak a hevederen és ügetés.
- Wanda jobb, Emily bal kézen kezdjetek. Mindkét ló ezekre a kezekre puhább. Persze Magic balra is nagyon puha, csak néha ott felfeszül, ezért inkább lazítgasd le ezen a kézen, kígyóvonalak, nagykörök, nyolcasok és ha teljesen stabil a támaszkodása mehetsz másik kézre. Emily picit fogj rövidebb szárat, külső száron picit vegyél föl, egyébként nagyon szépen támaszkodik. Lábfejedet fordítsd be lefelé, sarkadat nyomd le, válladat hozd hátrébb. Még, még. Azaz, csak utazz rajta. Kövesd a derekaddal, hagyd, hogy vigyen. Nagyon jó, csinálj egy négy íves kígyóvonalat, erősen hajlítgasd meg. Wanda, most jól üget, jó is a keret, csinálhatsz vele két-három-öt íves kígyóvonalakat, lazuljon le szépen. Jó, jó, érzed hogy fogja a kezed. Oké, Emily, Prayers most jól támaszkodik, picit csípd meg a farát, mert kimarad két patanyommal. Meg ne feszíts neki annyira, mert tudna ő menni. Úgy, úgy. Látod mennyivel kényelmesebb. Jó, jöhetsz egy átlót, Wanda te is. 
A lovasok ma is nagyon jól dolgoztak, Emma egy picit szenvedett Rose-zal de az utolsó húsz percben a póni már sokkal együttműködőbb volt, így minden szépen megcsinált, amit kértek tőle.

*

Délután miután lelovagoltam a két lovat, átöltöztem, mert majd megsültem a nadrágban. Felvettem egy sötétebb méregzöld Hunkydory rövidnadrágot és hozzá egy szürkés-zöld American Vintage toppot. Bekentem magamat erős naptejjel, majd felvettem a fekete pilóta Looklet Mykita napszemüvegemet és egy campingszékbe ültem a díjlovas pálya szélén.
- Nem tol semmit hátulról, jóval ki van maradva a hátsó patanyoma, csípd meg és kövesd a derekaddal. Úgy. Belső lazítgat, külső feszesen megtart. Jó, szép. Lovagolj sarkot, nem. Kiskör, menj vissza, vagy két méter volt a lovarda sarka és köztetek.
Ma nagyon kemény edzést tartottam Tom-nak és rendesen meg is szenvedett, de azt mondta, fejlődni szeretnének, így én nem állok az útjukba. Már negyven perce ment az edzés, mikor egy árny magasodott fölém.
- Szia! – barátom megcsókolt.
- Szia, mi újság?
- Erre jártam, aztán láttam, hogy edzést tartasz Tomnak – szinte köpte ezt a nevet. – ezért meglátogatattalak.
- De édes vagy! – megsimogatom a karját.
- Mit csinálsz este?
- Elmegyek Evievel moziba?
- Zavarnálak titeket ha veletek mennék?
- Hogy zavarnál? Dehogyis. Nem zavarsz sose? De nem úgy volt hogy a haverokkal töltöd az estét?
- De, de olyan keveset vagyunk együtt, egésznap edzel, én is, gondoltam nem árt.
- Remek. – mosolyogtam. – Evievel 8-kor találkozunk a mozi előtt, értem jössz fél nyolcra?
- Persze! – megcsókolt. .
Elmosolyodtam. Örültem, hogy az estét inkább velem tölti, kettesben, mint a barátaival megy lerészegedni valamelyik bárban.

*

Estére kiválasztottam egy fehér ruhát, ami pánt nélküli volt, és a combom feléig ért, és deréknál egy vékony, fehér bőr övvel volt megkötve. Bementem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, megmostam a hajam és kivasaltam. A fufrumat hullámcsattal hátracsatoltam. Krémes alapozót kentem az arcomra, majd élénkrózsaszín guerlian szemhéjpúderrel kifestettem a szemhéjam. Kifestettem a szempillám, majd hintettem magamra egy kis D&G parfümöt, a számra kentem Estee Lauder rúzst és kimentem a fürdőből. Egy ezüst fülbevalót vettem föl, amiben fehér matt kő volt, kezemre egy fehér, bronzszínű Vintage órát húztam, ujjamra pedig egy Satomi Kawatika álltal tervezett gyűrűt húztam. Felvettem egy fehér Calvin Klein szandált, majd egy élénkrózsaszín Vivienne Westwood táskába mindent bedobáltam. Fél nyolcra el is készültem, mikor csöngettek. Siettem ajtót nyitni. Jason állt előttem.
- Nagyon gyönyörű vagy.
- Köszönöm szépen! – megcsókoltam, mire visszacsókolt.
Hosszan csókolóztunk, mire rájöttem, hogy egy, a lakás ajtajában állunk, valószínűleg aki a folyóson jön meg hülyének néz, kettő, programunk van.
- Na, menjünk! – felkaptam a táskám, elköszöntem Metistől, majd beültünk a kocsiba.
Az este nagyon jól telt. Először megnéztük a filmet, majd beültünk a KFC-be. A remek este után egy csodálatos éjszakát is eltölthettem Jason-nel.
 

*

A harmadik napi edzés kicsit összevissza lett. Emma Jericoja megőrült, így felültem rá, lerendezni, de majdnem ledobott. Chircan kis híján balesetet okozott, mivel kivitte a pályáról Wandát, és bevitte az istállóba, a lány kobak nélküli feje pedig alig 3 cm-re volt az ajtó tetejétől. Utána Wanda nagyon lerendezte a máj sárga mént és az óra hátralevő részében én ültem fel rá és nagyon megizzasztottam. Nem volt egy szerencsés nap. Ma egyedül Cathie és Scarlett ment nagyon jól. A lány gyönyörűen ült, kihúzta magát, soha nem nézett le, vállát szétnyitotta, sarkát lenyomta, derekával követte a ló mozgását, ám keze mozdulatlan maradt. Úgy tűnt, a póni nagyon ülés kompatibilis, így amilyen szépen ült a leányzó, olyan gyönyörűen támaszkodott és mozgott a ló alatta is. Nagyon – nagyon megdicsértem őket. A délután a lovaim csak pihentek, így Dancingre ültem föl gyakorolni. Háromszor ellovagoltuk Lara-val a közös kürt, majd edzésem jött Tom-mal. Épp akkor lett kész, amikor én is, így kilovagoltunk terepre sétálni.
- Ma arra gondoltam, hogy inkább iskolázom, járóiskolázok vele, pici X-eket ugrok, tudsz abban segíteni?
- Persze! – mosolyogtam.
Pár percig szótlanul sétáltunk, majd mikor visszafelé lovagoltunk eszembe jutott a tó.
- Voltál már úszni Monsterrel?
- Nem, miért, lehet valahol?
- Aha, van itt egy közeli tó.
- Megmutatod?
- Persze, itt van 10 percre.
Odasétáltunk. Dancer hosszan ivott a hűvös vízből, majd legelt pár falatot. Tom belovagolt Monsterrel a vízbe. A póni felcsipkedte magát, és mint valami sárkány parádézott a csüdig érő vízben. Olyan vicces látványt nyújtott, hogy nevetni kezdtem, de úgy, hogy pár másodperc múlva már fájt a hasam. Tom hiába próbált kilovagolni a vízből a ló csak kapart és erősen úgy tűnt, hogy le akar feküdni.
- Ne nevess, inkább segíts.
- Oké, bocs. – erőt vettem magamon, majd odalovagoltam és megfogtam a póni kantárját, és lépésbe indítottam a frízt, hogy húzzuk ki őket.
Monster erre felágaskodott, majd gyönyörű oldaljárást mutatott be, és piaffolni kezdett a vízben, közben szemeit forgatta, nyakát mereven betartotta és úgy fújtatott, mint a sárkány. Újra rám tőrt a nevethetnék és most úgy, hogy ha akartam volna se tudtam volna visszatartani. A srác rávágott a póni farára és ezzel egy időben nyomta bele oldalába a bökőt, mire a póni előreugrott egyet, majd kecsesen kiügetett a vízből és már a füvön pakolta magát előre ügetésben. Pár perc múlva sikerült befejeznem a nevetést, majd ránéztem Tomra, és a délceg pónira, aki a nyakát tekergette és piaffolt, újra kitört belőlem a nevetés, de már a fiú velem nevetett. Kb. 5 perc alatt sikerült összeszednünk magunkat és mosolyogva sétáltunk haza. Néha újra felidéztem magamban a képet és együtt nevettünk. A tónál így összesen 10 percet töltöttünk, plusz hazafelé 15 perc. Mikor visszaértünk, Jason épp lenyergelte Liberty-t az istálló előtt. Mikor megpillantott minket arca elkomorult, és az órájára nézett.
- Shelby, beszélhetnénk?
- Persze, csak lenyergelem Dancert.
Villámgyorsan lenyergeltem és elláttam a frízt, majd kitettem az egyik karámban. Jason Damaskus karámjánál ült, hátat fordítva nekem.
- Tudom.
- Mégis mit? – lepődtem meg.
- Aj ne játszd már az ártatlant, tudod te nagyon jól, miről beszélek! – hirtelen szembe fordult velem.
- Gondolod? – mérges voltam, amiért ilyen vádlón mered rám.
- Tudom. Mégis mit képzelsz, hogy nem szórja ki a szemem, hogy megcsalsz azzal a senki házival?
- Hát te teljesen paranoiás vagy! – felemeltem a hangom. – Hogy csalnálak meg? Te hülye vagy?
- Sértegess még, azaz. De tudod mit, nem tűröm, hogy a hátam mögött megcsalj, meg hülyének nézz. Szerinted tollas a hátam? Annyira egyértelműek a jelek. Bárki látja.
- Neked bekattant valami.
- Gondolod? Akkor miért voltál a húsz perces úton több mint fél óráig Tommal? Meg mindig, amikor odamegyek hozzád, ott van az is.
- Úristen. Na, jó, tudod mit? Nem tartozom magyarázattal neked, mert te teljesen megőrültél.
- Hát akkor én sem tartozom magyarázattal, ha azt mondom vége.
- Tedd azt. Mond ki, még egyszer. Had hallja az egész lovarda, hogy mekkora egy bunkó paranoiás állat vagy. – azzal könnyek gyűltek a szememben és elviharzottam.
Bevágódtam a kocsiba, közben könnyeket törölgettem a szememből. Alig láttam merre megyek. Felviharoztam a lakásba, kitéptem a nyakamból a Jasontől kapott nyakláncot és a sarokba hajítottam. Végigdőltem az ágyon és csak bőgtem. Nem tudom meddig sírhattam, de egyszer csak elnyomott az álom, annyira kimerültem. Tizenegykor felébredtem. Hét nem fogadott hívás és két üzenet. Mind az öt Evie volt, az üzenetek is tőle érkeztek. Az első: „Hol vagy? Jól vagy? Mi történt? Hívj fel. E.” A második pedig: „Na jó, kezdek ideges lenni! Hol vagy? Miért nem veszed föl. Kérlek hívj fel. Bármit elmondhatsz. Addig hívlak amíg fel nem veszed… E.” Már vagy tíz óta nem jött tőle hívás, úgy hogy szerintem feladta. Szerettem volna kiönteni valakinek a lelkemet, de éreztem, ha most egy szót is szólok, hiszti rohamot és sírógörcsöt kapok. Gyűlöltem Jason-t és a beteges gondolatait, hogy így meg úgy csalom meg, pedig ha bízna bennem, tudná, hogy szeretem. Azonban most már nem volt visszaút. Tudtam, hogy ez a szakítás, ha nem is örökre, de nagyon-nagyon hosszú időre szól. Még Metist kivittem egy rövid esti sétára, majd vettem egy forró fürdőt, és bedőltem az ágyba. Nagyon fájt a szívemnek ez, így mire nagy nehezen elaludtam, párnámat könnyek áztatták.

*

Másnap reggel 11-kor ébredtem. Már volt nyolc nem fogadott hívásom, Kate-től, anyától, és Evietől és pár SMS. Nem tudtam megmozdulni. Fél óráig feküdtem az ágyban, majd felkeltem. Felkaptam magamra valamit és levittem Metist sétálni. Nem törődtem a sminkkel, és azzal sem, mennyire divatos, vagy szép a ruha amit magamra kapok. Hosszút sétáltam a kutyával, majd visszafeküdtem az ágyba és rendeltem pizzát, és tömtem magamba a fagyit és liter számra ittam a vizet. A telefont lehalkítottam. Egyedül akartam lenni, nem tudtam senkinek beszélni a tegnapról. Néha, mikor a TV-ben csók jelent ment, elbőgtem magam és egésznap a hálóban ültem. Este nyolc körül csöngettek. Nem mozdultam, csak Metis ment ki ugatni. Evie dörömbölt az ajtó.
- Shelby Mara Upton, tudom hogy oda bent vagy. Azonnal nyisd ki az ajtót. Addig dörömbölök, csöngetek és kiabálok míg az ajtóhoz nem vonszolod magad.
Evie csak akkor szokta a második nevemet is mondani, mikor nagyon ideges. Most tudtam, hogy az. Pár percig még hallgattam, ahogy dörömböl és a nevemet kiabálja, míg végre felálltam és lassan az ajtó felé vonaglottam. Lassan kinyitottam az ajtón, mire ő egyből besurrant, és becsukta maga után.
- Mi történt veled? – végignézett rajtam majd szorosan magához ölelt.
Újra sírni kezdtem, mire Evie csak erősebben ölelt.
- Édesem. – megdörzsölte a hátam. – Hoztam neked főtt kaját, anya készített vacsorát.
- Köszönöm. – csak ennyit tudtam kinyögni.
Barátnőmmel hosszan beszélgettünk, kényelmesen megettük a vacsorát, majd levittük Metist egy hosszú sétára. Sokat segített, hogy Evie mellettem volt ilyen nehéz időszakban.
- Mi volt ma a lovasaimmal? És a lovaimmal?
- Lara edzette őket, ügyesek voltak. A lovaid pedig köszönik, jól vannak, ma lefutószáraztam őket.
- Köszönöm. – megöleltem a lányt.
- Nagyon szívesen. Holnap kijössz?
- Nem tudom lesz-e erőm… szerintem még nem…
- Oké, nem baj. Pihenj, dél körül benézek, bevásárolok neked, hozok kaját.
- Köszönöm. – barátnőm hosszan megölelt, majd kisétált a lakásból.

*

Szombaton már elég erősnek éreztem magamat, hogy kimenjek a lovardába. 7-kor már kint is voltam, Ascabanra még a lovasok érkezése előtt fel akartam ülni. Keményen megdolgoztattam, és jól meg is izzadt, annak ellenére, hogy nem volt olyan meleg, ügyes volt. Utána átöltöztem. Letusoltam, majd felvettem egy középszürke toppot, egy derített kék rövidnadrágot, amit egy barna öv díszített. Hozzá választottam egy világosbarna, bőr topánkát és a pilóta szemüvegemet. Mikor kimentem Evie jött velem szembe.
- Hát te?
- Nagyon korán kijöttem és felültem Ascyra.
- Értelek. És jól vagy?
- Fogjuk rá. – sóhajtottam. Majdnem elsírtam magam, de erősnek kellett lennem.
Az edzések egy negyed órán belül kezdődtek, így elfoglaltam a jól megszokott helyem.
- Wanda, ma, tanulva a múltkoriból, nagyon dolgoztasd. Am. milyen volt az elmúlt két nap?
- Jó, de Lara nagyon megdolgoztatott minket.
Én ma ezért egy kicsit lájtosabb edzést szerveztem, sok lépéssel és kevés megterhelő feladattal, de azért igyekeztem fejleszteni őket.
- Ma nem megyünk terepre – jelentettem be az óra végén. – Holnap megyünk ki egy három órás túrára. Az megfelelő?
- Igen!