Fifth part: Lépj tovább!

- Jó, ez nagyon szép volt, ha ilyet megyünk versenyen is, biztos a siker. – Larával kisétáltunk terepre lesétálni a lovakat. A terepet kellemesen elbeszélgettük, mikor azonban visszafelé igyekeztünk, Jane és Jason jött velünk szembe Idol és Liberty hátán. Jane ránk mosolygott.
- Sziasztok.
- Szia! – ellovagoltam a fiú mellett, nem is köszöntem neki, rá se néztem.
Már több mint egy hete szakítottunk, de még néha most is nagyon rosszul voltam. Holnap lett volna egy kisebb verseny, ahol a lovasok összemérhették tudásokat, és hogy mennyit javultak a két hét alatt. Hivatalos és teljesen kívülállóbírók jönnek el majd megnézni és pontozni, akik látták már őket az edzőtábor előtt lovagolni őket. Az utolsó napon pedig egy egész napos túrát terveztünk. Este hazamentem, és fáradtan roskadtam az ágyra. Nagyon rossz volt egyedül, néha még most is elsírtam magam, ha rá gondoltam, ahogy megcsókolt, ahogy megölelt. Hogy ezt elfelejtsem kiválasztottam egy jó kis akció filmet és betettem a DVD lejátszóba nézni. Még alig kezdődött el a film, csörgött a telefonom. Odavonszoltam magam a sétáló otthonihoz, majd benyomtam a készüléket.
- Hallo?
- Szia. Shelby Upton?
- Igen, és te?
- Pete Wedmor.
- Öhh…
- Egyszer kb. két és fél hete találkoztunk a Green Houseban, kockás ingben voltam, fekete haj.
- Ja, igen tudom már. – mosolyogtam.
- Mi a helyzet? Baj, hogy felhívtalak?
- Nem, dehogy. Csak kicsit rosszul vagyok.
- Mi történt?
- Öhm, hosszú. Ráadásul. Mindegy, oké, bocsi. Csak nagyon ki vagyok.
- Semmi gond. – rövid szünetet tartott. – Holnap nem lenne kedved vacsorázni valahol?
- Hát nem tudom… - elgondolkodtam. Másfél hete nem mozdultam semerre, így biztos jót tett volna, ha kicsit más emberekkel is találkozom, ismerkedem. – De, oké.
- Rendben, foglalok asztalt a Favorite-ban.
- Köszönöm – mosolyogtam.
- Jól van, akkor 7-kor az étterem előtt.
- Rendben. – elmosolyodtam, majd letettem a telefont.
Másfél hete először mosollyal az arcomon tértem nyugovóra.

*

A szombat reggeli versenyen, úgy rohangáltam mint egy mérgezett egér.Mindent szépen elrendeztem, de még millió dolgom volt. A lovasaim gyorsan készülődtek, ám hirtelen Emma lépett oda hozzám.
- Szia, lécci segítesz megcsinálni a zsábot?
- Persze! Egyszerű, csak így felbehajtod és megkötöd a tűvel, de az inget is beleveszed. Így ni.
- Köszi. – azzal elszaladt én pedig intézkedtem tovább.
Az egyik hobby pályán melegítettünk. Az első lovas Wanda volt.
- Jól van, figyelj. Annyit csinálsz, hogy belovagolsz, és körbe lovagolod a négyszöget, belől, amíg nem csöngetnek. Ha csöngettek, akkor pedig már tudod. – többi lovasomhoz fordultam. – Mindjárt jövünk.
Azzal elsétáltunk a négyszöghöz. Szépen, összeszedett ügetésben körbelovagolt, bár Chircan kicsit feszes volt, de elég szépen támaszkodott. A vágta-ügetés átment után nagyon szaladt, így Wanda ülése egy picit rendezetlen volt, plusz a nagykörök elég csúnyák lettek, de más hiba nem volt. A többi lovasom is nagyon jól teljesített a végeredmény pedig a következő lett. Cathie és Scarlett az első, hisz ők fejlődtek a legtöbbet, Wanda és Chircan a második, Emma és My Dream a harmadik és Emily és Jerico a negyedik, mivel a ló többszőr is ellenszegült a feladat közben és fegyelmezetlen volt.

*

Este a gardrobom előtt álltam. Tudtam, hogy a Favorite egy nagyon elegáns hely, így nem mehetek oda bárhogy. Kiválasztottam egy Alice & Olivia fehér ruhát, majd bementem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, megmostam a hajamat, majd nagy loknikat sütöttem bele. Felöltöztem. A ruhát deréknál egy barna, vastag All Saints övvel kötöttem meg. Utána sminkeltem. Krémes púdert vittem fel az arcomra, a szemhéjam barna Estee Lauder szemhéjpúderrel festettem ki, majd kifestettem a szempilláim. Vörös rúzst kentem az ajkaimra, hintettem magamra egy kis Lancome parfümöt, majd felvettem az ékszereket. Fülembe fekete-aranyozott fülbevalót akasztottam, ujjamra virágos gyűrűt húztam. A szetthez egy fém színű Balenciaga bokacipőt választottam, majd Burberry táskába bedobtam mindent és kiléptem az ajtón. Hirtelen furcsa érzés fogott el, és úgy éreztem, menten visszafordulok, de nem akartam cserbenhagyni Pete-et. Egy kis szorongással vezettem az étteremig, hogy mi lesz, ha Jason megtudja, de megráztam a fejem. Ő szakított velem, neki kéne rosszul érezni-e magát. Leparkoltam a parkolóban, majd kiszálltam és a bejárat felé sétáltam. A srácot egyből felismertem, és ahogy meglátott rám mosolygott.
- Szia! – köszöntött.
- Szia! – halványan elmosolyodtam, majd az asztalhoz kísért.
Megrendeltük az italokat, majd beszélgetni kezdtünk. Igazából én kérdeztem, ő mesélt, de kellemetlenül éreztem magam. A leves után megszólaltam.
- Ne haragudj, de nekem ez nem megy.
- Mi a gond? Valami rosszat mondtam?
- Nem, dehogyis. Veled semmi probléma. Csak tudod alig másfél hete szakítottam a barátommal és eléggé magam alatt vagyok, még mindig. És ami a legjobban bánt, hogy ő szerintem már rég túl van rajtam.
- Várj, mennyi időt jártatok?
- Egy évet, kb.
- Akkor amikor először találkoztunk, akkor is volt barátod?
- Igen.
 - Úristen, akkor biztos nyomultam. Mert azt hittem, hogy nincs, de mit is gondoltam.
- Semmi gond. Nem vettem nyomulásnak.
- Megnyugodtam. – elmosolyodott.
- És megkérdezhetem miért szakítottatok?
- Hát nagyon féltékeny volt, és az utolsó egy hónapban sokat veszekedtünk a féltékenysége miatt. És ő szakított velem.
- Sajnálom… de jobban vagy?
- Fogjuk rá… próbálom elfelejteni, de nehéz… főleg egy év után és úgy, hogy szerelmes voltam belé…
Az érzés újra a szívembe mart, így felálltam.
- Köszönöm a vacsorát és ne haragudj rám, de tényleg nem bírom ezt. Megyek.
- Ne. – Pete felállt és megfogta a karom.
- Kérlek, maradj.
Olyan szépen nézett rám barna szemeivel, hogy kénytelen voltam leülni, és elfogyasztottam a vacsorát.

*

Másnap reggel egy almazöld szettet választottam fekete ménemnek. Fekete pataharangokat tettem a patáira, patáit almazöld fáslival fásliztam. A zöld nyeregalátét és a nyereg közé tettem egy puha, bárányszőrös nyeregemelőt, majd rá az imádott nyergem. Evievel ketten vezettük a terepet.

- Evie, el kell mondanom valamit.
- Mit?
- Emlékszel arra srácra a Green Houseból? Pete volt a neve, fekete haj, kockás ing.
- Igen, mi van vele?
- Tegnap előtt felhívott, hogy nincs-e kedvem vele vacsorázni, én pedig igent mondtam és tegnap együtt ettünk a Favoriteban.
- Ez nagyszerű!
- De…
- Lépj tovább! Ne érdekeljen Jason, ő szakított veled, ha nem emlékeznél. Nem neked kell rosszul érezned magad miatta.
- Ez igaz. – sóhajtottam. – Pete is ezt mondta tegnap.

- Találkoztok még valamikor?
- Hát… nem tudom.
- Na jó, hogy köszönt el?
- Adott egy puszit.
- Komolyan? – barátnőm majdnem lefordult a lóról, annyira meglepődött.
- Igen.
- Ez nagyon aranyos.
Elmosolyodtam, mert én is annak találtam. 10 perc lépés után hátrafordultam. – Ügetés.
A terep remekül sikerült, három órán keresztül alig léptünk, csak egy-egy hosszú vágta szakasz után. Egy körül azonban leültünk az erdőben ebédelni. Mindenki hozott magával szendvicset, de mi is hoztunk rágcsát. Egy órát pihentünk, majd újra lóra ültünk. A túra folyamán mászattunk, úsztattunk, versenyeztünk és kidőlt farönköket ugrattunk. Délután 5-re értünk vissza, mindenki holt fáradtan. A kis lovasainktól érzékeny búcsút vettünk, majd egy óra alatt mindenki összepakolt és a lovarda kihalt lett. Én megetettem a lovaimat, majd fáradtan hazavonszoltam magam. Metis végig jött velünk a napos túrán, így ő is alig bírt állni és ahogy hazaértünk befeküdt a puha ágyikójába és el is nyomta az álom. Én beültem egy kád forró vízbe, majd felvettem a pizsomámat és befeküdtem az ágyba TV-zni. Ma How I met your mother maraton kezdődött egy fél óra múlva. Hirtelen csörögni kezdett a telefon.
- Halló?
- Szia, Pete vagyok.
- Szia. – elmosolyodtam.
- Mi újság?
- Áh, nagyon fáradt vagyok. Ma 7 órát töltöttem lovon, de szerencsére holnap csak délután megyek ki.
- Na, az jó, am. milyen volt a napod?
Nagyon hosszan beszélgettünk telefonon, vagy fél órát, de örültem, hogy érdeklődik utánam, hogy mit csináltam tegnap, stb.
- Na, jól van, szerintem én megyek.
- Várj. Nincs kedved holnap elmenni villás reggelizni?

Elnevettem magam. – De nagyon szívesen.
- Jól van, akkor érted megyek holnap fél 10-re, az neked? – múltkori vacsora után ő hozott haza, így tudta, hol lakom.
- Persze, tökéletes.
Mosolyogva letettem a telefont, majd betakaróztam és szememet a képernyőre tapasztottam.

 *

Másnap reggel fél kilenckor keltem. Valamiért nagyon boldog voltam, és izgatottan készülődtem a reggelire. Lezuhanyoztam, kifésültem és magas lófarokba kötöttem a hajam. Felvettem egy sárga, pánt nélküli cső toppot. Hozzá választottam egy fehér, mintás, zsebes szoknyát. Körmömet piros festékkel festettem ki. Krémes alapozót vittem föl az arcomra, majd kifestettem a szempillám. Ujjamra egy kis virágos gyűrűt húztam, aminek a szirma a szivárvány összes színében pompáztak. Hintettem magamra egy kis Estee Lauder parfümöt, majd belebújtam egy kékes-lilás topánkába és vidám színű apró Fendi táskába bedobáltam a kellékeket. Fél 10-re értem a ház elé és Pete már ott állt. Az arcomon letörölhetetlen mosoly ült.
- Milyen vidám vagy ma reggel.
- Én sem tudom miért. Csak nagyon jó hangulatom van.
A leghíresebb villás reggiző helyre mentünk el, ahol valószínűleg a világ legfinomabb goffriját készítik.
- És hogy mész ma ki a lovardába?
- Hát, valószínűleg kénytelen leszel kivinni. – mosolyogtam rá.
- Gondolod?
- Tudom, hogy ez minden vágyad, hogy fuvarozhass. Nem, vicceltem. Haza kell még mennem a kutyámért, meg a lovas cuccokért.
- Van kutyusod?
- Bizony, egy Border Terrier.
- Biztos aranyos, majd mutass be neki.
Nagyon elbeszélgettük az időt, és fél 11-kor a főpincér szólt, hogy már zárnának. Pete hazavitt.
- Hát akkor…
- Jól éreztem magamat. – mosolyogtam rá. – Múltkor is és ma is. Remélem, este hívsz.
Azzal adtam neki egy puszit az arcára, ahogy ő is nekem múltkor.
Elmosolyodott. – Ebben biztos lehetsz.
Azzal gyengéden megszorította a kezem és elment. Izgatottan siettem vissza a lakásba, gyorsan bedobáltam egy fehér Adidas táskába a dolgaimat, felkaptam Metist, majd lesiettem a lépcsőn. A szokásosnál gyorsabban értünk oda a lovardába. Letettem Metist, majd a körkarám felé siettem, ahol Evie futószárazta Jasmine-t. Jobban mondva futószáron jártatta. Mindig ezt szoktuk csinálni egy-egy hosszabb túra, vagy verseny után, mikor nagyon megerőltetik a lábukat, másnap futószáron lesétáltjuk őket.
- Evie! – a lány riadtan pillantott rám, azt hitte baj van.
- Mi történt?
- Képzeld, tegnap este vagy egy fél órát beszéltem Pete-tel, és elhívott villás reggelizni. Reggel értem jött és a reggeli közben egy órán át beszélgettünk. Úgy köszöntem el tőle, mint ő tőlem, egy puszival. És mondtam neki, remélem hív este és azt mondta, abban biztos lehetek.
- Ez aranyos. – mosolygott. – Lesz köztetek valami.
- Nagyon remélem. – elmosolyodtam. – Na, kiviszem sétálni Ascy-t terepre, nem jössz ki te is Jasmine-nel.
- Szerintem akkor már kiviszem Idolt, mert tegnap Jane nagyon megdolgoztatta, két órát edzett vele és teljesen kimerült, így ma inkább csak sétál.
- Oké, addig gyorsan átöltözöm.
Elmentem az öltözőbe. Felöltöztem, de nem lovas cipőt, hanem papucsot vettem föl, a gatyát pedig térdig felhajtottam. Majd bementem az istállóba. Köszöntöttem a lovaim, majd Mary-t kivittem a karámba, Ascaban-t pedig kikötöttem az istálló elé. Nagyon alaposan és gondosan lecsutakoltam, majd tettem rá egy légymaszkot, hogy a legyek ne zavarják és gondosan befújtam légyriasztóval. A patáit kívül belül lekentem vitaminos pataolajjal. Mikor végeztem, Evie is kivezette a máj sárgát. Végül úgy döntöttem, hogy inkább felülök rá, így levettem róla a maszkot, felvettem rá egy hackamore-t és a fejét is bekentem légyűzővel, de a füleire fülvédőt húztam és kisétáltunk.
- Am. milyen a srác, aranyos, nem nyomul?
- Fura, de egyáltalán nem. Nagyon kedves és talán egy picit tartózkodó is talán. De nagyon aranyos.
- Nekem múltkor a bárban nem így tűnt.
- Jaj, képzeld. Múltkor vacsinál bocsánatot kért, amiért nyomult, mert ő azt hitte hogy azt csinálta. De mondtam, hogy egyáltalán nem zavart, sőt nagyon aranyos volt.
- Jól van akkor.
Fél órás volt az oda- vissza út, és kellemesen elbeszélgettünk. Otthon dobtam egy maszkot a ménre, majd kitettem egy árnyékos kifutóba, majd behoztam Mary-t. Gondosan lecsutakoltam, majd egy sárga szettet tettem rá. Ma másfél órát szándékoztam vele dolgozni, hisz jött hozzám egy edző, név szerint Barbara Stamp az Államok harmadik legjobb díjlovasa. 25 éve van a pályán, rengeteg lovat képzett ki és lovagolt be és a keze alatt fejlődtek a legjobb díjlovasok. Ezen a héten pedig egy három napos edzőtábort tart, csak nekem. Harminc perc alatt bemelegítettem a kancát, mikor megérkezett. 
- Szia! – köszönt nekem.
- Szia!
- Nagyon szép lovad van.
- Köszönöm. – mosolyogtam.
- Nos, először megnézem, hogy mozog a ló lépésben, ügetésben és vágtában, hogy lovagolsz alakzatokat, az ülésedet fogom figyelni, majd lelovagolsz pár programot, aztán felülök a lovadra.
Bólintottam. 
- Jó, ügetés, könnyügetés, szedd össze. Egyből induljon, ne lépjen bele. Jó. Most jól üget, picit kimarad a hátsó patanyoma, pöccintsd meg. Úgy, úgy. Most jól jön. Jó, tanügetés. Többet derékkal, még, még. Szép. Nagykör.
Rengeteg patanyom figurát lovagoltatott velem, ügetésben és vágtában, lépésben is.
- Jól van, nagyon szépen ülsz, de a kezedet egy picit lefeszíted. A derekaddal néha nem tolsz eleget, de amikor figyelsz, akkor nagyon szép. A ló mozgása kiváló, támaszkodása is, az ügetés-állj átmenetek lehetnének szebbek, de ezen még dolgozunk. Jó az összkép gyönyörű. Na először lovagolj egy E1-et, mondom a programot.
Ügetésben szépen összepakoltam a lovat, rendeztem a mozgását és az ülésem, majd belovagoltam középből. Szépen lelovagoltam a programot, én úgy éreztem, hogy szépen megy. Majd hosszúszáron odalovagoltam hozzá. 
- Nos, ez egész szép volt. A vágta fokozást kicsit elsiette, arra kaptál volna egy 7-est, ami nem is rossz. Figyelj arra, hogy a vágta után ne siessen, mert ahogy néztem nagyon felpörög a nyújtástól, így erős külső szár, és szépen rövidítsd le, neked is könnyebb, és kényelmesebben bele tudsz ülni a hátába. Egyébként szép volt. Arra figyelj, hogy sarokban jobban hajlítsd meg és told be, mert vágtában levágtátok.
Még ellovagoltam az E8-at, az A2-t és az A5-t. Mindegyikre mondott egy kritikát, majd felült a lóra. Picit lovagolgatott vele, összeszedte, majd ellovagolt egy A4-et, és utána tanította neki a combra való engedést és a rövid hátraarcot. A kanca nagyon leizzadt a munkában, így inkább lenyergeltem és szőrén ültem föl rá sétálni terepre. De előtte meghallgattam Barbara véleményét.
- Nagyon jó mozgású ló, a támaszkodása száz százalékosan stabil, és nagyon könnyen tanul. Nagyon jól izmolt, bírja a munkát, elég szívós, és okos. Holnap szerintem bemelegíted, majd felülök rá, tanítom, majd te is megpróbálod vele ezeket a munkákat.
Bólintottam. Elégedett voltam a kanca munkájával, így jó hosszú terepre sétáltam ki vele, amerre Evievel mentünk. Fél óra alatt száradt meg csak. Az istálló előtt lefürdettem, mivel rég volt lemosva, majd elvittem sétálni és legelni. Volt egy dugi mező, ahol hatalmas és zamatos volt a fű, oda vittem, mert megérdemelte. Egy óra alatt szépen megszáradt, majd bevittem a bokszába, hogy nyugodtan megehesse az ebédet. Evie lépett ki a nyergesből.
- Na, milyen volt az edzés?
- Fu, nagyon jó. Stamp szerint nagyon nagy reménységek vagyunk, csak még munka kell.
- És ma felül Ascy-ra?
- Nem, ma pihen. Holnap lefutószárazom, aztán go.
- Na, hallod, nem jössz el kajálni? Éhen halok.
- De, persze!
Felvettem a reggeli szettet, majd megigazítottam a sminkem, tettem magamra Play Boy parfümöt, majd megvártam amíg Evie is elkészül. A közeli pizzázóba mentünk enni, mivel az olcsó és gyors és mindketten farkas éhesek voltunk. Nyugodtan ebédeltünk, közben beszélgettünk. Hirtelen Pete tűnt fel. Úgy meglepődtem, hogy majdnem félrenyeltem.
- Hát te? – köszöntem rá, mikor meglátott és odajött. Rám mosolygott, majd adott egy puszit.
- Kajálni jöttem be, de megyek is vissza mindjárt dolgozni.
- Mit dolgozol?
- Környezetmérnök gyakornok vagyok, nyárra.
- Ő mi az a környezetmérnök?
-  Hát huh…  neki kell hatóságokkal, külső szakértői szolgáltatókkal és az anyavállalat társterületeivel tartani a kapcsolatot. Ő intézi a hulladékgazdálkodás éves jelentéseinek megtételét, ő csinálja hulladékgazdálkodási tervet, ő készíti a hulladékszállítással kapcsolatos teendők ellátását. Az ő dolga a levegőtisztaság védelem, magyarul engedélyeztetési eljárások lefolytatása, alap- és éves jelentések megtétele, a szükséges mérések elvégeztetése. Emellett talaj- és vízvédelem jelentések készítése, a szükséges mérések elvégeztetése, vízkár elhárítási terv készíttetése önellenőrzési mérések végeztetése. A kémiai biztonság, veszélyes anyagokra vonatkozó előírások betartatása, és a telepengedélykérelem elkészítése.- Értem, szép szakma. – bólintottam.
Pete elnevette magát.
- Nem ezt fogom dolgozni, csak kell a pénz, aztán apa ezt tudta szerezni. És meg kell hogy mondjam, nem is keveset fizetnek, ráadásul mindig is vonzott a környezet védelme és örülök, hogy bepillanthatok ebbe is.
- Na az jó. – rámosolyogtam.- Na, mennem kell, este hívlak! – adott egy puszit és ezzel egy időben én is neki.
Azzal elviharzott. Eviere pillantottam, aki felvont szemöldökkel nézett rám.
- Mi van?
- Semmi. – nevetett. – Aranyos, kedves és ráadásul szereti a környezetet. Neked való. Nem hozod ki egyszer a loviba?
- De, lehet! – mosolyogtam, majd kinéztem az ablakon. Még láttam elsiető alakját a jól ismert, piros kockás ingében. Éreztem, hogy vele más lesz, vele jobb lesz. Nem akarok semmit sem elsietni, rosszul tettem, hogy Jason-nel mindent elkapkodtunk. Még egy picit talán fájt, hogy szakítottunk, de lelkem nagyobb része már gyűlölte. – Barátságból lehet szerelem, de szerelemből barátság nem, nem igaz? – mormogtam, majd megittam az utolsó korty kólát.
- Megint rá gondoltál?- Semmi. – nevetett. – Aranyos, kedves és ráadásul szereti a környezetet. Neked való. Nem hozod ki egyszer a loviba?- Igen, de már tovább léptem. És örülök, hogy Pete jött, meg hogy te is itt voltál, mert ha ti nem lennétek még most is a falat kaparnám bőgve.