Sixth part: Te és én? Igen, mi. Örökké!

Aznap este nem volt kedvem főzni, így inkább ledobtam magamat a gép elé versenyeket keresni és közben egy szendvicset majszoltam. Kilenc körül csöngettek. Meglepődtem, ezért gyorsan leellenőriztem magamat a tükörben, majd ajtót nyitottam. Nagy meglepetésemre Pete állt ott, kezében egy zacskóval.
- Hát te?
- Gondoltam nem hívlak föl, hanem megleplek. – adott egy puszit az arcomra, és én is övére.
- Hát ez meglepetés. Mit hoztál?
- Kaját, mert unatkoztam egyedül otthon, gondoltam hozok neked valami finomat.
- Nagyon aranyos vagy, mindjárt megterítek.
A srác segítségével gyorsan megterítettünk, majd leültünk vacsorázni. Közben elbeszélgettünk melyikünknek hogy telt a napja, majd elindultunk a TV felé.
- Várj, Shelb. – gyengéden megfogta a kezem.
- Igen?
- Lennél… - mély levegőt vett. – Lennél a barátnőm?
Elakadt a lélegzetem. Nem tudtam mit felelni, sokkot kaptam. Végigpörögött előttem az elmúlt három nap és az egy év, amit Jason-nel töltöttem. Pár pillanatig gondolkodtam, majd barna szemeibe néztem.
- Fu… hát tudod, most vagyok túl egy komoly kapcsolaton… de… igen… lennék a barátnőd!
Pete megölelt, majd megcsókolt. Pár pillanat múlva elengedett.
- Ez… - húzott ki a zsebéből egy bronzszínű hosszú nyakláncot. A nyaklánc végén egy kulcs, egy lakat és egy szív volt elhelyezve. – A kulcs a szívemhez. Amíg ezt a nyakláncot hordod, a szívem a tiéd.
Azzal újra megcsókolt én pedig elmosolyodtam és visszacsókoltam. Hosszan csókolóztunk, majd leültünk TV-t nézni az ölébe húzott és egy ideig kellemes hangulatban néztük a Family Guy-t, majd elnyomott az álom.

*

Másnap reggel az ágyamban ébredtem. Pete már nem volt mellettem, így kikászálódtam az ágyból. Azt hittem szó nélkül elment, így bementem a fürdőbe, rendbe hozni magam. Felvettem egy sötétkék atlétát, egy fekete leggingset, és kiválasztottam egy kék Aldo szandált. A fekete Adidas táskába bedobáltam mindent. Felvettem a Pete-től kapott nyakláncot, kezemre fekete gyöngykarkötőt húztam. Hajamat magas lófarokba kötöttem, hajamra egy hippi hatású fejpántot tettem. Kifestettem magam, mint minden nap, majd mikor kiléptem, Pete állt velem szembe. Az asztal megterítve.
- Úristen, azt hittem elmentél.
- Hogy mennék el szó nélkül. – a nyakamban lógó nyakláncra pillantott majd elmosolyodott és megcsókolt.
- Igaz. – visszacsókoltam.
Kényelmesen megreggeliztünk, majd bejelentettem hova szeretném elrángatni.
- Szeretném, ha ma lejönnél velem a lovardába.
Barátom nagyon meglepődött.
- Hova?
- A lovardába. Szeretném, ha megismerkednél pár emberrel, és a lovaimmal.
- Öh, oké. Érted mindent. – hosszan megcsókolt, majd ő is összekészült.
Ma a kockás ing helyett egy kék mintás pólót vett föl, és a fekete gatyát egy szürke térdgatyára cserélte, amin elmosolyodtam.
- Na, mi olyan vicces?
- Jól áll neked.
- Mi?
- Ez a két szín. Jobban, mint a fekete.
- Köszönöm. – nyomott egy puszit az arcomra, majd felkaptam Metist, felvettem a pilóta szemüvegem és beültünk a kocsiba.
Húsz perc alatt odaértünk a lovardába. Mikor kiszálltunk, Pete a kezem után kutatott és ujjaink összefonódtak. Így sétáltunk be az istállóba. Evie nagyon meglepődött, majd elmosolyodott, és fejével a karámok felé intett, hogy menjek utána és beszélünk. Ted jött ki a nyergesből és mikor meglátta barátomat megállt.
- Pete?
- Ted? – a srác már felismerte Evie pasiját és felé indult volna, majd rám pillantott.
- Menj. – mosolyogtam és dobtam neki egy puszit. – Kimegyek a lovakhoz.
Evie után mentem, aki Caligula karámjánál ült.
- Hát ti?
- Tegnap, megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője. – mosolyogtam.
- És igent mondtál?
- Hogy ne mondtam volna? Képzeld – mutattam a nyakláncra – ezt tőle kaptam és azt mondta az a kulcs rajta az én kulcsom az ő szívéhez, és amíg ezt hordom, addig a szíve az enyém.
- De édes. Örülök, hogy összejöttetek. Tegnap láttam már, hogy meglesz ez.
A díjugrató pálya felé pillantottam, ahonnan Jason sétált föl.
- Basszus, meg kell előznünk, mert, kivágja a hiszti. – bökte exem felé.
- Oké. – futó lépésben siettünk vissza az istállóba, ahol Ted és Pete nagyban beszélgettek.
Mikor barátom meglátott, mellém lépett.
- Képzeld, Ted-del egy gimibe jártunk és nem láttuk egymást vagy három éve – még mesélt volna tovább, amikor Jason belépett az istállóba.
Először észre se vett, aztán mikor meglátott a srác mellett, ahogy átkarolom Pete derekát, ő pedig az enyém érezni lehetett a levegőben a feszültséget.
- Evie, tudnál jönni egy picit? – barátnőm mélyet sóhajtott, majd követte a srácot.
Feszült lettem, de nem volt rá okom. Tudtam, ha Jason szídni akarna, Evie megvéd. Pár perc múlva visszatértek, így jó hangosan megkérdeztem Pete-t.
- Pete, 26.-án megyünk Evievel és Teddel Mallorcára, van kedved jönni? – futólag Jasonre pillantottam, aki megdermedt. Úgy volt, ha megyünk valahova nyaralni, csak vele megyünk. Szerintem hideg zuhanyként érte a kérdés, de erőt vett magán és Liberty-hez sétált, onnan hallgatózott.
- Öhm, persze! Ha nem gond.
- Már hogy lenne gond, én hívtalak meg! – megcsókoltam. – Na megyek átöltözni.

*

- Most jól üget, picit lazítgasd meg, jó. Szép. – épp bemelegítettem Ascyt Barbarának. A ló ma kitűnő formában volt, így nem féltem attól, hogy mi lesz ha ráül.
Mikor az edző felült rá, ugyanolyan szépen ment. Ellovagolt vele pár L-es és A-s programot, majd tanított neki pár dolgozott. Egy órát dolgozott vele, majd lesétáltam és kihoztam Mary-t. Őt is bemelegítettem, majd Barbara átvette vele a tegnapi tanultakat és visszaültem a lóra. Nagyon sokat gyakoroltuk az oldaljárást és combra való engedtetést, emellett a rövid hátraarcot. Az ellenvágtát már tudta, de azt is átgyakoroltuk. Majd lelovagoltam vele egy L-es programot, és lesétáltam, majd odamentem Barbarához.
- Mindkét lovad nagyon tehetséges, főleg Ascaban. Szerintem ha idén szépen haladtok, jövőre indíthatod Just a Danceben. Holnap megpróbálom megtanítani neki a piruettet, de meglátjuk. Maryn holnap csak te ülsz, készülj, nagyon meg leszel dolgoztatva. Kihozod a kis pónit, akiről beszéltél?
Bólintottam, majd gyorsan lecsutakoltam és felszerszámoztam Rose-t. Miután bemelegítettem, ellovagoltam vele egy E-s és egy A-s programot, hogy hogy meg a ló.
- Ijáj. Hát ezen a lovon látszik, hogy nem díj lóként lett belovagolva.
- Nem, múlt évben vettük kezelésbe.
- Nos, először gyakoroljunk itt előttem pár ügetés -álljt. Először arra menjünk rá hogy 100%-osan támaszkodjon, majd a négy lábasra. Mindig jó, csak vagy a jobb, vagy bal hátsó kimarad.
Nagyon jó ügetés -álljt csináltunk és fél óra alatt sikerült elérnem, hogy szépen támaszkodjon, mikor megállt. Majd Barbara felült rá, és egy negyed órát dolgozott vele, hogy négy lábasokat álljon. Utána már kezdte kapizsgálni, így én is megpróbáltam vele. Tízből nyolc hibátlan volt. Támaszkodott és négy lábon állt. A kettőért még csináltunk újabbakat, amik már tökéletes voltak.
- Jó, ezt kicsiszoltuk, de holnap szerintem kétszer hozd ki, nagyon dolgozunk vele. Most jöhet az ügetés- vágta átmenet. Eléggé felfeszül és a mozgása még nem tökéletes.
Az ügetés- vágta átmeneteket sokat gyakoroltuk nagykörön, így a végén már egész szép lett. Nem feszült fel a felvételnél. A mozgásán megbeszéltük, hogy majd cavallettin dolgozunk.
- Oké, ez már szép. Most lovagold le újra az E1-et.
Nagyon szépen összeszedtem a lovat, majd lelovagoltuk a programot.
- Jó, ez szép volt. Fokozást majd holnap gyakoroljuk, de mára bőven elég, szerintem már hulla fáradt, léptesd le. Míg én sétáltam a tiszta víz pónival, addig Lara felszerelte és bemelegítette Barbarának Joanne-t. Pont visszaértem és láthattam, ahogy dolgozik a lipicaival. Keményen lemozgatta, de nagyon szépen mozgott a ló, és tanulni akart. Mikor végeztünk, fáradtan rogytam le a teraszra, Pete ölébe.
- Nagyon jól lovagolsz, mondták már?
- Köszönöm szépen. Na, gyere, menjünk haza, összeütök valami ebédet, aztán délután kijövök, ha van kedved és időd.
- Persze, hogy van. – azzal megcsókolt.

*

Másnap délután nyugodtan pucolgattam a kantárokat, amikor éles nyerítés, egy puffanás hallatszott, majd Monster vágtázott felém, ki az erdőből. A ló bakolt, miközben veszett tempót diktált az istálló felé. Felugrottam, hogy elkapjam. Beálltam elé, ami a pónit megállásra késztette.
- Hó… hó, semmi baj… - megsimogattam a ló nyakát, aki verejtékben úszott. – Hó, nyugi.
Láttam, hogy elszakadt a szár. Gyorsan összekötöttem, majd felugrottam a hátára és vágtába ugrattam. Tudtam, Tom valahol leesett, és ha nagy baja nincs is, a fejét biztosan beütötte, vagy valamijét. Pár perc múlva meg is találtam, a földön ült. Megállítottam a tarkát, majd leugrottam róla.
- Jól vagy?
- Nem igazán… nagyon szédülök.
- Mi történt?
- Megijedt egy zacskótól, és elkezdett hátrálni. Én belerántottam a szájába, közben megcsizmáztam, mire felágaskodott, de akkorát, hogy nem tudta visszaszerezni az egyensúlyát, így eldobta magát jobbra én pedig balra estem.
Ekkor láttam meg csak az arcát. Tiszta seb volt.
- Úristen. Na jó, gyere, fel tudsz ülni Monsterre?
- Talán… - nehézkesen odabicegett a lóhoz, majd felhúzta magát a nyeregbe és végigfeküdt a lovon.
Hazavezettem őket. Kate épp az istálló előtt beszélgetett Barbarával.
- Mi történt? – futott oda hozzánk Kate.
- Leesett a lóról, beviszed a kórházba?
- Nem kell. – próbált ellenkezni a fiú, de lecsitítottam.
- De, kell! Felülök Monster-re, levágtáztatom. – kicseréltem a szárat a kantáron, majd a jól ismert galopp részen galoppoztunk 1800 métert oda vissza, majd még sokat ügettem vele a négyszögben, és léptem. Mikor megszáradt kitettem egy karámba, hogy megtörölközzön.

*

Következő reggel pihenő napja volt mindkét lovamnak, Prayersre pedig Ian ült föl, mert hétvégén versenyük volt. Mikor kinyitottam a szemem, Pete még aludt. Elmosolyodtam, majd kimásztam az ágyból. Bementem a fürdőbe, letusoltam, majd felvettem egy lila bikinit, minek a felső része pánt nélküli volt. Bekentem magamat 30 faktoros Aveeno naptejjel, majd felvettem egy fehér, bő inget és hozzá egy jég kék rövidnadrágot. A körmeimet lila festékkel kentem ki, majd vízálló, krémes púdert kentem az arcomra, és szintén vízálló szempilla spirállal festetettem ki a szempillám. Minden fontos kelléket bedobáltam a fehér Adidas táskámba, majd felvettem egy fekete sarut és elvittem Metist sétálni. Mire visszaértem, már Pete is pakolt. Mikor meglátott elmosolyodott, majd hozzám sétált és megcsókolt.
- Jó reggelt.
- Neked is. – mosolyogtam, visszacsókoltam, majd kihúztam egy zacskót a táskámból. – Reggeli.
- Életmentő vagy!
- Tudom. – elnevette magát, majd megcsókolt.
- De együk meg inkább a kocsiban, most induljunk.
- Oké.
Az út Michiganba öt óra volt. Egyszer álltunk meg Metis miatt, majd mentünk tovább. Mikor beértünk Michigan területére, Pete letért a főútról és kacskaringózni kezdett az avaros földúton. Már közel jártunk a tóhoz, néha az én oldalamon fel is tűnt a csillogó víz. Fél óra múlva barátom leparkolt egy gyönyörű házikó mellett.
- Úristen, ez nagyon romantikus. – körös-körül erdő vett minket körbe és a nap fénye beszűrődött a fák között. A türkizen csillogó tavat csak akkor vettem észre, mikor kiszálltunk. A víz közvetlenül a ház mellett volt. Gyorsan kipakoltunk, majd körbenéztem a házba. Gyönyörű, romantikus és nagyon hangulatos volt. Kiültem a stégre és onnan néztem a tó vizét. Levettem a cipőmet, majd belógattam a lábamat a hűs tóba. Pár perc múlva két erős kar fonódott a derekam köré.
- Már mindenhol kerestelek! – megcsókolt a nyakamat, majd a vállam. Elmosolyodtam. – Tetszik a hely?
- Gyönyörű, nagyon szép.
- Nincs kedved úszni, sétálni, vagy motorcsónakozni egyet?
- Motorcsónak. – bólintottam. – Jól hangzik.
Megcsókolt, majd felhúzott és odasétáltunk a hajóhoz. Nagyon szép, modern csónak volt. Beszálltunk a hajóba, majd levettem a ruháimat, és fürdőruhában kifeküdtem a hajó első részére napozni. Pete beindította a hajót és körbehajóztuk a tavat, majd a közepén megállította és odafeküdt mellém.
- Hogy tetszik?
- Gyönyörű. – mosolyogtam, majd megcsókoltam.
- Nem úszunk egyet?
- Akár! – felhúzott, majd a csónak széléhez sétált, és ugrott egy fejest a kristálytiszta vízbe.
Tátva maradt a szám, mert a tó elég hidegnek tűnt. Pár másodperc múlva felbukkant, és megrázta a fejét, hogy kirázza a hajából a vizet.
- Hu, hűvös.
- Komolyan? – nevettem.
Kimászott, majd átölelt.
- Neee! – nevettem és próbáltam eltolni magamtól hideg testét.
- Na, gyere! – felkapott, és sűrű sikítások és kacagások között beugrott velem a vízbe.
A jéghideg víz villámgyorsan örvénylett végig a testemen, de jól esett. Barátom elengedett, mikor „becsapódtunk”, így azonnal úsztam föl levegőért. Jól esett a hűvös, így úszni kezdtem. Először mellúszásban úsztam el egy szikláig, majd felmásztam rá. Hamarosan megpillantottam utánam úszni és fel is bukkant pár perc múlva.
- Van a házban búvár felszerelés, szeretnél búvárkodni?
 - Persze.
- Elvileg gyönyörű vízi barlangok vannak, majd megnézzük.
Bólintottam, majd visszaúsztunk a hajóhoz.
- Vezethetek?
- Óvatosan, gyere, megmutatom, mit hogyan csinálj.
Pete beállt mögém és mutogatta, merre kanyarodjak, mit nyomkodjak. Újra körbehajóztuk a tavat, majd el elhagyott résznél leállítottam a motort és leeresztettem a horgonyt. Barátom most már a bőr „kanapén” ült és onnan figyelte, hogyan vezetek. Mikor megálltam, és hozzá fordultam, meglepődött.
- Mit csinálsz?
Leültem mellé, majd megcsókoltam, hosszan és szenvedélyesen. Éreztem, hogy elmosolyodik, majd visszacsókol, és az ölébe húz. Hosszan csókolóztunk, és tudtam, ő többet akar már, mint egy csók, és végigdöntött az üléseken. Egyre hevesebben csókolt, majd elkezdte a nyakamat és a vállamat csókolgatni. Nem akartam már most belemenni, hisz alig három hete ismerem, és nem több mint négy napja járunk.
- Pete. – eltoltam magamtól. – Elég.
A srác értetlenül húzódott odébb. Én felhúztam a horgonyt, majd beindítottam a motort és hazafelé kanyarodtunk. Szótlanul bemarkoltam a beállóba, majd kiszálltunk. Úgy döntöttem elmegyek kaját venni, meg körülnézek a városban. Felvettem egy türkiz-fehér csíkos pólót, és egy fehér csőnadrágot, ehhez pedig egy aranyszínű sarut választottam. Lemostam a vízálló sminket, majd hagyományosra cseréltem. Hintettem magamra egy kis parfümöt, majd egy türkiz övtáskába bepakoltam a fontosabb dolgokat, és átvetettem a vállamon. Felvettem a pilóta szemüvegem, majd kisétáltam a szobából. Barátom megállított a konyhába.
- Shelby, valami rosszat tettem a motorcsónakon?
- Nem. Csak tudod… nagyon kedvellek, és nem akarok veled semmit elkapkodni, mert valószínűleg Jason-nel így rontottam el, mindent. Ne haragudj, csak túl gyorsan történt ez, és nem akarom, hogy megismétlődjön az, ami az előző barátommal.
- Megértelek. És én kérek bocsánatot. – azzal megölelt.
Elmosolyodtam, majd visszaöleltem. Így álltunk hosszú ideig, majd megszólalt.
- Hova indultál?
- Gondoltam be megyek a városba körül nézni, nem jössz?
- De, de mivel mentél volna?
- Biciklivel! Láttam kettőt a garázsban. Úgy olyan Toscana feelingje lenne.
- Oké. – mosolygott. – És Metis?
- Őt beteszem a kosárkába.
- Akkor menjünk.
Ő is pillanatok alatt összekészült, majd kihoztuk a garázsból a két biciklit. Nem siettünk sehova, kellemes tempóban haladtunk a város felé ami gyönyörű, filmbe illő volt. Pete-nek sok ember odaköszönt.
- Honnan ismered őket?
- Részben itt nőttem fel. Sokat jártam ide nyáron a nagybátyámhoz, általában mind a három hónapot itt töltöttem, és ezek az emberek már akkor itt voltak.
- Értem.
Végigtekertünk a városon, megnéztünk pár helyet, ami fontos volt a városnak és barátomnak, majd beültünk egy kávéra.
- El kéne jönnünk még bevásárolni kaját, mert üres a hűtő. – kapott észbe Pete.
- Hát, akkor igyuk meg ezt, aztán mars haza és kocsival vissza.
- Oké.
Gyorsan megittuk a pár kortyot, majd hazabicikliztünk. Metist bezártam a házba, majd kocsival mentünk el egy messzebb lévő, nagy bevásárló központba, ahonnan jól megrakodott szatyrokkal tértünk haza. Együtt összeütöttünk valami vacsorát, amit a teraszon fogyasztottunk el, majd hosszú sétára indultunk a parton. Míg Pete este a fürdőben volt, felhívtam Eviet. Hat búgás után fel is vette.
- Szia, Shelb.
- Szia.
- Milyen Michigan?
- Ajj, isteni. Nagyon jó. Imádom.
- És mi szépet csináltatok ma?
- Hát elmentünk motorcsónakozni, majd bementünk a városba, biciklivel, utána bevásároltunk, vacsoráztunk, jó nagyot sétáltunk Metis-szel és most lefekvéshez készülünk.
- Jaj, ez jól hangzik. Én meg itthon vagyok a megszokott mókus kerékben.
- De az is jó. Nekem már hiányoznak a lovaim. Hogy vannak?
- Jól vannak köszönök, mi Ascaban volt a nagy legelőn nyolctól egyig, majd Mary és még pár kanca és herélt háromtól fél hétig. Most meg ettek mi meg itthon vagyunk.
- Na, ennek örülök. De szerintem megyek, mert már hulla vagyok. A víz meg a nap kiszívta az energiámat.
- Hát, jó szórakozást a következő két napra.
- Köszi, neked is. Jó éjt.
- Jó éjt.
Azzal letettem.