1. fejezet: Az új kezdete

Magamhoz vettem az vörös paplanon heverő cicanadrágot, majd hosszas kutakodás után végre sikerült megtalálnom a benzin kék James Perse pólóm. Ehhez az összeállításhoz egy pólóhoz színben passzoló Convers tornacipőt választottam. Nyakamba egy hosszú bigou nyakláncot akasztottam. Ujjamra nagy kék köves gyűrűt húztam, majd a fekete Alexandra Wang táskámba bedobáltam egy hosszabb pólót, egy rövid pamut, alvó nadrágot és tiszta fehérneműt. Megigazítottam a sminkem, majd a konyha felé vettem az irányt. Kezemet a hütő hűvös fogantyújára fektettem, és lassan lefelé nyomtam, mire a könnyű ajtó egy cuppanással kinyílt. Végignéztem a tartalmán, majd kihúztam az egyik alsó műanyag reteszt és kivette egy zacskó almát. Tovább nézelődtem. Hirtelen megrohantak az emlékek.
„- Rendeljünk valamit, vagy csinálsz? – állt fel Jason a kanapéről.
- Szerintem először menjünk ki a lovakhoz, aztán menjünk el vacsizni.
Benyúltam a hűtőbe és kivettem egy zacskó almát, amit lovaiknak szántunk. Felvettem a kabátomat, majd az istálló felé sétáltunk. A szállás alig 100 méterre volt a OB-ra érkezett lovak istállójától, így gyorsan tettük meg a rövid sétát. A fekete ménemhez sétáltam a égszínkék takarójában nyugodtan csipegette a szénát. Ismerős lépteim zajára odasétált a bokszajtóhoz és barátságosan nyihogott.
- Szia, Ascy.
Odaadtam a ménnek egy almát két darabra törve, majd Damaskus boksza felé indultam, ahol Jason simogatta az izmos sötétpejt. Hirtelen felém fordult, majd átkarolta a derekamat és hosszan megcsókolt.
- Szeretlek. - súgta.”
Emlékeimből Evie hangja ébresztett föl.
- S., csukd be lécci az ajtót, ha nem veszel ki semmit.
Megrázkódtam, mert valóban már vagy három perce a semmibe bambulva álltam a hütő előtt és a szekrényből kiáramló hideg miatt, eléggé átfagyta. Gyorsan kivettem egy csomag virslit, majd becsuktam az ajtót. Elmerengve nyúltam a kenyértartóhoz és kivettem egy csomag kenyeret, majd az üdítőkkel együtt bepakoltam egy nagy reklám szatyorba.
- Shel, jól vagy? – jött oda hozzám Evie.
- Persze. – végre teljesen magamhoz tértem és gépiesen pakoltam össze.
- Biztos?
- Igen, csak kicsit gondolkodtam, de semmi gond, jól vagyok.
- Rendben. Akkor gyere, induljunk, mert Kateék már várnak.
- Én nem megyek.
- Mi van? – torpant meg a lány. – Miért?
- Nem akarok találkozni Jason-nel.
- Shelby, már két hónapja szakítottatok, miért nem tudsz már a szemébe nézni?
- Nem tudom. Nem akarok mellette ülni, rá nézni, beszélni vele.
- Majd mindig mellettem ülsz, mással beszélsz és másra nézel. Na, gyere, a kedvemért.
Barátnőm makacskodása végre megenyhített, így felkaptam a táskámat, a szatyrot, majd kisietünk a lakásból. Evie bezárta az ajtót én pedig bepakoltam a kocsimba.
- Indulhatunk?
- Persze.
A jól ismert utat a lovardáig szótlanul tettük meg. Beálltam egy üres parkoló helyre, majd kipakoltunk. Matt és Jason sétált elénk segíteni. Matthew elég rég láttam ezért puszival köszöntem neki.
- Szia, Matt. – mosolyogtam, és nem pillantottam volt barátomra. – Milyen volt Florida Kenyával?
- Jól ment, ügyes volt. Nagyon sokat fejlődtünk szerintem ez alatt a két és fél hét alatt. Az edző csak velünk foglalkozott, tegnap meg elmentünk ott egy helyi versenyre. Minden akadály 130 cm volt, nagyon szépen ment, első lett egy hibaponttal, mert megcsúsztunk az időben.
- Na, gratulálok.
- Köszi.
- Segítetek bevinni amiket hoztunk? – fordult Evie a srácokhoz.
Jason bólintott, majd elvette barátnőmtől az egyik nehéz szatyrot, Matthew a másikat, majd elindultak.
- Hát ez egy remek este lesz. – mély sóhajtást hallottam és barátnőmre pillantottam. Metis kiugrott a kocsi hátsó ülésből és exem után szaladt, majd a lábára kezdett ugrálni. A fiú nevetve megfordult, majd megsimogatta a kutyát. Mikor a barna hajú srác felegyenesedett, tekintetünk találkozott, de én lesütöttem a szemem. Miután tovább sétáltak, újra Eviere pillantottam.
- Eve, nem akarom ezt.
- Csak egy este. Gyere. – azzal megragadta a kezem és maga után húzott.
Az istálló mellett, az erdő felüli részen volt megrakva a jó nagy tábortűz. Mindenki ott volt, aki a lovardában lovagolt, vagy ott tartotta a lovát. Mindenkinek puszival köszöntem, majd leültem egy kényelmes székre, közel a tűzhöz és nyársért nyúltam. Az este kellemes hangulatban telt, rengeteg beszélgettem mindenkivel, kinek hogy telt a nyár, merre jártak, közben jól be is vacsoráztunk. Olyan tíz körül, mindenki elkezdett sürögni, forogni. Kate elvitte lefektetni Cintit, páran behozták a lovaikat a legelőről. Csak én és Jason maradtunk. Pár percig mindketten szótlanul a tűzbe meredtünk, majd végül megtörtem a jeget.
- Tudod… - sóhajtottam. – Mikor szakítottunk, úgy éreztem, jó döntés. Mert a végén már csak veszekedtünk és én nem akartam veled ilyen kapcsolatban élni… akkor viszont jött Pete. Ő és Evie segített áthidalni az utánad érzett űrt, Pete volt a társam, aki megvigasztalt. Mikor kijött velem, és azt mondtad Evienek, hogy én az első emberrel lefekszem, aki szembe jön…. Ez nekem nagyon rosszul esett… próbáltalak ezután utálni és Pete-t szeretni, de képtelen voltam.
Exemre emeltem a tekintetem, aki pár pillanatig némán bámult rám vissza, mint aki megemészti a hallottakat, majd átült mellém.
- Én is így éreztem a szakításunk után. Győzködtem magam, hogy jól tettem, és nem bánhatom meg. Így rendjén is volt egy ideig, de amikor Pete-tel megjelentél az istállóba, rájöttem, hogy rossz döntés volt és vissza akartalak kapni. De aztán mikor ott ölelgetted, nagyon mérges lettem. Mérges lettem, hogy egy hét után túl voltál rajtam.
- Túl voltam? Két napon keresztül otthon a szememet kisírtam, senki nem tudott megvigasztalni. Annyira hiányoztál. Evie és Pete volt az első ember, akit közel engedtem magamhoz három nap után, de még utána is mardosott a fájdalom, mikor láttalak, mikor hallottam a hangod.
- Akkor mi legyen? – Jason meredten a tűzbe bámult, majd felém fordította tekintetét.
- Nagyon hiányoztál. – közelebb csúsztam hozzá.
A srác minden szó nélkül hozzám hajolt és hosszan megcsókolt. Elmosolyodtam, majd visszacsókoltam. Mikor véget ért a csók, Jason a szemeimbe nézett.
- Nagyon szeretlek.
- Én is. – újra megcsókoltam.
Hátunk mögül halk köhécselést hallottam. Arra felé pillantottam, amerről a hang jött.
- Ti újra együtt? - kérdezte Evie.
Jasonre pillantottam.
- Úgy tűnik. 
Elmosolyodtam, majd megöleltem barátomat.

*

- Kész vagy? – fordult hozzám Jason, mikor kiléptem a fürdőből. A sütögetés utáni estét nála töltöttem, így másnap reggel, kilenckor együtt mentünk ki a lovardába.
- Igen.
Az utat a lovardáig csendben tettük meg, majd mikor kiszálltunk Metis megrohamozta a lovardát. Barátom a kezemért nyúlt és kéz a kézben sétáltunk be a lovardába. Első utam lovaimhoz vezettek. Ascy és Mary nyerítve köszöntöttek.
- Sziasztok, édeseim! – megsimogattam mindkét lovamat, majd kaptak két-két Havens csemegét. Utána köszöntöttem még Rose-t, Prayers-t, Black Magic-et és Joanne-t.
- Mi a terved mára? – lépett hozzám Jason és átölelte a derekamat.
- Szerintem kihozom először Ascy-t, nem dolgozom vele sokat, bemelegítem, és háromszor lelovagolok egy LM-es programot. Aztán vége. Utána hozom Mary-t, ő tegnap nem ment, mert tegnap nagyon keményen dolgozott, így ma csak lefutószárazom, de szerintem úgy, hogy járóiskolázom vele. Aztán jön Prayers, ő neki tanítom a lépés vágtát, vágta lépést, de nem dolgoztatom sokát. És egyelőre ennyi. De még jön Sammy Magicre, Cinti és barátnői futószáron Rose-ra. Már előre sajnálom azt a lovat. Meg lehet hogy felülök Joanne-ra ha lesz időm, de nem valószínű… inkább felültetem rá Mercy-t vagy Sammy-t. Még nem tudom.
- Segítsek be valamit? Én ma csak kimegyek Damyval militaryra, Liberty-t csak idomítom, szóval van időm.
- Huh, örülnék. Megtennéd, hogy felülsz Joanne-ra és ugrasz majd vele egy kicsit? Nem kell sokat, csak pár X, meg maximum 80 centit ugorjatok. Be kell hogy erősödjenek a hátsó lábai. Jut eszembe, Stella tegnap megkért, hogy foglalkozzak Monacóval. Ha van időd kivinnéd őt is militaryra? Nem kell vele se sokat ugratni, csak nézd meg hogy ugrik, meg hogy neki is legyen egy kis változatosság.
- Persze. – barátom hosszan megcsókolt.
- Köszönöm. – mosolyogtam, azzal fekete ménemhez léptem. – Gyere, Ascaban, megyünk dolgozni.
Kivezettem a fekete mént az istálló elé és kikötöttem. Tegnap reggel lefürdettem edzés előtt, így ma csak át kellett csutakolnom. Mikor végeztem, rátettem egy fekete izzasztót, aminek a szegélye zafírkék volt. Lábaira zafírkék fáslikat tettem, patáira fekete pataharangot csatoltam, füleire fekete fülvédőt húztam, aminek szegélye szintén zafírkék volt. Nagyon jól mutatott így ménem. Húztam a hevederen, majd nyeregbe szálltam. Kisétáltam vele terepre, ahonnan épp Laura igyekezett vissza Picasson. A ló fáradtnak tűnt és elég izzadtnak.
- Hát ti?
- Két órát edzettünk és még nem száradt meg.
- Gyere el velem még egy körre.
A lány bólintott, majd megfordította a hidegvérűt.
- Mi újság veletek, nem is láttalak titeket a négyszögben.
- A fedelesben szoktunk edzeni.
- Ilyen melegben? Miért?
- Mert mostanában elég rosszul megy és nem akarom hogy mások lássák, két év alatt semmit sem fejlődtünk.
- Ugyan már. Biztos jobbak lettetek.
- Nem, nem lettünk. Úgy érzem… - Laura mélyet sóhajtott. – úgy érzem nem Picasso a nekem megfelelő ló.
Leesett az állam. Több mint két éve lovagolta a nagytestű hidegvérűt, de ilyet még soha nem mondott.
- De mégis miért? Vagy hogy jött ez?
- Két hete voltam vele egy Pony Clubos versenyen.
- C2-et, B1-et és B2-öt mentünk. C2-ben nagyon szépen össze volt szedve, gyönyörűen támaszkodott, azt 67,46%-kal meg is nyertük. Az így oké volt. Aztán jött B1. Már eléggé hisztis volt, melegítésnél sem akart beugrani vágtába. Én soha életemben nem lovagoltam bökővel, de Lara azt javasolta, mire hatodik próbálkozásra sem ugrott be, hogy próbáljam ki azzal. A verseny helyszínén volt ilyen lovas bódé, ott Lara gyorsan vett nekem egyet, majd azzal lovagoltam tovább. Nos, akkor kezdődtek a bajok. Mikor be akartam ugratni, akkorát kirúgott, hogy majdnem leestem. Nyakáról másztam vissza a nyeregbe. Jó, próbálom beugratni, beugrik és full rottyóba végigvisz a pályán, majdnem letaroltunk egy pónit. Mondja Lara, menjünk be a fedelesbe, lovagoljak ott egy programot. Bökő nélkül szépen meghajlott csizmára. Még tavaly. Mostanában ha kedve van meghajlik, ha nem, nem. Na, szóval zárom oda a bökőt, hogy kitoljam a sarokba, erre alám vág. Lovagolom tovább, megint odazárok, megint alám vág. Négy sarokba akartam kitolni, mind a négyszer alám vágott. Mondja Lara, hogy lovagoljam akkor a programot. Belovagolok ugye középből, már megy el a vállán. Odazárom a csizmát, oldalra ugrik, beugrik vágtába. Nagyon mérges lettem rá, beleállítottam a bökőt, felálltam a nyeregbe, hogy száguldjon akkor, ha akar. Három kör után kezdtem érezni, hogy fárad, aztán másik kézen is meggaloppoztattam. Utána már rendes volt, mert elfáradt. De a vágta beugratások neccesek voltak. Ma is, nagyon sokat vágtáztam vele, meg próbáltam idomítani, de semmi. Szerintem visszaadom Kate-nek.
- De hát szereted… - fordítottam vissza a lovam az ösvény végén.
- Igen, nagyon szeretem. De én versenyezni szeretnék. És ő erre úgy tűnik nem alkalmas. Talán felesbe kibérlem Stellával Monaco-t. Mert ugye ő csak max. heti háromszor tud kijönni, akkor én is kijövök heti háromszor és egy nap pihenője lehet.
- Értem. És ha segítenék?
- Megtennéd? – Laura reménykedve pillantott rám.
- Hát nem tudnék olyan sokszor felülni rá. Max. heti kétszer, de akkor csak kőkemény idomítás, meg heti egyszer vagy kétszer tudnálak edzeni, hogy mit hogy csinálj stb.
- Az remek lenne, köszönöm.
Barátnőm egyből jobb kedvre derült. Mikor visszaértünk a lovardába, én húztam a hevederen, majd belovagoltam a négyszögbe. Ascaban kellemes mozgása és kiemelkedő teljesítménye elfeledtette velem, mennyit küzdöttem vele az elején. Húsz perc alatt bemelegítettem ügetésben, majd vágtában. Ezután háromszor lelovagoltam vele az LM8-as programot. Ascaban gyönyörűen dolgozott, ezért jó szájízzel fejeztük be az edzést. Mikor kilovagoltam a pályáról, szállt fel Jason Joanne hátára. Odalovagolt hozzám.
- Viszed ugrani?
- Jaja, azt terveztem, hogy bemelegítek vele hobby pályán, kicsit ügetős, vágtás járóiskola, majd átjövök az ugróra. Összeállítottam a pályát. Első elem X, második 60 centis oxer, harmadik 50 centis meredek, negyedik nagy X, ötödik 80 centis meredek és hatodik egy 70 centis oxer. Szerintem vágtában mindkét kézen lelovagolom vele 4×-4×, aztán békén hagyom. Mikor ment utoljára?
- Tegnap Mercy ült rajta, edzettem őket, megtanulták a vágtában való combra engedést.
- Jó, mennyit ment?
- Nem sokat, olyan 50 perc körül.
- Jó, akkor most megdolgoztatom.
Bólintottam, majd kilovagoltunk terepre.
- Ha végeztél Mary-vel és Rose-zal elmegyünk ebédelni?
- Persze. – mosolyogtam. – Hova?
- Nem is olyan rég nyílt innen nem messze egy jó kis apró étterem. Azt mondják olcsó is, jól is főznek.
- Jól hangzik. Menjünk oda.
15 perc alatt én le, Jason pedig besétálta a lovát. Az istálló előtt megállítottam a mént, majd leszálltam róla. Először lekantároztam, de ki nem kötöttem, csak a kötőféket húztam fel a fejére, mert tudtam, hogy nem megy el. Lefásliztam, majd lenyergeltem és az izzasztót kitettem száradni. Ascy-t bevezettem a patamosóba. Hideg vízzel gondosan lehűtöttem a lábait, patáiról pedig lesúroltam a sarat és a homokot. Utána palaszürke patáját fekete vitaminos, viszolt patáit pedig átlátszó, barackos pataolajjal kentem le. Összekevertem a tápját egy kevés müzlivel, majd kivezettem az istállóból és kikötöttem. Míg ő a tápját fogyasztotta én lepucoltam a hevedert, lemostam a zablát, lekeféltem a pataharangokat, majd mindent szépen elpakoltam. Miután Ascaban végzett az adagjával elkötöttem és kivezettem a karámjába ahol kapott két répát darabokra törve és megpaskoltam a nyakát, mielőtt elengedtem. A fáslikat össze akartam tekerni, ezért a díjugrató pálya léceihez kötöttem és onnan figyeltem Jason és Joanne munkáját. Míg én Ascy körül tevékenykedtem ő bemelegítette a lipicait. Látszólag nehezére esett lerövidíteni a szürke kanca vágtáját és rálovagolni egy könnyű X-re. De Joanne szépen átvitte és könnyedén vágtatott a következő akadály felé. A pályát hibátlanul teljesítette, de látszott Jason-ön hogy megszenved vele, annyira nem bírta összetartani. A kanca látszólag felpörgött az ugrástól, barátom ezért nagykörre vette és vágtában kisköröket írt le vele, hogy lenyugodjon. Mikor végre valamennyire sikerült összeszednie, újra végigment a pályán. Mostmár a ló nyugodtabb volt, szebb stílusban is ugrott, jobb időt is ment. Még kétszer megugrotta jobb, majd négyszer bal kézen. Jason levágtáztatta, majd leügetette a kancát, végül kilovagolt vele a pályáról.
- Tök jó ugrik. – paskolta meg az izzadt lipicait. – Volt ugróló a felmenői között?
- Nehezen hiszem, mert szinte minden felmenője lipicai.
- Lehet, hogy valamelyik nagyapja nagy százalékban sportosított lipicai, mert akkor meg is értem, hogy ilyen jó érzéke van hozzá. Ha megengeded, akkor heti egyszer ugranék vele és fokozatosan növelném a magasságot. Kíváncsi vagyok meddig tud elmenni.
- Ahogy gondolod. – mosolyogtam. – De szeptember végig ne nagyon menjetek szerintem egy méter tíz centi felé.
- Nem is terveztem. Alapoktól kezdem. Sokat járóiskoláztatom majd, meg cavalletiztetem. Tél végére olyan mozgású és olyan izmos díjlovat adok vissza, hogy rá se fogsz ismerni. Persze emellett te idomítod.
- Igen. De jó lenne, ha heti kétszer tudnál vele foglalkozni, sok terhet levennél rólam. Pl.: hétfőn cavelletti, járóiskola aztán pénteken meg ugrasz vele.
- Oké. – Mosolygott Jason, majd lazított a hevederen és kilovagolt terepre.
Én visszasétáltam az istállóba, kancámhoz. Tíz perce hozták be a legelőről, mert már fél nyolc óta kint volt a karámjában. Nyihogva köszöntött.
- Gyere nagylány, kiviszlek kicsit futószárazni, aztán holnap megtanuljuk az ugrásváltást.
Megsimogattam almásderes fejét, majd rácsúsztattam a kötőféket és kivezettem az istálló elé, ott ahol előzőleg Ascy állt. Egy ló szállító gurult be a lovarda területére. Kate, Jane és Lara szállt ki belőle. Kíváncsian indultam el feléjük.
- Kit hoztatok?
- Egy meglepetést. – mosolygott Kate sejtelmesen.
Lara-ra pillantottam, aki megrázta a fejét, mintha nem bízna abban, hogy én örülni fogok a meglepetésnek. Kate felsietett a rámpán, majd pár másodperc múlva levezetett egy sárga lovat. Ahogy rá pillantottam, elborzadtam. A ló kopott szőrén és kiálló bordáin valamit csípő csontján akadt meg a szemem.
- Öhm, Kate.
- Tudom, tudom, de várj, amíg meg nem tudod a származást.
- Várok.
- Tudod ki az apja? Madness.
Leesett az állam. Madness volt az Egyesült Államok legjobb díjlova. Gyönyörű, sötét sárga színe volt, sörény és farka azonban szőke. Nagy hóka díszítette a pofáját, mind a négy lába harisnyás. Kiválló mozgása és külleme volt nagydíjban versenyzik, már harmadik éve és eddig amelyik versenyén indult, magasan megnyerte.
- Honnan hoztad?
- Egy nashvill-i tenyészetből. Nem ment olyan jól a szekér, csökkentek a fedeztetési árak, de a pasi megszállott versenyző volt, a lovait küldte a versenyekre, de azok soha nem hoztak jó eredményeket haza, viszont a nevezési összegek az eget verték. Így szép lassan csődbe ment. El is akar onnan költözni, ezért igyekszik megszabadulni a lovaktól, hogy az új házát meg tudja venni.
- Neki mi a története?
- 2006-ban fedezték be az anyját, Pearl-t, amikor Madness még csak M-es volt, de már akkor is veretlen volt. Mikor 2007 februárjában megszületett, kitették a legelőre anyja mellé egészen hat hónapos koráig. Utána választották el. Egy évesen kezdett vele egy kiképző foglalkozni, futószárazta és három évesen be is lovagolta. Ügyes volt, jól ment, így négy évesen benevezték az első versenyére. Mivel nem szoktatták hozzá a zajokhoz, megőrült és ledobta a lovasát. Mikor ezt a következő három versenyen is megismételte a tulaj egy erősebb kezű lovat ültetett rá, aki ha megpróbálta ledobni elverte. Aztán a következő öt verseny végigment, bakolva, de mivel ugye ellenszegült, sokszor lett utolsó, vagy utolsó előtti. A tulaj ezt megelégelte és kitette egy poros karámba. Kevés zabot és szénát kapott, semmit nem mozgott. Nem is hoztam volna el, ha csak az állapotát vagy az eredményeit nézem. De mivel kiváló a származása, ha versenyló nem is, de tenyészménnek jó lesz. Még hoztam egy tenyészmént és tenyészkancát. Mind a három kiváló vérvonalú, és egy-kettő nagyszerű eredményeket ért el díjlovaglásban vagy díjugratásban.
- És mi a sárga neve?
- Let Me Free.
- Hát, találó. – nevettem. – Let Me-t ellátom én. Csak kíváncsi vagyok a többi lóra.
Átvettem Kate-től a sárga csődört. Három lovász levezette a többi lovat. Volt közöttük egy sötétpej, testes csődör.
- Ő kicsoda?
- San Diago. 12 éves, Double Z apaságú csődör. Military ló volt, díjlovaglásban M szintig képezték, díjugratásban A2-t tud, militaryban senior. Jane elvállalta, hogy versenyez vele militaryban. De Eviet is meg akarom kérdezni.
- Ő sokkal jobban néz ki, mint Let Me Free.
- Hát igen. Mivel ő ügyesen versenyzett és jó származása volt, ezért sokáig a tulaj egyik kedvenc lova volt, ő kapta a legjobb ellátást. Nagyon nehezen vált meg tőle.
A következő ló egy világos pej kanca volt.
- Caroline. 17 éves Challenger nagyapaságú díjló. Sokáig versenyzett S1-ben, de a további versenyeztetését nem tudta fizetni a tulaj, és ő sem bírta már olyan jól. Őt csak tenyészkancának vettem, kb. két hét múlva be is akarom fedeztetni San Diago-val.
Az utolsó ló egy gyönyörű, eleven, pej kanca volt.
- Ő Alexia B. Caroline öt éves lány. Tavaly nyáron kezdték el belovagolni, idén februárban ültek rajta először és júliusban volt első versenyén. Nem ment túl jól, hajtós ló elvileg, de Jane felült rá, és szerinte csak jól kell lovagolni.
Evie jött oda hozzánk.
- Mi ez a sok új ló. – hirtelen megakadt a szeme Alexia-n. – Uhh, de gyönyörű.
A kanca bordái és medencéje fele annyira álltak ki, mint az én pártfogoltamnak, aki idő közben megunta a várakozást és az murvás út melletti fűhöz húzott legelni. Olyan mohón tépte a füvet, mint aki hónapok óta nem látott ilyet. Meg is értettem, ha ahogy Kate elmondta, nem kapott.
- Evie, szeretnél foglalkozni Alexiával? Fel kéne hizlalni, kicsit átlovagolni, akár versenyezni vele. Mármint megpróbálni, hogy megy egy versenyen, ha nem jól, akkor marad tenyészlónak, nem kell vele küzdeni nagyon. Shelby, rád ugyanez vonatkozik.
- Én vállalom. – mosolyogtam, majd megpaskoltam a csődört.
- Én is. – bólintott barátnőm, majd elvezette a kancát.
Odavezettem a csődört a kikötőhöz, majd csúszócsomóval kikötöttem.
- Mary, gyere egy kicsit, még pihenhetsz, mert foglalkozom addig ezzel a fiúval.
Kitettem a meglepődött almásderest a karámba, majd visszamentem a sárgához.
- Na, nagyfiú, mivel kezdjünk?
Végignéztem a lovon. Patáit csúnyán el voltak deformálódva, patkói valószínűleg kiszakadtak a patájából. Patája hosszan le volt nőve. Az egész ló tiszta kosz volt, sörénye hosszú, gubancos és ritka, farka szintúgy. Szőre fénytelen ahogy a tekintete is. Bordái erősen kiálltak, medence csontja is erősen kiütött bőre alól. Izomtalan volt és végtelenül sovány. 
- Na, nagyfiú, szerintem kihívom először a kovácsot. De, először hozok neked valamit enni. - megsimogattam különgeles csillagát, majd magára hagytam.
Besiettem Kate irodájába, majd tárcsáztam a patkoló kovács számát. Ben Rice a legjobb patkolókovács volt, akit valaha ismertem. Minden patát ki tudott javítani. Negyedik búgás után fel is vette.
- Ben Rice.
- Szia, Ben, itt Shelby.
- Shelby! – éreztem, hogy a középkorú férfi elmosolyodik a vonal végén. – Miben segíthetek?
- Hoztak nekem egy lepukkant lovat, a patája elég rossz állapotban van, ki tudnál jönni még ma?
- Persze itt vagyok az egyik közeli farmon, húsz perc múlva végzek és újabb húsz perc múlva ott vagyok.
- Köszi.
Azzal letettem a telefont és az állatorvosunk számát tárcsáztam.
- Hallo, Tamara Verity.
- Szia, Tammy. Shelby vagyok.
- Szia, Shelby. Mi a helyzet?
- Hoztak nekem egy sovány lovat, valószínűleg férges. Kate megvizsgáltatta orvossal ahonnan elhozta, de örülnék, ha te is ki tudnál jönni.
- Persze, délután öt körül megfelel?
- Igen, szerintem még itt leszek.
- Köszi.
Azzal letettem a készüléket és a takarmányos felé vettem az irányt. Egy vödröt vettem elő. Bekapcsoltam a zabroppantót és roppantottam a ménnek két fánglira elegendő zabot. Meleg vízzel kevertem össze, majd vágtam bele két kiló répát és két kiló céklát hogy szívesebben egyen. Fél fángli hizlaló tápot is beleszórtam, majd egy fakanállal gondosan elkevertem. Kivittem a vödröt és beakasztottam a tartóba, mire a csődör rávetette magát. Elmosolyodtam, mikor a sárga ló olyan mohón falta be a keverékemet. Elővettem egy erős gumivakarót és elkezdtem fellazítani a testéről az elhalt bőrt, a szőrt és a sarat, és a port. Vagy tíz percig vakargattam, mire sikerült átvakarni a jobb oldalát. Mikor végeztem, egy erősebb gyökérkefével kihúztam a szőrt és a port a testéből. Végül áthúztam egy fénykefével, hátha javít rajta, de nem olyan lett a szőre, mint például Ascabané. Másik oldalon is megcsináltam így. Utána jöhetett a farka és a sörénye. Mivel a sörénye hitetlenül gubancos, hosszú és ritka volt, úgy gondoltam, a legjobb ötlet, ha tüsire levágom és csak 2 centis lesz a sörénye. Így is tettem és amikor végeztem, megállapítottam, hogy nagyon jól áll neki. A farka már nagyon a földet súrolta, így abból is visszavágtam 3 centimétert, és így legalább egyenes is lett.  Majd mivel még mindig poros volt, de már megette az ebédjét, bevezettem a patamosóba és jó erős vízsugárral és samponnal alaposan lemostam. A farkát pedig ugyanígy samponnal kimostam, majd kikeféltem és befújtam sörény- és farok fénnyel. Nagyon jól nézett ki, ahogy csillogott. Mikor végeztem, elvittem a napra legelni. Tíz percig tudtam nyugodtan legeltetni, mire Ben kocsija gördült be a parkolóba és a mindig vidám, szőke hajú férfi szállt ki belőle.
- Szia, Shelby. Ő lenne a ló?
Összevont szemöldökkel végigmérte a sárgát.
- Jó sovány. És a patája is szörnyű állapotban van. Istálló elé kötjük?
- Igen.
- Akkor közelebb állok a kocsival és hozom a dolgokat.
Bólintottam, majd elhúztam a mént a hosszú fűtől és visszakötöttem oda, ahol eddig is állt. Ben először gondosan kitisztította a pata belsejét, majd levágta a hosszú patáját, méretre vágta, majd szépen formára reszelte. Végül lemérte a patáját és nekiállt megcsinálni a patkókat. Miután befejezte az első kettőt, rám pillantott.
- Négy lábra?
- Csak, mint Ascy-éknak. – mosolyogva céloztam, hogy a hátsó két lábra is vasalja meg.
Ben elmosolyodott, majd újra nekilátott patkolni.
Mikor végzett, a ló patáit gyönyörűek voltak.
- Köszönöm. Kate majd kifizeti.
A férfi bólintott, én pedig bevittem a mént a patamosóba. Gondosan lesúroltam a patáit egy erős patamosókefével. Mikor végeztem, a patáit már sokkal szebbek voltak, mint mielőtt idejött. Lekentem a patáit jó vastagon vitaminos pataolajjal, majd kicsaptam a karámba. A mén boldogan kezdett legelni, és olyan mohón, mint aki napok óta nem evett. Biztos nem evett egy jó ideje már füvet. Elmosolyodtam, majd beszalmáztam a csődör bokszát, bekapcsoltam az önitatót, szénahálójába tettem jó sok megforgatott, meglocsolt szénát, majd felakasztottam. Sótartóra egy meggyes ízű sót akasztottam. Az etetőjébe törtem három szelet répát, majd elégedetten csodáltam az eredményt. Kinyitottam a bokszablakot is, ha bejön, nyugodtan tudjon nézelődni mindkét irányba. Majd visszamentem a karámokhoz. Kancám élénken ügetett hozzám, én pedig megpaskoltam a nyakát. Kivezettem, majd gondosan lepucoltam a kancát. Lábaira égszínkék fáslikat tekertem, majd pataharangot tettem a mellső patáira. Füleire szintén kék füles került, felkantároztam, de a szárakat lecsatoltam. Bemelegítésnek kisétáltam vele terepre, vezetve. 10 percet sétáltunk, majd elkezdtem vele ügetni a hobby pályán. Szépen dolgozott, de mivel tele volt, egy órát dolgoztunk a rudakkal együtt. Mikor végeztünk rendesen megizzadt, ezért hosszú sétára vittem. Mikor visszaértünk, már Evie futószárazta a kancát.
- Mióta futószárazod?
- Alig öt perce, még csak léptünk.
- Na, jó, akkor gyorsan ellátom ezt a csibészt, aztán jövök nézőnek. Úgy is ki akarom hozni Rose-t.
Az istálló előtt gyorsan lefásliztam, lekantároztam a kancát, majd lemostam a lábait, a patáit lekentem, kicsaptam egy karámba és megkapta a tápját. A fáslikat összetekerni a hobby pályára mentem, ahol Evie futószárazott. Alexia mozgása lassú volt és lusta.
- Öhm…
- Mindjárt felpörgetem. – válaszolt Evie.
Fölemelte az ostort és kicsit megcsettintette. Közben folyamatosan csettintgetett a nyelvével. A kanca lassan gyorsult és elkezdett megjelenni ruganyos járása. Patái puhán fogtak talajt, és gyönyörűen dobálta előre a lábait.
- Azért ez már valami. – mosolyogtam elismerően.
- De még milyen. – nevetett barátnőm. – Tudja ám ő pakolni magát.
Még a vágtát megvártam. A kanca szépen dolgozott, mélyen maga alá, de mégis röviden, ami egy ugrólónál kötelező. Mikor mind a négy fásli fel volt tekerve, visszamentem az istállóhoz. Kate jött szembe.
- Mikor tudod kihozni Rose-t?
- Hát igazából most ki tudnám szerintem.
- Jó, jó, akkor szólok Cintéknek.
Elraktam a fáslikat, majd a szürke pónihoz mentem.
- Szia, kislány. Na, ma egy kicsit kevesebbet dolgozol, de legyél rendes, jó! – megsimogattam az orrát.
Egy év alatt a szürke hatalmas változáson ment át. Sokkal kevesebb háj lett rajta, hihetetlenül izmos fara, nyaka és válla volt. Mozgása gyönyörű volt, lépésben túl lépte patanyomát, ügetésben pedig bőven belelépett, úgy, hogy nem sietett közben, vágtában pedig gyönyörűen maga alá dolgozott. Támaszkodása mára már tökéletesen biztos lett. Gondosan lepucoltam, majd felszerszámoztam. Patáira pataharangot tettem, lábaira fekete lábvédőt. Fekete izzasztó, nyereg, kantár és füles. A kék futószáramat csatoltam a zablához, majd kivezettem a lovat az istállóból. Már ott állt Cinti és három barátnője.
- Ki az első?
- Én! – jelentkezett egyből Kate lánya. Bedobtam a nyeregbe, majd beállítottam a kengyeleket és meghúztam a hevedert, majd a körkarámba vezettem őket. 10-10 kört mindkét kézen lépett, majd húztam a hevederen és ügetés. 5-5 kör mindkét kézen, majd lépés és a lány leszállt. A többi három kislány is így ment, hogy 10-10 kör lépés és 5-5 kör ügetés. Rose fellélegzett, mikor lenyergeltem és kitettem Mary mellé a karámba. Fáradtan ültem le az istálló elé.
- Mehetünk ebédelni? – lépett hozzám Jason.
- Igen, csak húzz fel. – barátom megfogta kinyújtott kezeimet és felhúzott. Magához vont, majd hosszan megcsókolt. – Behozzuk a lovakat? Mert ebédelniük kéne.
- Persze!
Felkaptam a fekete vezetőszáramat, majd Let Me Free kifutójához léptem. A mén már vagy egy két órája megállás nélkül legelt, tömte a hasát. Bementem a karámba, mire ő rám pillantott.
- Szia, Free! – megdörzsöltem a homlokát, majd rákapcsoltam a vezetőszárat a kötőfékére és bevezettem a bokszába. Lekötőfékeztem, majd megpaskoltam a nyakát. Ő mohón vetette rá magát a répára, majd mikor azt befalta, a szénát kezdte csipegetni. A folyosó végén Gemma már elkezdte kiosztani a zabot, amit minden ló elégedett hörgéssel nyugtázott. Let Me-nek még beszórtam háromnegyed fángli hizlaló tápot, majd mentem a dolgomra. Mary-t és Rose-t egyszerre hoztam be, ők is megkapták az ebédet. Majd jött Ascy és Prayers. Végül Magic. Mire végeztem, Jason is behozta azokat a lovakat, akikhez köze volt.
- Átöltözöm, meg letusolok és mehetünk.
Elmentem a női öltözőbe. Nem volt ott senki most. Gyorsan kivettem a szekrényből a cuccaim, majd bementem a zárható fürdőszobába. Letusoltam, majd felöltöztem. Mára egy piros J Brand shortot választottam, hozzá pedig egy nagyon halványkék Splendid pólót vettem elő. Ujjamra egy Aurélie Bidermann gyűrűt húztam nyakamba pedig egy hosszú Giles & Brother ezüstszínű nyakláncot akasztottam, aminek a végén egy nagy horgony csüngött. Kezemre Dannijo karkötőt húztam. Egy szürke Camilla Skovgaard cipőre esett a választásom. A fekete Alexandra Wang válltáskámba bedobáltam mindent, majd összefogtam a hajamat, frufrumat pedig hátracsatoltam. Felvittem magamra egy kis krémes púdert, kifestettem a szempillám, majd hintettem magamra egy kis Naomi Campbell parfümöt. Felvettem a pilóta szemüveget, majd kiléptem az öltözőből.
- Milyen csinos vagy. – mosolygott Jason, mikor a kocsihoz értem. – Mondjuk mindig.
Mosolygott, majd megcsókolt. Elmosolyodtam. Kate jött ki a kocsihoz és rám pillantott.
- Hova mentek?
- Csak ebédelni. Miért?
- Csak hogy ilyen elegánsan felöltöztél. Azt hittem vissza se jöttök ma már.
- Jaj, dehogy nem. El akarom vinni délután még sétálni Let Me-t.
- Na, jól van. Láttam a karámban. Szépen lepucoltad, patáit is jobban néznek ki. Tamara ki jön ma?
- Igen, kihívtam.
- Jól van, jó étvágyat nektek.
- Köszi!
Azzal beültem Jason kocsijába. Az utat az étterembe végig beszélgettük. Elmondtam neki a terveimet Let Me Free-vel kapcsolatban és a mai nap további terveit. Az étterem alig 10 percre volt a lovardától, kocsival. Nem volt túl nagy, de annál modernebb volt. Az egész helyiség krémszínben pompázott, csak az asztalok voltak sötétbarna fából. Csak három két személyes asztalnál ültek, így mi is választottunk egy nekünk tetszőt. Az asztalokhoz nem székek, hanem kényelmes bőr fotelek tartoztak, amikre, ha leültek, egy magasságba kerültek az asztallal, így nem okozott kellemetlenséget, hogy hogyan érjük el az asztalt. Épp hogy leültünk, már érkezett is a pincér és átadta az étlapokat.
- Jó napot kívánok, köszönjük, hogy éttermünket választották. Hozhatok inni esetleg valamit?
- Én egy házi limonádét kérek. – visszatettem a helyére az itallapot.
- Én pedig egy kólát. – rendelt Jason szintén.
A pincér mosolyogva bólintott, majd elsietett.

*

Este fáradtan dőltem végig Jason mellett az ágyunkon. Ma este hozzánk mentünk, mert én közelebb laktam a lovardához, és egyikünknek sem volt ereje többet vezetni.
- Ha suli időben is mindennap ez lesz meg fogok örülni.
- Nem hiszem. Rose-ra jön lovas, Joanne-ra jön lovas és őt én is lovagolom, Black Magicet, Picasso-t, Hannát, Prayerst és lovasaid csak edzened kell. Egyedül, akit lovagolnod kell Let Me Free, Ascaban és Mary. Free-re egy ideig még szerintem nincs értelme felülni, mert még nagyon sovány és gyenge.
- Hát még Picasso-ra is fel kell ülnöm néha.
- Ja.
- Am. Let Me Free-vel úgy terveztem, hogy ugye ma kedd van. Vasárnapig csak pihen, sokat eszik, sokat lesz legelőn, szépen felhízik, maximum teszek vele néha egy könnyű sétát a lovarda körül, de nem vészes. Aztán hétfőtől elkezdem az edzését. Futószáron először fél órákat fog menni, két hétig. Aztán lesz egy hét, mikor felülök rá lépésben és körbelovagoljuk a lovardát napi kétszer. Majd ügetést is beiktatunk. Utána körkarámban vágtázok vele a hátán ülve, és ha ez mind megvan, akkor szeptember közepén el is kezdhetem vele a négyszöges munkát. Vagy szeptember vége felé. Még nem tudom.
- Ezek jó tervek. Am. Kate megkért, hogy lovagoljam majd San Diago-t. Azt mondta, ő folyamatos edzésben volt, ezért holnap felülök rá. Megnézed?
- Persze. – mosolyogtam.
- Szeretlek. – Jason hosszan megcsókolt, majd karjaiba zárt.
- Szeretlek. – suttogtam én is halkan, majd éreztem, hogy szemhéjam elnehezedik, majd lecsukódik.