2.fejezet: Sok küzdelem árán, de...

A hétfő hamar elérkezett. Az elmúlt napokban rengeteget dolgoztam Let Me Free-vel, ami rendesen meg is látszott a sárga csődörön. A ló a napok alatt szépen elkezdett kikerekedni, a séták végett izmosodott és a tápnak köszönhetően visszanyerte színének régi csillogását. Napi kétszer tettem vele egy könnyű sétát. Egyet reggel, kilenckor, mikor körbesétáltuk a tavat és barangoltunk az erdőben, egyet pedig délután, hat órakor, mikor a dimbes-dombos területeket másztuk meg. Az első két nap mindentől halálra ijedt, de a pénteki, szombati és vasárnapi séta teljes lelki nyugalomban telt. Szombaton jutott eszembe, hogy Free-nek kb. semmi szerszáma nincsen, ezért megkértem Evie-t, hogy jöjjön el velem a közeli lovas áruházba. Legfőképpen egy kantárt akartam venni, de sikerült elcsábulnom egy fekete pataharangnak is, négy darab almazöld fáslinak és egy kék-fekete kötőféknek. A tökéletes kantár Let Me számára egy Kieffer Kordelia kantár volt, aminek a homlokszíján apró áttetsző világoskék kövek díszelegtek. Hozzá vettem egy Sprenger D zablát. Hétfő reggel, miután kivittem Ascy-t és Mary-t a karámba, a sárga csődörhöz igyekeztem. Mikor beléptem, ő kitekintett a tágas bokszból és várakozás teljesen pillantott rám.
- Jó reggelt, nagyfiú! Készen állsz arra, hogy ma bebizonyítsd, igen is örököltél valamit az apádtól? – a mén barátságosan megbökte a vállam. Elmosolyodtam, majd megdörzsöltem a nyakát. – Ezt igennek veszem.
Rácsúsztattam a fejére a kötőféket, majd kivezettem az istálló elé. Mivel tegnap délután lemostam, ezért csak át kellett kefélnem egy erősebb szőrkefével, majd egy fénykefével. Napi kétszer gondosan lesikáltam a patájáról a koszt és jó vastagon bekentem vitaminos pataolajjal, aminek már lassan látszott is az eredménye. Kikapartam a patáit, majd neki álltam felszerszámozni. Patáira az új, fekete Westropp pataharangot csatoltam. Lábait almazöld fáslival fásliztam, majd levettem róla a kötőféket és ráhúztam a füleire a fülest. A futószárat bekapcsoltam a zablájába, majd átvezettem a hobby pályára. Lépés lusta volt.
- Gyerünk fiú, többet! – megemeltem mögötte az ostort és folyamatosan csettintgettem a nyelvemmel, amíg, a ló élénkebb lépésre nem fogott. 5-5 percet mindkét kézen léptettem, majd ügetést kértem tőle.
- Üget, Let Me! Gyerünk! Üget! – sűrűn csettintgettem a nyelvemmel és megemeltem az ostort, mire a ló ügetni kezdett. Elég rosszul dolgozott, ezért megsuhintottam az ostort mögötte, többször is. – Többet. Még. Még.
Pár kör folyamatos bíztatásra végre sikerült pakolni magát. 5 percet ügetett, majd lépést kértem tőle. Hagytam kicsit szusszanni.
Kisebb néző közönség gyűlt össze. Ott volt Kate, Jane, Evie, Lara és Jason. A csődör mintha megérezte volna, hogy most mindenki csak miatta van itt, mikor ügetésbe indítottam, felcsapta a fejét és úgy dobálta előre a lábait, mint valami nagydíjas díjló. Túllépte a patanyomát, de közben nem sietett, és egy idő után ívben meghajlította a nyakát, feladta a hátát, úgy, hogy senki nem ült rajta. Büszkén pillantottam az edzést figyelőkre és Kate elégedett mosolyával találtam szembe magam. 5 percet ügetettem, majd átkapcsoltam másik kézre. Szusszant pár percet, majd újra ügetés. Free szépen pakolta magát előre, nem volt gond a mozgásával. 5 perc után beemeltem vágtába. Ugyan a ló nem volt lekötve, mégis ívben meghajtotta a nyakát, feladta a hátát, mindeközben mélyen maga alá dolgozott úgy, hogy nem sietett. 5-5 kört mindkét kézen vágtáztattam, majd leügetettem 5-5 kör, majd lépés és kivezettem a pályáról.
- Na, azért látszik, ki az apja. – mosolyogott Kate és megdörzsölte a mén homlokát, aki erre becsukta a szemét.
- Olyan kis ügyes. Szerintem még este kihozom, kicsit lemozgatom. Még holnap meg holnapután futószáras hevederrel mozgatom, aztán pénteken felteszek rá nyerget és szombaton felülök rá sétálni.
- Rendben. Csak okosan. – mosolygott a tulajdonos, majd elsétált.
Én kisétáltam terepre a ménnel, hogy megszáradjon, lehűljön, és visszaálljon a szívverése és a légzése. 15 percet sétáltam vele, majd kikötöttem az istálló elé. Lepucoltam, lehűtöttem a lábait, majd lemostam a patáit és kitettem egy karámba. Jason sétált oda hozzám.
- Jól dolgozott. – hátulról megölelt, majd puszit nyomott a nyakamra.
- De még milyen jól. – szembe fordultam vele, majd megcsókoltam. – Kijössz velem terepre?
- Kivel?
- Stella nem tud kijönni, írt egy SMS-t öt perce, hogy vigyük ki Monacot neki. Ráadásul Joanne se volt vagy két hete kint és mostanában olyan jól összebarátkoztál vele. Nem jössz ki vele?
- De, de.
- Jól van, akkor nyergeljünk. – nyomtam egy puszit szerelmem arcára, majd elmentem az első istállóba. Besétáltam a nyergesbe és leemeltem az akasztókról Monaco össze szerszámot, de a nyeregnél nem tudtam dönteni. Úgy terveztem, hogy terep vége felé felhívom Mercy-t, hogy szerelje fel Mary-t Laranak, de nem tudtam, melyik nyerget tettesem a lánnyal a lovamra. Mert Lenának és Dancernek egyaránt kis marja volt, ellentétben Mary-vel, akinek eléggé kiütött, és Lara nyerge feltörte volna almásderes kancám hátát. Végül Stella nyerge mellett döntöttem. Ez egy barna Prestige Michel Robert Evolution volt, amit nagyon szerettem, mert hihetetlenül kényelmes volt. Kipakoltam az istálló elé a szerszámokat, majd felkaptam Monaco citromsárga kötőfékét és a karámja felé sétáltam. Ő Picassoval volt egy nagy karámban. Mikor beléptem, a heréltek felpillantottak és valami csemege reményében indultak meg felém.
- Szia, Mocy. – simogattam meg a pejt. - Jó rég dolgoztál te, nem? Olyan istenesen, szerintem már el is felejtetted milyen az a combra való. Na, majd ha Stella nem tud kijönni, akkor szépen összeraklak. Rád fér már.
Megvakargattam a herélt homlokát, majd rácsúsztattam a kötőféket és kivezettem a karámból. Barátja érdeklődve pillantott utána.
- Még rád is sort kerítek ma, ne aggódj Piccy. – szóltam vissza a tarkának, aki nem sokat foglalkozott velünk, inkább újra legelni kezdett.
Kikötöttem a pejt az istálló elé, majd elkezdtem pucolni. Gondosan átsuvickoltam minden egyes porcikáját, míg nem pej szőre fényesen nem csillogott. Miután kikapartam a patáit, felszerszámoztam. Patáira pataharangot csatoltam, ín és bokavédőt tettem rá, majd a nyereg alá citromsárga izzasztót tettem, fekete szegéllyel, rá pedig egy puha szőr és a nyereg. Becsatoltam a gumis, barna Prestige A4 hevedert, majd felkantároztam, füleire sárga fülvédőt húztam, fekete szegéllyel. Monaco úgy nézett ki így, mint egy méhecske, de nagyon jól állt neki. Meghúztam a hevedert, beállítottam a kengyeleket, majd felszálltam. Mikor végeztem, Jason mellém lovagolt.
- Indulhatunk?
- Persze.
Kilovagoltunk terepre. 10 percet léptünk, majd húztunk a hevederen és ügetni kezdtünk egymás mellett az erdőben. A lovak élénken haladtak, érezni lehetett rajtunk a menős kedvet. Egy pocsolya került az utunkba, és tudtam, hogy Monaco nem szeret beleügetni a vízbe. Két csizma közé zártam a heréltet, majd élénken lovagoltam tovább előre. Mikor patája vizet ért nagyot ugrott előre, kb. átugrotta a pocsolyát, majd kényelmesen ügetett tovább. Elnevettem magam. 5 percet ügettünk a kanyargós úton, majd lépésbe vettük a lovakat.
- Menjünk most jobbra. – fordítottam a kereszteződésben jobbra pejt. Jason követett a lipicaival.
Miután befordultunk, újra ügetésbe kezdtünk. 5 percet ügettünk a következő kereszteződésig. Itt általában a jobb vagy egyenes utat választottuk, balra még nem jártunk sose.
- Bevállaljuk? – fordultam barátomhoz.
- Persze!
A balra irányuló ösvény felé forgattuk a lovakat. Kicsit léptünk, majd egymás mögött vágtázni kezdtünk. Én mentem elől. Beleültem a nyeregbe, de azért nem fogtam vissza Monacot. Kétszáz méterre jól beláttuk az utat, így az utolsó ötven méterben felálltam és kicsit megeresztettem a pejt. Mikor az út éles jobb kanyart vett, ügetésbe vettük föl a lovakat, majd lépésbe. Pár perc után csodálatos látvány tárult elénk. A folyó, ami a lovardától nem messze nagy folyam volt, itt apró kis patakocskává tömörült. A patak alja tiszta volt, a sodrán nem volt túl erős, így közös megegyezés alapján, átlovagoltunk rajta. A víz alig ért a lovak térdének feléig. Monaco nagyon figyelte, hogy mi ez a hirtelen hűvös, ami a lába körül folyik, de nem parádézott. Ahogy újra partot értünk, tovább ügettünk. Egy gazos, sűrű talajon ügettünk végig. Volt pár vékony, kidőlt fa, azokon, mint cavallettiken ügettek át a lovak, nem okozott nekik problémát. Lassan az erdő tisztulni kezdett és egy hatalmas tisztás jelent meg előttünk. Lépésre vettem a pejt, majd a tisztás szélén megállítottam.
- Verseny? – pillantottam a mellém beálló szerelmemre.
- Bármikor. – mosolygott Jason.
Megállítottuk a lovakat egymás mellett, majd felkészültünk.
- 1…2…3… - egyszerre zártuk oda a csizmákat és a két ló kilőtt. Folyamatosan bíztattam a heréltet, és felcsúsztattam a nyakán a szárat. Monaco elszántan küzdött a győzelemért, de Joanne se hagyta magát. Fej-fej mellett haladtak az első 100 méteren, majd a lipicai kezdett belehúzni. Lassan egy lóhosszal értek elénk, mire a pej észbekapott és megiramodott. A verseny döntetlen lett, egyszerre értünk be a sziklához, ami a célt jelentette. Vagy jó 300 métert galoppoztunk és a lovak rendesen kifáradtak, így lépésben lovagoltunk egy kicsit lazaszáron. Egy kis erdős ösvény fordított vissza a lovarda felé. Az út hosszabb volt, mint gondoltuk, így kétszer vágtáztunk és háromszor ügettünk, majd a végén 10 percet léptünk. Mindkét ló eléggé elfáradt, így lepucoltuk őket, lehűtöttük a lábukat, majd mehettek a karámba. Mire visszaértünk, Marcella már nyergelte Mary-t. Én, miután elláttam a pej heréltet, fáradtan huppantam le egy hátradönthető camping székbe és onnan figyeltem Lara és Mary edzését. Rendesen megdolgoztatta, és azon gondolkodtam, talán a kancát holnap kiviszem terepre, mert ő is hétnapból hatot dolgozik négyszögben. Kell a változatosság. Fél órát üldögéltem, majd neki láttam, hogy felüljek Picassora. Laura reggel már lefürdette, ezért csak felnyergelnem kellett. Gyorsan felszerszámoztam a tarkát, majd kisétáltam vele terepre, utána pedig be a négyszögbe. Húztam a hevederen, majd ügetésbe indítottam Picasso-t. Hosszabb száron kezdtem lovagolni, hosszabb nyakkal akartam először összelovagolni. Ügetésben hosszú nyakkal, de támaszkodva bemelegítettem. Minden körben három nagykört írtam le, majd átlóval másik kézre mentem. Így ügettem vele 7 percet, majd lépés. Két percet léptem, hogy kifújja magát, majd kicsit rövidebb szárakat vettem és ügetés. Minden körben két egy íves kígyóvonalat lovagoltam, majd átmentem másik kézre. 4 percig ügettem így, majd két, három, négy és öt íves kígyóvonalakat kezdtem lovagolni. Ezeket az íveket is 4 percig lovagoltam, majd lépés. Két percet ismét léptem, majd nagykörre vettem és vágtába ugrattam. Vágtáztam egy nagykört, majd egyenes, újra nagykör, átló és az átló végén ügetésbe vettem föl. C-nél újra nagykört lovagoltam ügetésbe, beemeltem vágtába. Tettem egy kört C-nél, majd egyenest vágtáztam, nagykör A-nál és ügetés, lépés. Laura leült az egyik camping székbe én pedig hozzá lovagoltam.
- Mit csináljak vele?
- Szerintem először vedd fel a bökőt, kíváncsi vagyok neked hogy reagál.
- Jó, idehozod lécci, ott vagy Ascy boksza előtt.
Laura elfutott, majd pár másodperc múlva vissza is tért. Felvettem a bökőmet, majd megböktem a ló oldalát, aki erre kirúgott. Rövid szárakat vettem, a külsőt erősen megtartottam, a belsőt meglazítgattam, míg bele nem engedett, majd nagykörre vettem. Megböktem a bökővel, mire a tarka mén élénk ügetésbe kezdett. Mélyen beleültem a nyeregbe és kisköröket írtam le, míg össze nem sikerült raknom az ügetését. Egy kör alatt vagy tíz kiskört leírtunk, mire végre az ügetése kellemes és kényelmes lett, és szépen támaszkodott. Mikor ez megvolt, egyenest ügettem vele tovább. Megint elkezdett sietni, ezért egyből kiskört írtam le, egyből hármat. Utána újra könnyedén ügetett tovább, támaszkodása biztos maradt. A-nál újabb nagykört írtam le, benne sok kiskörrel, majd újra egyenes és átlót lovagoltam. Átlón kicsit nyújtottam a lépéseit, majd újra összeszedtem. Öt percig lovagoltam így, majd lépésre vettem. Mivel eddig szépen össze volt tolva, kicsit szárat adtam neki, hogy kinyújtsa a nyakát.
- Milyen? – kérdezte Laura.
- Kényelmes, csak gyakran nagyon megsiet, de akkor le kell kezelni. Kívülről jól mutat, nem?
- De szépen támaszkodik, jól dobálja a lábait.
Megpaskoltam a heréltet. Két kört léptünk, majd felvettem a szárakat és nagykörre vettem. Mivel sietett, sok kiskört és fél felvételt végeztem el rajta, majd beugrattam vágtába. Mikor a bökő hozzá ért, hatalmasat bakolt és megindult. Mélyen beleültem a nyeregbe, belsőt meglazítgattam, külsőn felvettem és tovább lovagoltam. Visszavettem ügetésbe, majd újra beugrattam, de a farát pálcával megcsíptem, hogy figyelmeztessem, nem lesz jó vége, ha szórakozik. Nagyot ugrott előre, és megindult. Ezért még kétszer eljátszottam, mire végre a harmadik jelre, csak kicsit megdobta magát, de sokkal jobb volt, hogy nem rúgott ki és nem indult meg. Vágtában szépen összeraktam, majd felvettem újra. Újra beugrattam, most már nagyon szépen reagált, összeszedetten vágtázott tovább. Másik kézen is ötször beugrattam, majd lépésre vettem. Kiengedtem, hadd nyújtsa ki a nyakát.
- Milyen? – kérdeztem Laurát.
- Nagyon jó. Ezen a kézen rohadt jól vágtázik, másik kézen az utolsó két beugatás is nagyon szép volt. Csinálsz vele pár nyújtást meg ügetés álljt?
Bólintottam. Mindkét kézen léptem két-két kört, majd felvettem a szárakat és ügetés. Nagykörre vettem és elkezdtem rövidíteni. A nagykörön öt kiskört leírtam, már szinte helyben ügetett alattam, majd mikor H-hoz értünk átlóra fordítottam. Elkezdtem tolni derékkal, csípővel és odazártam a csizmát. A ló szépen megnyújtotta a lépteit, éreztem, hogy erőteljesen dobálja előre lábait. Mikor kiértünk átlóról, megpaskoltam, majd nagykörre vettem. Vagy hat kiskört leírtam vele, közben folyamatosan felvettem a külső száron, mire lassult. Átlóra forgattam, majd elkezdtem erősen tolni csípővel és derékkal, csizmámat odazártam, mire ő gyönyörű nyújtást nyomott le. Újra lerövidítettem, majd odaügettem Laurához.
- Hogy nyújtott?
- Gyönyörűen.
- Örülök. Csinálok pár álljt, meg lelovagolom vele az E8-at és E5-öt, aztán békén hagyjuk.
Nagykörön ügettem, majd elkezdtem rövidíteni, közben pöcögtettem hátulról, hogy dolgozzon maga alá. Majd X-en megállítottam.
- Jó! – hallottam Laura hangját, jelezve, hogy négy lábast állt meg.
Tovább ügettem, mindkét kézen három-három álljt csináltam, egy kivételével mindegyik négylábas volt. Utána kétszer-kétszer lelovagoltam az E5-öt és E8-at, majd leügettem és odaadtam Laurának lesétálni.
- Sokat dicsérd, nagyon ügyes volt. – szálltam le és megpaskoltam a herélt izmos nyakát.
Leültem a camping székbe, mert Celly vezette oda legyes deres lovát.
- Mi újság? – pillantottam rá a pilóta szemüvegem mögül.
- Akkor ma rudazunk Hannával?
- Ja, igen, persze. Megígértem. Am. is, két hete négyszögben van, ha gondolod, holnap kimegyek veled terepre.
- De jó, az nagyon jó lenne.
- Na, jó, gyere, menjünk át a hobby pályára.
Megragadtam a camping széket, majd átcipekedtem oda, ahol két-három órája Let Me Free-t futószáraztam.

*

- Tovább, Free! – megemeltem a mén mögött az ostort, mire ő élénken ügetett tovább.
Már egy húsz perce dolgoztam vele és teljesen meg voltam elégedve a munkájával. – Vágtát.
A mén első szavamra ugrott be vágtába. Kellemes tempóban haladt. Még húsz percet dolgoztam vele, majd lesétálásnak elsétáltam vele a tóig, meg vissza. Az istálló előtt kikötöttem, és elkezdte leszerelni, Evie vezette el mellettem a sötétpej kancát, Alexiát.
- Hogy ment?
- Áh... idomításban teljesen jó, gyönyörűen támaszkodik, nem kell hajtani semmi. De az ugratás. Bemelegítettem, lovagolom rá X-re, és kb. átestünk rajta.
- Értem. Hát, akkor sok munka van még benne.
- De még milyen sok. – sóhajtott barátnőm.
Hirtelen Stella jelent meg előttünk.
- Sziasztok!
- Szia, Stella. – köszöntünk.
- Holnap lesz egy barátom legénybúcsúja, nincs kedvetek eljönni?
Eviere pillantottam. Augusztusban még nem is voltunk egy buliban sem és a júliusom is szörnyű volt a Pete-tel való szakítás után.
- Hol lesz?
- A Club Titan-ban. Nyárzáró keretében lesz tartva.
- Az jó, mi szerintem Jason-nel megyünk. Evie jössz?
Barátnőm habozni látszott, de végül vonakodva bólintott. Elláttam a sárga mént, majd bevittem a helyére.

*

A következő nap is kétszer dolgoztam a ménnel, de ma már futószáras hevedert is tettem rá. Szépen tűrte, nem volt vele semmi gond.
- Mi a terved vele holnap? – kérdezte Kate, aki a esti edzést figyelte.
- Holnap reggel már rá akarok tenni egy nyerget és ugyanígy este is. Holnapután is csak így akarom és holnap után délután fel akarok ülni rá egyelőre csak sétálni.
- Értem. De vigyázz vele, mert a volt gazdái, ahogy ráültek, verték, nem akarom, hogy leess.
- Jól van, akkor holnapután, mielőtt felülök rá, csatlakozom vele.
- Okés.
- Na, elviszem sétálni.
Tettünk egy tíz perces sétát, majd elláttam a mént és bevittem a helyére. Siettem haza, hogy fél tízre elkészüljek, mire Jason értem jön. Gyorsan letusoltam, megmostam a hajamat, magamra kaptam egy köntöst. Szőke tincseim egy részébe nagy loknikat sütöttem. Sokáig válogattam a ruháim között, míg végül egy szürke Rag&Bone miniruhára esett a választásom. Hozzá egy gyönyörű, fekete Camilla Skovgaard cipőt vettem elő. Mikor végeztem visszamentem a sminkes asztalomhoz és kihúztam a két fiókot. Egyikben gyűrűk és fülbevalók voltak, másikban karkötőt, nyakláncok és órák. Hosszas válogatás után kezemre egy fekete Burberry karkötőt csatoltam, ujjamra pedig Pamela Love gyűrűt húztam. Végül jöhetett a sminkem. Először vékonyan krémes púdert vittem föl, majd szemhéjamra csillogós, fekete szemhéjpúdert kentem. Szemceruzával kifestettem a szemem, majd a szempillámat is kikentem. Hintettem magamra egy kis Naomi Campbell parfümöt, majd egy Miu Miu fekete bőr clutchba mindent bedobáltam. Fél kilenc előtt pár perccel lettem készen és többszőr is végigmértem magamat a tükörben. Jason, mint mindig pontosan csöngetett. Felkaptam a clutchot, majd az ajtóhoz léptem. Barátom megpillantva elismerően bólintott.
- Csinos vagy.
- Köszönöm! – megcsókoltam, majd kiléptem a lakásból.
Az út a clubba fél óra volt, így kilencre értünk oda. Megbeszéltük, hogy az egész csapat kilenckor találkozik a klub bejárata előtt, hiszen az is akkor nyit. Mindenkinek puszival köszöntem és a vőlegénynek, meg a barátainak bemutatkoztam. Mikor kinyílt a kapu, mindenki beözönlött. A helyiség egy szabadtéri szórakozó hely volt, ezért lehetett csak a jó időben nyitva. Mi Jason-nel egyből a bárpulthoz mentünk.
- Egy Cuba Libre-t kérek. – elhelyezkedtem a bárszéken, majd felhangzott a zene. – Te mit iszol?
Pillantottam Jason-re.
- Egy El Dorando-t.
- Laza vagy bemelegítésnek. – nevettem, majd miután megkaptuk a koktélokat és megittunk, elmentünk táncolni. Kb. három-négy számot végigtáncoltunk, majd leültünk Evie mellé egy bokszba, majd rendeltem magamnak egy fél literes házi limonádét, mert nagyon elfáradtam. Pár percig beszélgettünk, majd hangos ujjongás és kiabálás hangzott föl. Ösztönösen odakaptam a tekintetemet. Egy srác gyűrű állt körben és Naty-t és a vőlegényt, Paul-t vették körül. Lassan kivettem mit is kiabálnak a pasik.
- Csókot, csókot, csókot. – pár másodperc múlva elcsattant a csók és vagy egy jó húsz másodpercig tartott. Leesett az állam és Eviere pillantottam. Ő ugyanígy pillantott vissza rám. Az egyetlen dolog, amit soha nem néznék ki Nathalie-ből, azaz, hogy megcsókol egy férfit, aki két hét múlva megnősül. Tekintettem Stellát kerestem. A szőke, magas lányt pillanatok alatt meg is találtam szemmel. A magas, szőke lány karon ragadta Naty-t és kirángatta a tömegből. Bár a zene hangos volt, láttam, hogy Stella ideges és kiabál. Pár pillanat múlva a magas, szőke lány idegesen az ajtó felé mutatott, kiadva ezzel Nathy útját. A sötét hajú lány sírva futott a kijárt felé, útközben majdnem elesett.

*

A nyár utolsó napján nehézkesen ébredtem Jason mellett. Szerelmem még aludt, így kiosontam az ágyból, be a fürdőbe, hogy felöltözzek. Gyorsan letusoltam, majd egy köntöst kaptam magamra. Ma, be kellett menni az egyetemre, hogy megkapjuk az órarendet, a teremrendet, a tanárok nevét, a gyakorlatok időpontját, a tankönyveket. Gondoltam, jó benyomást keltek az osztályfőnökre, már most, így nagy gonddal válogattam ki a ruháimat. Mivel nem volt olyan nagyon meleg, ezért egy mosott, krémszínű félhosszú ujjú James Perse inget választottam. Hozzá egy sötétkék, tapadós Citizens of Humanity csőnadrágot vettem elő. Cipőnek egy matt, krémszínű YSL magas sarkú cipőre esett a választásom. Az inget betűrtem a nadrágba és egy vékony, sötétbarna Miu Miu övvel kötöttem meg a derékon. Egy övvel megegyező színű nagy Jimmy Choo táskába, amibe befelér minden tankönyv, bedobáltam a fontos kelléket. Majd bementem sminkelni. Egy kis krémes púdert kentem magamra, majd kifestettem a szempillám és hintettem magamra egy kis Bruno Banani parfümöt. Mikor kiléptem a fürdőből, már Jason is készen volt.
- Jó reggelt! – szerelmem magához húzott és hosszan megcsókolt.
- Neked is. – mosolyogtam. – Mehetünk?
- Persze. De az én egyetememre is be kéne ugrani. Csak utána tudunk ebédelni, aztán menni a lovardába.
- Nekem oké.
Ráadtam a hámot Metisre, hisz őt is magunkkal visszük. Beszálltunk a kocsiba, majd először az állatorvosit céloztuk meg, hisz az volt a legközelebb, de útközben beszaladtunk egy pékségbe, hogy még se korgó gyomorral üljek ott másfél órát. Fél kilenc előtt öt perccel kipattantam a kocsiból.
- Na jó, akkor csörgetlek, ha vége. Addig elleszel itt Metis-szel?
- Igen, szerintem kirándulunk egy jó nagyot. Majd hívj. – adott egy rövid csókot, majd elhajtottak.
Mélyet sóhajtva fordultam a hatalmas épület felé. Egy szőke lányt pillantottam meg, hosszú egyenes hajjal, barna szemekkel és apró szeplőkkel. Mivel senkit nem ismertem, és itt nem volt szokás a gólya tábor, mély levegőt vettem és a lányhoz sétáltam.
- Szia, Shelby vagyok. Te is első éves vagy?
Ő felpillantott és elmosolyodott.
- Szia, Rita vagyok. Igen.
- Hát, örülök, hogy végre téged megismertelek. Senkivel nem beszéltem még. Nem baj, ha csatlakozom hozzád?
- Dehogy is. Én is örülök, hogy megismertelek és úgy tűnik, egy cipőben járunk. Nem megyünk be, mindjárt kezdődik a megbeszélés.
- De! – mosolyogtam. Örültem, hogy, már így, az első napon talán egy új barátot szerezhetek.
Az előadáson egymás mellé ültünk Ritával, és szorgosan jegyzeteltünk. A húsz perces szünetben azonban kiültünk az előadó elé és hosszan beszélgettünk. Megtudtam róla, hogy egy lány és egy fiú testvére van, hogy Los Angelesben született, a szülei még akkor elválltak, mikor ő tizenhárom éves volt, van egy mopszja, nyáron önkéntes volt egy menhelyen, egy nála két évvel idősebb lánnyal él egy bérlakásban és már két hete jár a jelenlegi barátjával Én is meséltem magamról rengeteg mindent, de sajnos hamar elillant a húsz perc, így vissza kellett mennünk. A második óra is hamar letelt, de mivel Ritával még bőven volt megbeszélni valónk, elterveztük, hogy beülünk egy kávézóba. Vagy húsz perce beszélgettünk, mikor éreztem, hogy rezeg a telefonom. Előkotortam a táska mélyéről. Vagy öt nem fogadott hívásom volt és egy SMS-em Jasontől. Akkor kaptam észbe, hogy már fél tizenkettő.
- Ne haragudj Rita, nagyon jó volt veled beszélgetni, csak még a barátommal el kell mennem ebédelni, meg kimegyek a lovardába.
- Ja, hát jól van. Szerintem én is felhívom Timet. – mosolyogott. – Örülök, hogy beszélgettünk. Holnap találkozunk.
Két puszival elköszönt, majd pár perc múlva Jason megjelent a kocsival. Egy csendes kis étterembe beültünk elfogyasztani az ebédet, majd mint kiderült nem kell szerelmem iskolájába bemenni, mert a Metis-szel való séta közben összefutott egy haverjával, és bementek együtt. Így egyenes út vezetett a lovardába.
- Milyen a suli?
- Nem olyan rossz. Már ma összebarátkoztam egy kedves lánnyal, Rita a neve.
- Na az jó. – mosolygott szerelmem. – Tudod min gondolkodtam?
- Na, min?
- Kéne bérelni egy közös lakást.  
- Közös lakást? Tessék?
- Igen, egy olyat, ami mindkét egyetemhez közel van és nem olyan drága.
- Jason, te gondolkodtál mielőtt ezt felhoztad?
- Persze! – barátom határozottan felháborodott.
- Oké. És mi lesz a mi lakásainkkal, én tuti nem adom el az enyémet.
- Akkor én eladom az enyémet, vagy csak kiadom, te is kiadod a tiédet.
- Hát én biztos nem adom el a sajátomat, a szüleimtől kaptam.
- Akkor csak add ki.
Mélyen hallgattam. Gondolataim Laura körül forogtak, aki úgy is egy lakást keres. Ő nem rég váltott iskolát, mert eddig egy koleszben lakott, de problémák akadtak, ezért egy olyan lakást akart, amely közel volt új, újságírói egyeteméhez. Az én lakásom onnan egy húsz percre volt busszal vagy metróval.
- És utána? – fordultam barátom felé. – Mi lesz, ha szakítunk. Mit csinálunk?
- Hát enyém marad az a lakás, te pedig visszamész a sajátodba.
- Hm. – keserűen elmosolyodtam.
- De meg is vehetjük a lakást. Viszont akkor az enyémet eladom, te pedig a tiédet kiadod. Úgy is messze van a mostani lakásomtól a lovarda is és az egyetem is.
Mikor megérkeztünk, kiszálltam, Metis-t lekapcsoltam a pórázról.
- Még gondolkodom. Ma úgy is felülök Let Me-re, kisétálok vele a tóig.
- Jó ötlet ez?
- Az utolsó négy napon gyönyörűen ment, mint futószáras hevederrel, mint nyereggel. Először sétálok vele majd a hobby pályán, csak utána megyek el vele a tóig.
Egyből az öltözőbe mentem. A nyár utolsó napján az idő kellemes volt. Az égen nem volt egy felhő sem, de kellemes nyári szellő fújdogált. Felvettem egy méregzöld toppot, és egy világos barna teli bőrös nadrágot, aminek a bőr része csoki barna volt. Felvettem a bőrcipőmet, ráhúztam a bökőt, felvettem a chapsot, összefogtam a hajamat, majd kivettem a szekrényből a kesztyűmet és lementem. Bementem az első istállóba. Mikor beléptem, Mary és Ascy nyihogva köszöntöttek. Megsimogattam őket, kaptak két-két csemegét, majd sorra üdvözöltem Rose-t, Black Magicet és Prayerst. Ma Let Me-vel akartam kezdeni, ezért át is mentem a másik istállóba. Mikor beléptem a sárga mén nyihogva köszöntött. Elmosolyodtam.
- Szia, nagyfiú! – odasétáltam hozzá és megvakargattam a homlokát. – Mi újság?
Elégedetten szemléltem a munkám gyümölcsét. A mén az elmúlt két hét sokat változott. Pár kiló lassan, de biztosan felkúszott rá, ahogyan az izom is több lett rajta. Tekintete éberen csillogott, szőre ragyogott. Fejére csúsztattam a barna kötőféket, majd rákapcsoltam a vezetőszárat és kivezettem az istálló elé. Tegnap délután kivittem a tóhoz sétálni, és ott futószáron hagytam úszni, így nem volt sok gondom a csutakolással. Áthúztam egy kefével, majd a heveder és nyereghelyet letöröltem baba popsi törlő kendővel. Kikapartam a patáit, majd patáira pataharangot tettem, méregzöld ín és bokavédőt tettem a lábaira. A nyereg és a szőr alá szintén méregzöld izzasztót helyeztem, majd felnyergeltem és felkantároztam. Meghúztam a hevedert, kihúztam a lábait, majd bevezettem a hobby pályára. Bedugtam a kengyelbe a lábam és fellendültem a nyeregbe. Let Me kicsit megindult, mielőtt még a másik kengyelbe is be tudtam tenni a lábam. Becsúsztattam a másik kengyelbe a lábam is és előre hajoltam.
- Semmi baj, Free, csak én vagyok! – a mén a hangomra hátracsapta a fülét. – Itt vagyok, semmi gond, nem bántalak.
Így léptünk két kört, közben folyamatosan beszéltem hozzá, lazaszáron mentünk, nem vettem fel a kapcsolatot a szájával. Mindkét kézen két-két kört léptünk, közben folyamatosan beszéltem hozzá, hogy hallja a hangom. Mikor meg nyugodt, rövidítettem a száron és kilovagoltunk a pályáról és a terepösvény felé vettük az irányt. Egyből figyelni és fülelni kezdett.
- Semmi gond, nagyfiú. Csak én vagyok. Tegnap már voltunk itt, nincsen semmi baj. Csak olyan szépen nyugodtan, mint tegnap.
A tóig nyugodtan lépdelt, megnyugtatta a hangom. Tovább lovagoltunk a tónál, el akartam vele menni a fenyvesig. Végig beszéltem hozzá, hogy tudja, itt vagyok és nincsen semmi gond. Hirtelen a bokorból egy fácán szaladt ki, ami Let Me-t teljesen váratlanul ért. Felágaskodott, de olyan erővel, azt hittem, hátraesünk. Gyorsan száradt adtam, hogy vissza tudja nyerni az egyensúlyát, de éreztem, hogy kicsúszik a kengyelből a lábam. Mikor patái földet értek, a mén hatalmasat bakolt én pedig éreztem, hogy kirepülök a nyeregből, de ahogy éreztem, hogy elhagyom a nyerget, szorosan kezdtem szorítani a szárat, hogy el ne menjen. Fenekemen értem földet, de a szár a kezembe maradt, így a sárga nem tudott elmenni. Gyorsan felpattantam és igyekeztem megnyugtatni Free-t.
- Semmi gond, én vagyok az. – öt percen keresztül folyamatosan beszéltem hozzá, mire megnyugodott. Majd visszaültem. Tovább sétáltunk és folyamatosan beszéltem hozzá. Végül azonban sikeresen elsétáltunk a fenyvesig és vissza, de Free nem lazult el teljesen. Annak viszont örültem, hogy nem ijedt meg. A tó körül még tettünk egy kört, majd hazalovagoltunk. Nem haragudtam rá, amiért megijedt, mert még nagyon fiatal és valószínűleg megmaradtak a rossz emlékek. De megfogadtam, hogy napi kétszer viszem ki. Először sétálni, utána este felé fel is ülök rá. Ugyanezt az utat majd egy hétig mindennap kétszer megjárjuk, és akkor már nem fog félni. Ha ez megy, akkor több utat is meg merek majd vele tenni, lépésben, esetleg ügetésben. Mikor visszaértem, Jason sietett elém.
- Hol voltatok ennyi ideig, betegre aggódtam magam?
- Megijedt, és leestem, ezért többet sétáltunk – mikor megpillantottam Jason rémült arcát gyorsan mentegetőzni kezdtem – de semmi bajom nem lett, nem a ló hibája. Ahoz képest, hogy első terepe, ügyes volt.
Megpaskoltam a mént, majd leszálltam.