2. fejezet: Próbálj lazítani, szívem!

Eltelt majd' egy hét, szép lassan múlt el a nyár, bár az időjáráson még nem lehetett érezni. Már alig egy hét volt belőle, úgy döntöttem tényleg kihasználom a szabadidőt, ugyanis akármiket is tervezgettem múlt héten, az égvilágon semmit nem valósítottam meg belőle. Bár elég valószínűnek láttam, hogy most sem fogok. Mindenesetre felvidított, legalább a lovakkal jól megvagyok. Alexia rohamosan fejlődött. Támaszkodása tökéletes volt, az elején "zötyögős" mozgása hibátlan. Már reagált szinte minden apró segítségre, és az izomzata is kezdett fejlődni. Ugrani még nem mertem vele, de úgy terveztem, hamarosan azt is megpróbáljuk. Ma csak délután mentem ki a lovardába, ugyanis délelőtt Heatherrel mentünk vásárolni. A lány egy hónapot töltött Mexikóban egy orvostan hallgatókból álló önkéntes csapattal, akik rossz helyzetű gyerekeket láttak el a városban. Most ért csak haza, Kentuckyba, és mivel már nagyon rég találkoztunk úgy döntöttünk töltünk egy kis időt együtt. Reggel olyan nyolc óra körül keltem, ami ha az elmúlt pár hetemet nézzük igen későnek számított. Ennek ellenére álmosan kóvályogtam a házban, Heylaval a nyomomban. Macskám mindenhová követett, mikor megálltam és hangosan nyávogott egyet. 
- Jól van, te kis éhenkórász, mindjárt adok enni.
Általában hét óra körül kapott reggelit, ami az elmúlt pár koránkelős hetemnek köszönhetően hatra csószott. Szóval már gyakorlatilag két órája késett a kajája. Ébresztgetett is rendesen már vagy harminc perce, de egyszerűen nem bírtam felkelni. Akárhányszor próbálkoztam, mindig elnyomott a fáradtság. Most viszont végre, hogy talpon voltam Heyla esélyt látott a reggelire, szóval egyre akaratosabban akarta tudtomra adni, éhes. Bementem a konyhába és az egyik alsó szekrényből kibányásztam egy kis csomag Royal Canine macskatápot. Kiöntöttem a tálkájába, mire elkezdett vadul csámcsogni rajta. Vize volt, azt még éjszaka kapott, mikor csörgött a telefonom és kimentem érte a nappaliba. Ja, igen, Ted hívott éjszaka. Úgy két-három óra körül. Hangja elég zavart volt, a háttérzajból ítélve taxiban ült. De ki tudja, lehet, hogy nem jól gondoltam, annyira fáradt voltam, hogy kb azt sem tudtam, hol vagyok. Egész sokáig agyaltam rajta, hol lehet, mit csinálhat. Természetesen az a gondolat sem került el, hogy egy csajtól autókázott haza. De nem akartam ezzel foglalkozni. Ma majd úgyis felhívom. 
Letusoltam, aztán lassan elkezdtem öltözködni. Felvettem egy rózsaszínes árnyalatú Rag&Bone farmert és egy fekete, apró virágmintás topot. Hajam eleve hullámos volt, kicsit igazítottam rajta, de sokáig nem kellett vele bíbelődni. Arcom oxigénes alapozóval vékonyan lekentem, kis púdert vittem fel rá. Szemem tussal kihúztam, a számat pedig halvány rózsaszín rúzzsal színeztem be. Lábamra egyik kedvenc Jimmy Choo szandálomat vettem. Csuklómra egy arany és egy rózsaszín karkötőt húztam, majd bepakoltam a táskámba. Miután elindultam, tíz perc alatt odaértem a közeli plázába. Heatherrel az egyik kávézóban találkoztunk.
- Szia, Eve! Jaj, annyira hiányoztál! - szélesen rámmosolygott, aztán átölelt.
- Te is nekem! - leültem vele szemben - Milyen volt Mexikó?
- Fú, fantasztikus. Nagyon jól éreztem magam. Mondjuk borzasztó látni, milyen körülmények között élnek a kicsik, de olyan jó volt rajtuk segíteni. 
- Ennek örülök. Mikor mész legközelebb?
- Nem tudom, egyelőre biztosan nem, max a téli szünetben, még a vizsgák előtt. Veletek mi újság? Ted volt itthon? 
- Ted? Dehogy. 
- Mi ez a hangnem? - lepődött meg - Valami baj van?
- Hát.. konkrétan nincs gond, de mostanában alig beszélünk. Néha hagy egy SMS-t vagy e-mailt, de nem több. Soha nem veszi fel, ha hívom ő pedig nem hív. Ja, de. Ma úgy hajnali három kötül megcsörgetett gondolom valami buliból hazafelé.
- És mit mondott? 
- "Mi van, szívem, jól vagy?" "Igen jól vagyok." "Akkor jó, itt is minden rendben. Most megyek haza valahonnan, de majd beszélünk. Csak eszembe jutottál. Szia." Egészen pontosan ezt.
Ted szavai beleégtek az emlékezetembe, ha akartam volna, sem tudom elfelejteni. 
- Micsoda? Ennyi?
- Ennyi. Leesett az állam. Alig bírtam megszólalni.
- És azóta nem beszéltetek?
- Nem. Ez furcsa. Nekem azt mondta jön le hozzád a hétvégén. Hoppá! Biztos meglepetés lett volna, bocsi.
- Semmi baj, inkább megnyugtattál. Így már kezdem érteni. - elmosolyodtam. Örültem, hogy Ted hazajön. És egyébként is valami rosszabbra számítottam.
- Akkor jó. De lepődj meg! - elnevette magát.
- Okés. - már én is szélesen mosolyogtam.
- Mész mostanában valahová bulizni? 
- Nem tudom, talán Shelbyvel valamelyik este. Te?
- Szerintem Joey-val benézünk este a Club Hawaii-ba. Nem jössz?
- Ma nem hiszen, de azért köszi.
Megreggeliztünk, aztán végigjártunk egy csomó üzletet. Hatalmas nagy szatyrokkal tértem haza.

*

Másnap kimentem a lovardába. Felültem Caligulára, Jassie-t lesétáltattam a körkarámban, aztán edzettem egy kicsit Alexiával. Négy óra lehetett amikor végeztem, de volt még egy órám Cintivel és a lovával. És Kate mondta, hogy jön egy lány, akit edzeni kéne pár hónapig. Bementem az istállóba, összeszedtem Quicksilver cuccait és bevittem őket a bokszba. 
- Szia, Quicky! - megveregettem a póni nyakát.
Végigmasszíroztam a testét, majd egy kis kefével eltávolítottam róla a port és a kihullott szőrt. Kikapartam a patáját, aztán lekentem vitaminos olajjal, végül kifésültem a sörényét és a farkát. Feldobtam rá egy sötét narancssárga szivacsot, és arra rögzítettem egy Kieffer futószárazó hevedert. Fejére kapicánt raktam, amire narancssárga futószárat akasztottam, a lábára pedig ugyanolyan színű ínvédő került. Kivittem a körkarámba,  Cinti már akkor ott volt. Tíz perc belemegítés után felültettem rá a kislányt. Egész szépen ült, nem úgy, mint egy kezdő. Csodálkoztam rajta, hiszen ezelőtt nem tanította senki lovagolni, maximum elleshetett pár dolgot a többiektől. De annak nem sok realitását láttam, hogy ezeket gyakorlatban is alkalmazni tudja. Szép lassan kezdte átérezni a ló mozgását, felvenni a ritmust, és már nem is zötykölődött annyira. Bár még kapaszkodott mindkét kezével és még nem igazán tudott mit kezdeni a lóval, azért meg voltam vele elégedve. Már fél hat volt, mire végeztünk. A nyergesben szedegettem össze Tonic cuccait, mikor megpillantottam Kate-et erre sétálni egy kis fekete hajú lánnyal.
- Jaj, Eve, de jó, hogy itt vagy! - kiálltott felém lelkesen, majd szaporázni kezdte lépteit és intett a lánynak, hogy kövesse - Ő itt, Vanessa Bailey. 
- Csak Nessie. - mosolygott rám közben kezet nyújtott.
- Evie Blake. - visszamosolyogtam.
Nessie barátságosnak tűnt, de éreztem valami hidegséget a tekintetében. Olyan volt, mintha csak megjátszaná magát. 
- Na, én megyek is, még rengeteg dolgom van. - ezzel Kate eltűnt az ajtóban.
- Gyere, megmutatom, kivel fogsz dolgozni!
Tonic bokszához vezettem, és bementem a lóhoz.
- Ő Gin Tonic. - megsimogattam a kanca nyakát - Nem mutatom be, úgyis hamar meg fogod ismerni. Itt vannak a cuccai, nyergeld fel! Már leápoltam. Ha kész vagy vidd ki az ugró pályára és pattanj fel, léptesd be! Mindjárt megyek én is. 
- Oké.
Kimentem a büfébe és kértem egy expresszót, hogy életben tartsam magam. Leültem az egyik bokszba. Épp kortyolgatni kezdtem a kávét, amikor egy srác huppant le mellém.
- Szia, Alex Bailey vagyok.
- Szia. Evie Blake. Kitalálom, te vagy Vanessa bátyja.
- Igen. Mellesleg honnan ismered te Nessát?
- Mellesleg én vagyok az edzője. - elmosolyodtam.
- Igen? - meglepett arccal nézett rám - Azt hittem a lovasedzők mind ötvenes kiabálós hapsik.
- Határozottan nem. Sőt nálunk szinte csak huszonéves lányok edzenek.
- Ne mondj ilyeneket, még kedvem támad elkezdeni lovagolni. - elnevette magát. 
- Hoppá, bocsi. Nehogy ilyesmire vetemedj!
- Igazából szívesen kipróbálnám. Mindigis érdekelt. 
- Hát próbáld ki!
- Jó ötlet. 
Laura lépett be az ajtón.
- Pont itt van az oktató. Lau, gyere!
- Okés. - leült az egyik székre. 
- Alex, hadd mutassam be Laurát, ő oktatja a kezdőket.
Kezet ráztak.
- Egyébként, Eve, Vanessa keresett. - jegyezte meg Laura.
- Jaj, tényleg. Mennem kell.
Felugrottam az asztaltól és elindultam a kijárat felé. Az ajtóban még hátrapillantottam, és láttam, hogy Alex Laurával nevetgél. Én pedig az ugrópályára siettem. Vanessa már lovon ült.
- Na, itt vagyok. Mennyi ideje mentek?
- Úgy tizenöt-húsz perce. 
- Oké. Akkor K-tól munkaügetés.
A lány ülése ügetésben is hibátlan volt, nagyon finom, precíz segítségeket adott. Tonic remekül ment alatta. 
- Hosszúfalon hajtsd, rövidfalon rövidítsd! Három kör múlva M sarokban vágta!
Még mindig gyönyörűen ment. A kanca végig támaszkodott, figyelt a lányra. Minden porcikája teljesen tökéletesen mozdult, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Alig bírtam összekaparni magam a meglepettségtől. Az ugrás is jól ment neki. 
- Milyen voltam? - kérdezte vigyorogva Nessie a lejártatáskor. Bizonyára tisztában volt vele, hogy jól.
- Nagyon szépen megy alattad. Biztosan gyorsan le tudod majd tenni a rajtengedély vizsgát.
- Ennek örülök.
- Holnap kijössz?
- Jöjjek?
- Ha ráérsz persze.
- Mikor?
- Én kint leszek tíztől ötig, azon belül bármikor jöhetsz.
- Oké, akkor majd jövök. 
- Oké. Most pedig, ha lejártattad, vidd be és nyergeld le Tonicot, meg ha gondolod ápolgasd kicsit. A nyergesben megtalálod a cuccait. Én most megyek, majd akkor holnap találkozunk. Szia.
- Oké, szia.

*

- Nem tudom. - Claire állt mellettem és nézett rám nagy szemekkel két kezében két fogast tartva, melyeken koktélruhák lógtak - Ahhoz a piros cipőhöz szerintem jobb a Hervé Léger ruha a bézs blézerrel. De ha a szürkét akarod felvenni, akkor a másik.
- Jó, marad a piros.